aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: lopom a sztárom [the bling ring] (2013) Takács Máté
2013. június 25. 11:39:00

Kategória: film 17 komment

A lopás bűn. Egyes formáit azonban nem bünteti a törvény; jól is néznénk ki, ha mondjuk egy filmest le lehetne azért csukni, mert saját magát nyúlja le újra és újra. Kevesen lennének szabadlábon Hollywoodban és környékén egy ilyen világban, és Sofia Coppola nem tartozik közéjük. A Lopom a sztárom ismerős mozzanatait ugyanis még a legjobban összeválogatott esküdtszék sem tudná egyhangúlag a rendező elmaradhatatlan stílusjegyeiként értékelni.

blingring4.jpg


Én már az Elveszett jelentésért sem rajongtam annak idején, Bill Murray alakításán túl kevéssel szolgált; nélküle talán még a forgatókönyvírói Oscar-díj sem vándorolt volna a Coppola-család meglehetősen zsúfolt vitrinjébe. Sofia mindenesetre próbált ismételni: a Made in Hollywood főszereplője ugyancsak egy unott színész külföldön töltött napjaiba nyújtott betekintést. A Lopom a sztáromban az unatkozás megmaradt, ezúttal azonban gazdag tinédzserek azok, akik sztárok házába betörve keresnek izgalmakat – vagy valami mást; alighanem maguk se tudják erre a választ.

A megtörtént esetet feldolgozó film műfajilag nehezen határolható be. Súlyos témája ellenére sosem bontakozik ki igazi drámaként, bűnügyi filmes vonulata pedig csak az utolsó tíz percben kap közvetlen figyelmet. Ami azt illeti, valós alapjai (játék)filmként való funkcionálását is gyengítik: azon túl, hogy az egyik elkövető vallomásával kezd és zár, illetve hétköznapi kamerahasználattal operál, a betöréses lopásokat elszenvedők is részt vettek az elkészítésében (Paris Hilton és valódi háza egyaránt feltűnik). Cselekmény címszó alatt lényegében annyit kínál, hogy mikor kedvük támad a szereplőknek, megkeresik a neten valamelyik, egy pár várossal arrébb bulizó celebritás lakcímét, majd házába besétálva, szüntelen "Oh my God!"-ok közepette próbálgatják végig ruha- és ékszertárát. Négy-öt ilyen szekvencia közé ékelte be a rendezőnő azokat a jeleneteket, amiktől a Made in Hollywood is idegtépő volt: valamely szereplő érdektelen és jelentéktelen, de annál hosszabban kitartott révedése, szemfestése vagy webkamera előtti alsóneműben vonaglása (lehűtenék mindenkit: ez utóbbit a Bling Ring egyetlen hímnemű tagja produkálja). A szándék természetesen ezúttal is világos –még ha kicsit egyhangúnak is tűnik ezzel a direktor vélekedése az emberekről úgy összességében–, ám a jó rendezői érzék híján a hatás megint teljesen célt téveszt.

Az alkalmatlan alkotó miatt azonban kár lenne a teljes munkát diszkreditálni: a Lopom a sztárom igenis érdekfeszítő dolgokkal hozakodik elő. Ott van például a közösségi média elhatalmasodása a fiatalok életében, mert hát sokan flangálnak az amerikai középiskolák folyosóin, akik mindent megtennének egy Facebookra posztolt celebtémájú, likemágnes fotóért. Vagy ott vannak maguk a tizenévesek, akik egyre kisebb kontrollal néznek szembe – ilyen anyák mellett, mint amilyet Leslie Mann játszik a filmben, aligha csoda ez: nevelését egy bestsellerre alapozza. Az elkényelmesedés, ha még attraktív külsővel is párosul, jó ugródeszkája a rossz útnak, és a Lopom a sztárom nem is ragad le pusztán a betöréseknél és a seftelésnél: ittas vezetés, napi pár csík eltolása – ha Lindsay Lohan rendszerint űzheti, akkor az Apád-anyád ide jöjjön! felcseperedett rajongói miért ne vágyhatnák ugyanezt?

A végül nyakon csípett lányok-fiúk között nem egy szó szerint képtelen szembenézni tettével és van, aki pontosan azt éri el, amire alighanem eleve vágyott: népszerűségre, tévékamerákra. Emma Watson Nicki szerepében tagadhatatlanul a film húzópontja, és a csaj nem is okoz csalódást azoknak, akik csak miatta ülnek be a moziba (más nehezen is lehet vonzó ebben a filmben, pláne mifelénk). Így tulajdonképpen minden szempontból egy újabb jó lépés ez a 23 éves színésznőnek, Coppola ha máshoz nem, hát a színészvezetéshez nagyon ért, szóval legközelebb megint egy kicsit jobb Watsonhoz lehet majd szerencsénk. Ezzel együtt mostani figurája csak a nyilvánvalót testesíti meg, mint ahogy a többiek is megmaradnak annak, aminek látszanak – talán nem is lehet mit magyarázni motivációkról vagy személyiségekről, hiszen fiatalságuknál fogva jobbára kiforratlanok és felelősségük teljes tudatlanságában leledzenek. A rendező szócsövévé formálja egyiküket, hogy végül kimondja a nem különösen meglepő végkövetkeztetést: Amerikával valami nagyon nincs ma rendben.

Velem sincs, mert ahogy Sofia, én is újfent elkövetem azt, ami már legutóbb sem volt célravezető: a középutat választom.

the-bling-ring-poster.jpg

Címkék

kritika emma watson 5csillagos forum hungary sofia coppola leslie mann

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr595377161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2013.06.25. 11:59:58

Úgy kb egyetértek, én már tegnap, rögtön a vetítés után írtam róla. Nekem inkább a forgatókönyvvel, semmint a rendezéssel volt bajom.

Wintermoots (törölt) 2013.06.25. 12:15:14

egyfelől nagyon szimpatikus az, hogy olyan közegről készít filmeket melyet ismer (ellentétben egyik-másik alkotóval, akik hát kissé olyan "ahogy azt móricka elképzeli"-jelleggel bíró filmeket kreálnak), viszont nekem mint nézőnek két film után (lost, somewhere) már csak akkor lenne érdekes az unatkozó-kiégett-céltalan stb. filmszakmához-sztárvilághoz kapcsolható emberekről szóló történet, ha az elég pörgős vagy más szempontból újszerű vagy szórakoztató vicces, stb.
ha nem az, akkor engem már bevallom nem érdekel.
(más kérdés, hogy ezt úgysem tudom megnézni bizonyos okok miatt)

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2013.06.25. 12:32:51

Akkor egy újabb köldökbámulós, órákon át távolba révedő Sofia Coppola-film. Inkább hagyná abba. A Somewhere is kegyetlen kínok közt untatott másfél órán keresztül, ez dettó ugyanúgy hangzik.

Ismét el kell mondanom, hogy Sofia Coppola nem nekem rendez filmet az biztos. De egyáltalán kinek?

Wintermoots (törölt) 2013.06.25. 12:46:25

@Gevin:

az előzőek erősen hangulatfilmek

Takács Máté · http://aeonflux.blog.hu 2013.06.25. 13:04:50

@Wintermoots: Tulajdonképpen bizonyos szempontból újszerű és alkalmasint vicces a film, de ha az előzőek nem jöttek be Sofiától, akkor nem esélyes, hogy ez be fog.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.06.25. 13:25:40

Meglehetősen hasonlít ez a film a Spring Breakershez: töltelékjelenetek sorozata, amely végső soron azt prezentálja, hogy egyes emberek élete töltelékjelenetekből és bizonyos szabályok figyelmen kívül hagyásából áll, ellenben ebben van némi cselekmény és direkt humor is, ez egyrészt jó, másrészt sokkal kevésbé merész darab, mint Harmony Korine filmje.

Máté, amúgy szerintem inkább Katie Chang karaktere volt a leginkább figyelemreméltó, ugyanis ő volt az, aki szemrebbenés nélkül dobta el magától a barátait, az életvitelét, mindent. Belegondolni is rémületes, hogy rendezett életkörülményeik ellenére egyesek milyen fiatalon képesek szörnyeteggé változni.

Takács Máté · http://aeonflux.blog.hu 2013.06.25. 13:52:23

@Zalaba_Ferenc: Nem olyan nagy szörnyetegség ez, egy barátságot egészen prózai dolgokért is képesek sutba vágni. Viszont úgy érzem, Rebecca film eleji és film végi állapota között valami még kimaradt, ha úgy tetszik, pont az a szemrebbenés. De megint csak arra jutok, hogy tulajdonképpen a felszínesség összhangban áll az egésszel, úgy ahogy van. Csak ez meg így túl könnyű.

Wintermoots (törölt) 2013.06.25. 15:07:58

@Takács Máté:

értem.
az elveszett jelentést elég lassan kedveltem meg, most már kiemelkedőnek tartom, befér a múlt évtized 10 legjobb amerikai filmje közé simán.
a somewhere-t még látni kellene legalább egyszer:)

ungverjaland 2013.06.25. 17:17:31

Én furcsa kapcsolatban vagyok Sofia Coppola filmjeivel, a Lost in Translation-t meglepő módon annyira nem imádtam mint mások, a Somewhere-t viszont kifejezetten nagyon bírtam, és több újranézés után is a legjobb filmjének tartom. A többi filmjével kapcsolatban szintén vegyesek az érzéseim, de mindegyiket kedveltem valamilyen szinten.

Ezt a filmet vegyes érzésekkel várom, mert a téma különösebben nem izgat, viszont pont ezért érdekel, hogy vajon mit tud belőle kihozni.

Wintermoots (törölt) 2013.06.25. 17:50:09

@ungverjaland:

mondjuk azt én sem értettem anno, hogy lett forgatóköny oscaros az elveszett jelentés, de hát biztos van rá magyarázat

Atkakukac1989 2013.06.25. 21:20:35

Az Elveszett jelentés a maga konfliktus-nélküliségével egy kiváló film. Nem sok film bírja el, hogy nincs konkrét cselekménye. Az elmúlt 10 év top 20 filmjében tuti benne van. Bár az igaz, hogy múlt héten néztem újra, de most sem tudnám megmondani, hogy miért működik kifogástalanul.

A Somewhere-t meg ahogy félreértették, annyira jó. Emlékszem Tarantino is hogy megkapta, mikor az év végi toplistájába nem válogatta be, közben meg zsűrielnökként Arany Pálmát adott neki. Tény, hogy nem ér fel az Elveszett jelentéshez, de minden egyes újranézéssel nemesedik.

Van abban igazság, hogy hangulatfilmek, de valamiért nagyon tetszenek.

Wintermoots (törölt) 2013.06.25. 21:51:00

@Atkakukac1989:

(tarantino filmes ízlése, hát...most rákeresek mindjárt a 2003-as toplistájára, kíváncsi vagyok bejön-e a tippem)

Wintermoots (törölt) 2013.06.25. 21:58:59

@Wintermoots:

találtam egy 92-2009 közöttit, ott rajta van a lost in translation. hát, kicsit más az ízlésünk, mondjuk az ázsiai filmek egy részét nem láttam. az első helyezett battle royalt igen.

Wintermoots (törölt) 2013.06.25. 22:21:33

@Atkakukac1989:

egyébként ami probléma lehet a lassúságon túl, hogy az említett filmek főhősei csak a nézők elég kis hányadához állnak közel, filmes szakma, viszonylag jó anyagi helyzet, stb. és mivel nem pörgős, látványos filmek karakterei, nem is túl sok embert érdekelnek.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2013.06.26. 01:24:18

@Wintermoots: ha hangulat alatt unalmat értünk, és annak művészi köntösbe csomagolt prezentálását, akkor igen, azok.

Pedig a filmjeiben a színészeket kifejezetten kedvelem, de a cselekménynélküliség és az erőltetett absztrakt, művészi előadásmód kicsorbítja - nálam - az egész értékét.

Wintermoots (törölt) 2013.06.26. 11:38:28

@Gevin:

hangulatfilm alatt én személy szerint azokat értem, ahol ha sikerül elkapni az adott mű hangulatát és belehelyezkedni, akkor valamilyen mértékű élvezettel lehet végignézni, és akár komoly élményt is jelenthet (nem feltétlenül), ha nem szippant be a hangulat, akkor viszont jórészt a videó kikapcsolása, a moziból való kijövetel marad, mert lényegében érdektelen az egész.
mondjuk egy közepes kriminél ez nem így működik, egy hangulatfilmnél nagyjából igen.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása