aeon flux

ready for the action now, danger boy?

oscar-special kritika-csokor: a lehetetlen / a nyomorultak / hitchcock / pi élete / napos oldal Zalaba_Ferenc
2012. december 21. 16:39:16

Kategória: film 25 komment

A közelgő karácsony alkalmából nem kevesebb, mint öt Oscar-várományos filmről mondom meg a magamét, tömören és kíméletlenül, hadd remegjen majd meg a szavazók keze!

A lehetetlen (The Impossible). Juan Antonio Bayona filmje olyan, mint egy csúnya baleset - véres és mocskos, már-már gyomorforgató élmény, mégsem tudod levenni róla a szemed. A XXI. század legnagyobb természeti katasztrófáját, a 2004-es, több százezer életet követelő indiai-óceáni szökőárat körbejáró film autentikusságát aligha lehet megkérdőjelezni: kendőzetlenül, nyugtalanító módon mutatja be a civilizált világ percek alatt bekövetkező széthullását, mindezt egy egyén, egy tízéves forma fiú szemszögéből, aki nem csupán a történések horrorjával szembesül, de azt is fel kell dolgoznia, hogy családjának egy része minden bizonnyal odalett. 

Ez a torokszorító élmény azonban (vagy szerencsére?) csupán a film elő harmadáig képes kitartani, így a rendező erőteljesen öncélúnak ható jelenetekkel (például egy vérrögök kíséretében felöklendezett növénnyel) szór újabb üvegcserepeket a néző talpa alá, aztán mikor ez a tárház is kimerül, hát elengedi a súlyosan megsérült anyja mellett őrködő fiú kezét, hogy egy másik szemszöget kövessen. De igazából nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, ahogy a naturalisztikusan bemutatott jelenetek mellé helyenként már-már szürreális pátosz társul, és ugyan Naomi Watts agóniája minden elismerést megérdemel, a filmmel valószínűleg a legtöbb ember úgy lesz, mint azzal a bizonyos balesettel: nézi, bámulja, aztán próbálja nagyon gyorsan elfelejteni.

theimpossible.jpg

A nyomorultak (Les Misérables). Ha Tom Hoopernek az volt a célja, hogy a film némely főhőséhez hasonlóan én is nyomorultul érezzem magam, hát rendesen célba talált. A musical már abban az esetben is embert próbáló élmény, ha hősei csak bizonyos kulcsjelenetek esetében gondolják úgy, hogy érzéseiket és gondolataikat dalban és táncban kell elmondaniuk, ám eme film esetében mindent, de MINDENT énekelnek. Két és fél órán keresztül.

Tudom, olcsó, már-már nevetségesnek tűnő húzás játékidőre és hangjegyekre mutogatni egy musical esetében, de mikor azt látod, hogy a szereplők a töltelék-szövegeket is dalban mondják el, méghozzá olyan jelesen megkomponálva, mintha a danolászást helyben rögtönözték volna, akkor nem biztos, hogy a hozzáállásoddal van a baj. További problémát okozott, hogy minden egyes karakter - és bízd ide, van belőlük néhány - többször is elénekelhette nyűgjét, így aztán olyan érzés kezdett el motoszkálni bennem, mintha mindjárt egy, a rajongók számára készült bővített változatra váltottam volna jegyet, telis-tele töltelékjelenetekkel. 

Hooper rendezési stílusa (nagy, rothadó falfelületek az egyik sarokban egy félig kilógó beszélő, izé, éneklő fejjel) és az egész film koncepciója (minden dalt helyben, utószinkron nélkül vettek fel) először érdekes, aztán inkább már zavaró, de meg kell hagyni, Russell Crowe harsogó orrhangja minden ilyen zavaró tényezőt azonnal feledtet. Még szerencse, hogy A nyomorultak Hugh Jackman filmje, aki tényleg rendelkezik azzal az orgánummal és karakterrel, amely egy musicalhez szükséges, ugyanakkor a maga nyúlfarknyi jelenetével Anne Hathaway simán elorozza tőle a filmet: nem mondom, hogy alakítása fenomenális, de hogy minden ízében díjra termett, az vitathatatlan.

lesmiserables07.jpg

Hitchcock. Te is ismered a mondást: minden nagy ember mögött egy nő áll. Azt ugyan meg lehet kérdőjelezni, hogy Norman Bates vagy az őt inspiráló Ed Gein mennyire volt nagy ember, de az biztos, hogy nyomot hagytak a fiktív, illetve a valós történelemben egyaránt. És hát ebből a filmből az is kiderül, hogy Hitchcock sem működött volna - sem anyagi, sem szellemi, de még csak biológiai szempontból sem -, ha nem támaszkodhatott volna évtizedeken át feleségére, Alma Reville-re: a nőre, aki legfőbb patrónusa, egyben kritikusa is volt. A Hitchcock a rendezőlegenda karrierjének talán legkockázatosabb filmje, a Psycho munkálataira koncentrál, pontosabban ez a film lesz a háttere egy válságba jutott kapcsolat meglehetősen slágvortos prezentálásának.

Slágvortos, mert Sacha Gervasi rendező még elég sok mindent bele kívánt zsúfolni a film 100 percébe: a Psycho születését övező problémákat, Hitchcock sztárcsináló és szőke-imádó mániáját, és valami mélyről fakadó önigazolási kényszert is, melyek mind-mind hálás témák, és ki is tennének egy egész filmet, így viszont csupán vázlatos rezümének hatnak egy izgalmas életrajzi regény hátulján. A film alapvetően könnyed és ironikus hangot üt meg, néha ügyesen bontogatja a negyedik falat is, ami persze Hitchre is jellemző volt, aki gyakorta szeretett olyan szerepet játszani, amit előtte rendező még soha, ugyanakkor a kompozícióból erőteljesen kilóg Ed Gein alkalmanként manifesztálódó szelleme, aki olyan dolgokat súg a feleségére egyre jobban gyanakvó rendező fülébe, melyek már amúgy is ott csengenek.

Talán nem meglepő, hogy a látványos szereplőgárda java eme csapongó narratívának hála háttérbe szorul, mert hát végső soron a Hitchcock Anthony Hopkins és Helen Mirren filmje, sőt, inkább az utóbbié, hisz Hopkins egy olyan ikont testesít meg (méretes protézisek segítségével), aki nem csupán jellegzetes, de hihetetlenül kimért is volt egyben, magyarán nehéz lett volna elrontani. A kimértséget leszámítva így van ez a filmmel is.

hitchcock.jpg

Pi élete (Life of Pi). Ugyan engem sem a könyv olvasása, sem a film megtekintése közben nem rohant meg annyi érzés, mint Barnát, de mindkét médium kétségkívül egyedülálló élményben részesített. Míg a regény javarészt egyfajta túlélési kézikönyvként működik (csak úgy, mint a Biblia, hm?), addig a film inkább tanmese, de nem valami magától értetődő tanítást tolmácsol, mint hasonszőrű társai, hanem beteljesíti azt, amit nyitányában ígér: közelebb visz Istenhez. És mindezt teszi úgy, hogy fel se tűnik, hogy manipulál.

No nem a képekkel, melyekről csak a legelcsépeltebb jelzőkkel tudnék nyilatkozni... na jó, tessék: sírva könyörgök, ne várj a HD-ripig vagy a BD-megjelenésig, és ne húzd a szád sem a 3D, sem a szinkron miatt: menj, és éld meg ezt az élményt a lehető legnagyobb vásznon, ugyanis páratlan. Szóval, a film elsősorban nem képeivel kommandíroz, hanem történetvezetésével, amely felidézte bennem egy örök érvényű kedvencem pofátlanul ügyes narratíváját (de sajna gigantikus spoiler lenne, ha leírnám a címét), de ezt mégsem érzem nyúlásnak, hisz a fim hozadéka teljesen más: csak egy apró lökést ad, finoman, bizsergetően, de általa mégis közelebb kerülsz a hithez.

lifeofpi06.jpg

Napos oldal (Silver Linings Playbook). Miután feleségét rajtakapja egy tanárkollégával, Patben (Bradley Cooper) elpattan valami, és egy gyógyintézetben köt ki, de előbb jól összeveri az illető kollégát, minek köszönhetően felesége elhagyja, mi több távoltartási végzést is kér ellene. Ez utóbbival az intézetből szemlátomást idejekorán szabaduló férfi nem igazán ért egyet, mi több, feltett szándéka, hogy a szerelem nevében rendbe hozza házasságát, amely további kényszeres cselekedetekre és dühkitörésekre ösztökéli. Ekkor lép a képbe Tiffany (Jennifer Lawrence), aki "szintén nem százas", mióta férje meghalt. Ahogy a nagykönyvben írva vagyon: ezek ketten idővel egész jó hatással lesznek egymásra.

Az őrült szerelem témaköre kb. egy idős a díjszezonnal, de mivel a szereplők egészen más világban mozognak, mint a (sic) normális emberek, egy ügyes forgatókönyv sok-sok újdonsággal szolgálhat a témában. David O. Russell író-rendező filmje magában is hordozza az újdonság ígéretét, ugyanis már az elbeszélőmódja is sajátos: a film nagyjában szilánkosra tört jelenetek tapossák egymás sarkát, remekül tükrözve főhősének beteges neurózisát, s Bradley Coopernek rengeteg alkalma nyílik arra, hogy bebizonyítsa, hogy több borostás szépfiúnál, ugyanakkor ahogy Tiffanynak köszönhetően a férfi végre talál magának valami kapaszkodót, a film is egyfajta műfaji átalakuláson megy át, amelynek csupán egyik aspektusáról gondolnád azt, hogy előre látható, mert ugyan a Napos oldal hagyományos értelemben véve szerelmes film, de azért több is annál.

Meg kevesebb is, hisz az őrületes nyitány egy sokkal elrugaszkodottabb filmélményt ígér, ahol azt a bizonyos napos oldalt nem a hollywoodi módit követve lehet felfedezni, hanem küzdelmesebb, fájdalmasabb, emberibb módon.

kövess minket facebookon és twitteren!

silverliningsplaybook.jpg

Címkék

kritika musical scarlett johansson jessica biel toni collette 5csillagos 4csillagos naomi watts drama ewan mcgregor hugh jackman helena bonham carter sacha baron cohen robert de niro ang lee helen mirren russell crowe anthony hopkins romance anne hathaway alfred hitchcock disaster movie adaptation biopic bradley cooper amanda seyfried tom hooper david o russell jennifer lawrence life of pi 8csillagos 7csillagos 6csillagos les miserables

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr504976281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szkristof92 2012.12.21. 16:45:03

A Les Mis kritikát de jó volt olvasni (kárörvendés forever)! :) Amúgy ezek közül csak az utolsó kettő érdekel, a Pi életére pedig még ezen a héten el fogok jutni.

K. Kálmán 2012.12.21. 17:22:04

Hú, megijesztettél A nyomorultakkal! A regényt szeretem, az előzetes is nagyívű, epikus filmet ígér, de hogy MINDENT énekelnek benne??? Eleve nem vagyok egy musical-rajongó, még azt sem szeretem, ha a rajzfilmekben dalra fakadnak időnként, de hogy MINDENT énekelnek??? Vajon legyőzi-e kíváncsiságom a félelmemet? A jövő héten kiderül...

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.12.21. 17:27:36

@K. Kálmán: Bizony, mindent. Van úgy 10-12 kijelentőmondat a filmben, és még olyanok is "énekelnek", akiknek ez nem annyira megy (pl. Sacha Baron-Cohen). Szóval mielőtt beülsz rá, azért elég rendesen erősítsd meg a lelkedet, és ne a könyvet vedd alapul: ez a színpadi musical adaptációja.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2012.12.21. 17:59:44

A Pi közelebb visz Istenhez? Atya-gatya, most rendült csak meg igazán az én hitem, de valami másban!

Vektor. (törölt) 2012.12.21. 18:00:13

Általában az Oscar-gála előtt megszoktam nézni az összes filmet, de most kivételezni fogok, mint tavaly az Extremely Loudnál. Nincs az az Oscar-díjas, 20 perces alakítás, amiért végigszenvedném moziban a Les Mist.

Winkie 2012.12.21. 18:22:16

A 3D-t utaálom, a magyar szinkrontól hányok. Mit csináljak a Life of Pi-vel?

freddyD 2012.12.21. 18:51:26

Minél többet látom Hopkinst Hitchcockként, annál inkább feltűnik a béna maszkmunka. Valahogy egyáltalán nem tűnik élethűnek :S
Mikor a moziban a filmek elején elmondja a telefonkikapcsos reklámot, ott is mikor kimondja "Alfred Hitchcock" egyszerűen csak nem néz ki jól :(

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.12.21. 18:55:57

@freddyD: Hát ja, nem ez Nicoterók fő műve, az biztos. Engem főleg a szemöldök zavart, az nagyon emlékeztetett erre:

www.mutantreviewers.com/rwaterworld2.jpg

Conjurer 2012.12.21. 20:52:07

Az info morzsák után engem már csak a Napos oldal című film érdekel. A Pi életén még gondolkodtam, de most már passzolom.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.12.21. 20:53:55

@Conjurer: Azért, mert a fenti ötösből azt kapta a legtöbb csillagot? Vagy...?

rohadjmegARCgeci 2012.12.21. 22:44:33

Ez a Pi engem is izgat!Imádom az ilyen esti meséket,olyan cuki látványosak.:)

karnak 2012.12.22. 00:36:35

@Zalaba_Ferenc: gondolom a hit kerdese miatt. van aki toleralja ha mas hisz vagy sem, van aki nem.
engem mit legkevesbe sem hivot erdekel - pont a mondanivalo miatt, a csomagolas persze bonusz -

... de van aki annyira mindentudo hogy masok gondolkodasara nincs szuksege:)

judy7 2012.12.22. 05:23:05

@karnak: A Pi-t énis a kritika miatt passzoltam (főleg).
Tudod... Ízlések és pofonok... :)

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.12.22. 07:24:20

@karnak: @judy7: Én ateista vagyok... sort of. Ellenben érdekel, hogy áll hozzá egy gondolkodó, empatikus ember a hithez, és ez a film bizony ritkán látott intelligenciával és érzékenységgel tárja fel az istenhit mibenlétét.

victor vacendak 2012.12.22. 08:31:16

"film autentikusságát aligha lehet megkérdőjelezni"

ez hülyeség. akinek az autenticitás kell, az nézze meg a dokumentumfilmeket a VALÓDI emberekkel, ez a "felvizezett" hollywodi faszság szerintem undorítóan próbál pénzt csinálni mások szenvedéseiből...

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.12.22. 09:11:21

@victor vacendak: Szövegértésből jeles. :) És gondolom, a filmet is láttad (amely egyébként spanyol, nem hollywoodi).

karnak 2012.12.22. 14:36:54

@judy7: nem csak ez a kérdés, szerintem ha valaki veszi a fáradtságot, ír egy blogot, azt az ember elolvassa, kiböki hogy akkor az nem.. szíve joga, bár azt gondolom hogy pont mint ateistának érdekes a dolog, de az ő dolga.
(egyfajta rejtett arrogancia van a kommentben szerintem de ez más kérdés)

ugyanakkor szerintem ha a kritika írója megkérdezi hogy miért nem, akkor egy választ megérdemel.. .az ő kritikája szar, a film szar, vagy mi, talán ennyire megeröltethetné magát valaki ha már.
de hát ez egy következmények nélküli ország:)

judy7 2012.12.22. 15:14:44

@karnak: Kérlek nézd el nekem... nem ülök egész nap gép előtt... :)

Nemigazán értem mit kérsz számon rajtam.. úgy tudtam eddig, hogy jogom van saját véleményemt alkotni mindenről.. :)

Engem spec elborzasztanak a Pi-hez hasonló művek, mivel ezt jól tudom magamról, nem fogok mozijegyre költeni az érzésért.. :) Max ha tv-ben adják és épp olyan kedvem lesz belenézek.. vagy nem.. :)
De nem hiszem h. ez a vélemény levon a filmecske értékéből illetve azok elragadtatásából, akik a film után elmélyültebbnek fogják saját hitüket érezni :)
Kielégítő magyarázatot adtam?

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.12.22. 15:25:17

@judy7: Szerinted milyen filmek hasonlítanak a Pi-hez?

karnak 2012.12.22. 15:28:42

@judy7: rajtad semmit, nagyon nagy boldogság nekem hogy leírtad, most már ezt is tudom:)
a beszélgetés nem rólad szólt...

exilis 2012.12.22. 17:21:10

@judy7: Szerintem egy megrögzött ateista is élvezhet egy intelligens és látványos történetet, amibe a lét kérdései is beleszövődnek itt-ott, max. a mese részeként kezeli és nem a hite visszaigazolásaként (mondom ezt szintén ateistakánt, akinek nagyon tetszett a könyv és készül a filmet is megnézni).

victor vacendak 2012.12.25. 14:22:35

@Zalaba_Ferenc: ezt most nagyon megmondtad, tatám. ettől még hollywoodiasították a szerencsétlen emberek drámáját, pónt úgy, ahogy azt az amerikai filmgyárban szokták...

f_eric 2012.12.26. 20:28:39

Hm... Már ne is haragudjatok, de egy musical filmtől mit vártatok?
Ezzel a mondattal nem tudok mit kezdeni: "A musical már abban az esetben is embert próbáló élmény, ha hősei csak bizonyos kulcsjelenetek esetében gondolják úgy, hogy érzéseiket és gondolataikat dalban és táncban kell elmondaniuk". A musical, mint ahogy a nevében is benne van (music=zene), pont attól musical, hogy énekelnek benne, és természetes, hogy a kulcsfontosságú jeleneteket mindenképpen éneklik, akkor nem is lenne értelme az egésznek. A készítők nem is titkolták, hogy musical lesz a film, aki pedig kicsit is ismeri a zeneszerző munkásságát, tudja, hogy nála nagy ritkán van próza. Az eredeti darabban egy nyúlfarknyi próza sincs, így nem is lett volna értelme csak a fődalokat átvenni. Ráadásul a hozzászólók többsége is csak azt bizonyítja be, hogy olyan témáról alkot véleményt, amihez köze nincs. Azt a hozzászólót sem értem, akinek nagyon tetszett az ajánló, de aztán elment a kedve, hogy megtudta, hogy ebben ének is lesz, mert hogy neki a Disney-féle slágerek sem jönnek be... Ember... mi az istent vársz ettől a filmtől, amikor csak a trailerben öt különböző dal elhangzik?
És mielőtt valaki nekem támadna: nem azzal van bajom, hogy negatívan nyilatkoztok a filmről, mert szívetek joga, de ne olyan érveket hozzunk már fel a film lejáratására, aminek semmi alapja sincs...

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.12.27. 11:08:44

@f_eric: Oké, ez minden érthető és jogos lenne, de könyörgöm, elolvastad a második bekezdést?!

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók