Szemet hunyva a zsáner előtörténetében felkínált témalehetőségek fölött a világ filmesei a zombikat már jó ideje szinte csak a (fogyasztói) társadalom kritikájára használják annak ellenére, hogy azzal ütik a popkultúrát, ami időközben maga is a popkultúra részévé vált. De hát így működik a társadalom, illetve így működtetik a társadalmat: fogyasztani, fogyasztani, fogyasztani. Mindenkiben ott van a zombi, jelentette ki a The Walking Dead, a Z Nationt gyártó, jobbára mások popkulturális anyagcsere-termékeiben turkáló, már önmagában is a popkultúra kritikájaként felfogható The Asylum pedig hevesen bólogat hozzá. Kizsigereltük ezt a műfajt.

Persze nem volna fair, ha a Z Nationre kenném az egészet, hiszen nem ők az elsők, akik tort ülnek a csupasz csontok fölött; épkézláb karakterek és többlettartalom nélkül sokan csináltak már zombi-mészárszéket (Kaptár, Holtak háza stb.), viszont a The Asylum pénzemberei azt akarják, hogy hetente visszaüljünk az agyzabáló vérzivatar elé. Pedig olyan jól indult azzal az egész világhoz szóló rádióadással: "Kísérjék figyelemmel adásunkat a legfontosabb információkért... Karantén... Az elnök halott... Ez egy teljes kihalást előidéző esemény... Ne essenek pánikba!". A fél perc alatt lezavart apokalipszis teljes pusztulást hoz, mindennek vége, de ne tessenek kétségbe esni. az nem használ. Ezen a ponton még nem tűnt halottnak a remény, hogy a stúdió túl tudott lépni a nyolcvan perces gimmickjein, és a jobb arcát mutatva képes hosszú távra tervezni, felmutatva valami pluszt... de nem.

Tíz perccel később már a napnál is világosabb, hogy egy harmadosztályú videojátékban vagyunk, és át kell verekedni magunkat néhány pályán, hogy elérjük a végcélt. A zombivírus ellen kifejlesztett szérumok közül az egyik bevált, úgyhogy hőseinknek el kell juttatniuk az egyetlen hordozót a több ezer kilométerre lévő kaliforniai kutatóközpontba. Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez a történet rövid összefoglalója, de valójában ez maga a történet, amelyet egy minden dimenziójától megfosztott emberállomány prezentál szűnni nem akaró vérengzés közepette, miközben az esztelen vágás (és a rohangáló zombik) próbálják elleplezni a szűkös költségvetésből adódó bénácska maszkokat.

Ha most nagyon "meta" akarnék lenni, a kereslet-kínálat farkastörvényeire hivatkozva mondhatnám, hogy a Z Nation végül is elérte a célját, hiszen aki egy zombitörténettől puszta hentelést vár, megtámogatva néhány gumicsontként elszórt poénnal (most a lesből támadó zombicsecsemő, jövő héten amish-zombik) annak többé-kevésbé kielégítik az igényeit. Akinek viszont több kell, az egyrészt várjon a The Walking Dead októberi visszatéréséig, másrészt kerülje el DJ Qualls utolsó jelenetét, mert az az alattomosan időzített, derült égből WTF újra felvillantotta a remény szikráját, hogy mégsem kell ezt az egészet komolyan venni, és talán felszínre bukkanhatunk a zsigertengerből.