Oké, a cím félrevezető: senki sem kíváncsi arra, mit álmodtál, főleg nem film formájában, feltéve ha nem egy vizionárius-féle direktor vagy karriered csúcsán vagy útban oda. Másról van itt szó, és a kérdés igazából az immáron hivatalosan is bejelentett Assassin's Creed-film kapcsán merült fel bennem, hisz a Michael Fassbender főszereplésével készülő sci-fi(?) kalandfilmet minden második játékos kíváncsian várja. Én nem feltétlenül tartozom közéjük, habár ha a készítők nem egy újabb Karib-tenger klónra hajtanak majd, hanem tényleg ráfekszenek a játékok sci-fi motívumaira, akkor "I'm in". Viszont van egy nagy álmom: baromira szeretnék egy Half-Life filmet. Ugye te is?

Minden idők legjobb first person shootere, és annak nem kevésbé színvonalas folytatása üvölt a filmvászon után. Persze, hisz az első rész volt az első olyan játék, amely úgynevezett cutscene-eket alkalmazott, és még csak nem is úgy, hogy közben kivette volna kezedből az irányítást: úgy érezhetted, hogy tényleg egy élő, és nem túl barátságos eseményekkel teli világba csöppentél. És a hangulatot tovább fokozta az is, hogy az addig megszokottal ellentétben zene is csak akkor szólt, ha épp egy csúcsponthoz érkeztél. Csak úgy, mint a filmekben.

A sztori is kínálja magát egy jó kis sci-fi/horror/akcióhoz, amely idővel (a második részben) ráadásul nagyszabású mindfuckká növi ki magát: Christopher Nolant a rendezői székbe? Adott egy tudós, aki egy titkos térkapus projekthez asszisztál, amely természetesen gallyra megy, és mindenféle rémségek jönnek át a mi világunkba. So far, so Paul WS Anderson. A csavar ott jön, mikor a kormány úgy dönt, hogy az ügyet eltusolja, amiből aztán kisebbfajta háború kerekedik, diktatúrával, nagy testvérrel, idegen befolyással, alternatív idősíkokkal, és egy itt-ott feltűnő titokzatos figurával, aki a második rész végén a Mátrixba illő felismeréssel szembesíti a játékost. 

No, szóval rendezőt, úgy tűnik, már sikerült választanom, habár Ridley Scott-tal is kiegyeznék, és még csak nem is nagy duzzogva, sőt, az akciójelenetek intenzitása már-már Paul Greengrassért kiáltana, ha ő nem lenne túlságosan leragadva a valóságban. Na de ki játssza Gordon Freemant, a szótlan pajszer-mestert, akiről nagyon gyorsan kiderül, hogy több egyszerű tudós-asszisztensnél? Egy olyan színész kéne a szerepbe, aki éltesebb kora ellenére megfelelő fizikummal rendelkezik, de azt is el tudod hinni neki, hogy a fejét sem feltétlenül arra használja, mint Mike Tyson. Daniel Craig? Brad Pitt? Russell Crowe? Talán. De leginkább Hugh Jackman. Sőt, ha igazán bevállalósak akarnék lenni, és miért ne lennék, akkor Bryan Cranstonból csinálnék Freemant.

Ennél konkrétabb elképzeléseim vannak (voltak) a legkedvesebb regényem, a Korbács (Weaveworld) feldolgozásában. Mivel Clive Barker horror/fantasy-klasszikusa javarészt Angliában játszódik (egészen pontosan Liverpoolban), ezért brit színészekkel képzeltem el a filmet, melyben Cal, a céltalan fiatalember egy szőttesben felfedez egy fantasztikusan bizarr lényekkel teli, titkos világot, és azonnal beleszerelmesedik, csakhogy aztán elveszíti azt. A keresésben partnere lesz Susannah, a nagyanyját gyászoló fiatal lány, aki tudtán kívül kapcsolatban áll a szőttessel; hamarosan rájönnek, hogy nem csak ők vágynak a titkos világra, hanem Immacolata, a bosszúszomjas boszorkány és Shadwell, a simulékony üzletember is, aki bárkit rá tud beszélni arra, hogy megvásárolja portékáját.

A Barkertől megszokott módon a történetben a mese kéz a kézben jár a horrorral, a testiséggel és a szexszel, vagy akár ezek mutáns elegyével, és ha már ez a sztori-hibrid nem lenne elég riasztó Hollywood szemében, akkor ott van az a nem elhanyagolható tényező, hogy a szőnyegbe rejtett Éden megvalósítása nem lenne két fillér. És ha azt is hozzávesszük, hogy az író hasonló környezetben játszódó megafantasyje, a csúnyán szétkapott Az éjszaka szülöttei elhasalt, a Korbácsból jó eséllyel soha nem lesz film.

De azért álmodozni szabad, nem? Az én álomfantasym a következő formában állna fel: talán ma már kicsit öregecske lenne a szerepre, de mivel még most is kölyökképű, én Ewan McGregornak adnám Cal figuráját, Susannah lehetne Emily Blunt (korábban Emily Mortimerre gondoltam, de sajnos belőle mintha időközben kiveszett volna a tűz), és ugyan Sam Raimi már ellopta az ötletemet, de Rachel Weisznál tökéletesebb boszorkányt álmomban sem tudtam volna soha elképzelni, mint ahogy Shadwell szerepét sem adnám másnak, mint Bill Nighy-nak. És Danny Boyle legyen a rendező. Ehhez ragaszkodom.

No, most te jössz: melyik az a játék és/vagy regény, melynek szívesen megnéznéd a filmváltozatát. Ki játsszon benne? Ki rendezze? Milyen módosításokat eszközölnél az adaptálás során? Elő az álmokkal, használd a fantáziád!

kövess minket facebookon és twitteren!