Már két adagon túl vagyunk (első és második), vagyis elérkeztünk a legjobb idegen nyelvű film Oscarjáért folyó küzdőfelek utolsó csoportjához, amiben piti bűnözők, világhírű felfedezők, ijesztő kislányok, feje tetejére állt világok és egy szovjet tisztből lett indián vezetők várnak rátok.

De, hogy tétje is legyen, játékot hirdetünk: Böngészd végig a felhozatalt, és tippeld meg az öt befutót. Nem várunk mást, mint öt ország nevét a kommentek közé. Aki helyesen tippel, 3 DVD-vel lesz gazdagabb. Határidő: 2012.12.01.

Marokkó: Death for Sale (r.: Faouzi Bensaidi)
Három kallódó, piti bűnöző fiatal jobb életre vágyik, de sehogy sem sikerül kitörniük ebből a környezetből. Utolsó esélyként elvállalnak egy nagyobb rablást, hogy majd a bevételből tisztességes életet kezdjenek. De persze az is a lehető legrosszabbul sül el...

Feltűnően sok az ilyen jellegű darab a felhozatalban. A legtöbb ország azért rájött, mi kell ide - és egyiknek be is fog jönni. Akár ez is lehetne az...

Mexikó: Después de Lucia (After Lucia, r.: Michel Franco)
Felesége tragikus halála után egy férfi összecsomagol, és lányával együtt új helyre költözik. A lány mindenben próbál segíteni magába zuhant apjának, de közben a saját problémáival is egyedül kell megküzdenie, jelesül az új osztálytársai egyre gyakoribb és egyre durvább heccelődésével.

Első blikkre biztos nem tűnik világméretű problémának a film témája, de Amerikában mostanában sok port kavart az iskolatársak ellen elkövetett durva viccek ügye - ráadásul ez egy olyan hétköznapi probléma, amit testközelből tapasztalnak az emberek, úgyhogy az érdeklődés még nagyobb iránta. Ez pedig sok vizet hajthat Mexikó malmára.

Németország: Barbara (r.: Christian Petzold)
Barbara egy fiatal doktornő, aki beadja kérvényét, hogy Kelet-Németországból szerelméhez költözhessen Nyugat-Berlinbe. Engedélyt nem kap, viszont büntetésből egy vidéki városkába száműzik, miközben szerelme már javában fontolgatja a szöktetési terv részleteit. Csakhogy az idő múltával sok minden megváltozik...

Berlinben rendezői díjat kapott, már fut a magyar mozikban, úgyhogy ennek a minőségéről mindenki saját szemével győződhet meg. Szerintem az első harmadban van az esélyesek között.

Norvégia: Kon-Tiki (r.: Joachim Ronning és Espen Sandberg)
Ez az epikus történelmi kalandfilm a híres Thorn Heyerdahl legendás 1947-es útját kelti életre.

Érdekes, hogy ebből a műfajból az Akadémia inkább a hazai gyártású produkciókat részesíti előnyben. Semmi kétség, ha ez egy amerikai film lenne, kapna pár jelölést, de talán így sem jár rosszul.

Olaszország: Cesare deve morire (Caesar Must Die, r.: Taviani testvérek)
Az Arany Medves díjas dokumentumfilm azt örökíti meg, ahogy a sokat méltatott rendezőpáros egy börtönben színpadra állította Shakespeare művet, főszerepben a rabokkal.

A művészeket kenyérre lehet kenni olyasmivel ami azt bizonygatja, hogy a művészettel mindent el lehet érni. Itt pedig szép eredményeket értek el.

Oroszország: Belji tigr (White Tiger, r.: Karen Sahnazarov)
Az 1940-es években alig menekült meg egy támadás elől, a Vörös Hadsereg egyik tisztje szinte megszállottja lesz, hogy elpusztítsa az ellenséges fehér tankot, a Tigrist.

Sokkal jobban néz ki, mint vártam. Ha háborús hangulatban lesznek a szavazók, jól szerepelhet. De erre most kicsi az esély.

Örményország: If Only Everyone (r.: Nataliya Belyauskene)
A film az Azerbajdzsánnal folytatott háború értelmét/értelmetlenségét kutatja egy fiatalember szemszögéből, akit halott bátyja lánya megkér, kísérje el őt apja sírjához. Csakhogy kiderül, hogy a harcokban elhunyt fivér nyughelye már a határon túl van...

A pacifista próbálkozásokat mindig értékeli a liberálisabb szavazóközönség, és az sem árt, ha az egész megható.

Palesztina: When I Saw You (r.: Annemarie Jacir)
1967-68. Az egész világ változik, új zenék, új stílusok, új életformák, új normák honosodnak meg. Ezalatt a Közel-Keleten menekültek ezrei özönlenek Palesztinából Jordániába. A háborús zűrzavarban egy kisfiú és édesanyja kénytelen elválni a családfőtől, de a táborban találkoznak és egy jobb életben reménykednek.

Mekkora esélye lehet egy olyan országnak, amit az USA el sem ismer országnak? És most aztán végképp mindegy, hogy milyen a film maga...

Peru: Las malas intenciones (Bad Intentions, r.: Rosario Garcia-Montero)
Egy kislány szentül meg van győződve róla, hogy ő azon a napon hal meg, amikor testvére megszületik majd...

Hát ettől még a hideg is kiráz, talán a felhozatal legbizarrabb darabja. De éppen ezért figyelemfelkeltő.

Portugália: Sangue do Meu Sangue (Blood of My Blood, r.: Joao Canijo)
Lisszabon egyik veszélyesebb külvárosában járunk, ahol egy nő egyedül neveli két, már majdnem felnőtt gyerekét. A lánya jó úton halad, hogy kitörjön ebből a környezetből, mikor az anyja tudomására jut, hogy a lány viszonyba keveredett egy nős professzorával. Eközben a fiú kétes üzletekkel üti el az időt, amiből az egyik nagyon rosszul sül el...

Valószínűleg ez az egyik legesélyesebb a kevésbé ismert filmek közül. Számtalan jobb fesztiválon megfordult már, és mindenhonnan szép elismerésekkel távozott.

Románia: Dupa dealuri (Beyond the Hills, r.: Cristian Mungiu)
A négy hónap, 3 hét, 2 nap rendezőjének filmje elég nagyot szólt Cannes-ban, itt pedig már írtunk róla bővebben.

Ha a fentebb említett filmnek nem sikerült, miért pont ennek sikerülne? A kérdés jogos, bár azt tudjuk, hogy az Akadémia jobban szeret kárpótolni, mint a megfelelő időben díjazni.

Spanyolország: Blancanieves (Snow White, r.: Pablo Berger)
Az idei San Sebastian-i Filmfesztivál többszörös díjnyertes alkotása egy modern Hófehérke-feldolgozás, amiben a főhősnő egy vándorcirkusz törpéinél talál menedéket mostohaanyja elől.

Azt tudjuk, hogy fekete-fehér némafilmmel lehet nyerni, de nem ilyen szürreális darabbal.

Svédország: The Hypnotisören (The Hypnotist, r.: Lasse Hellström)
Miután megölnek egy fiatal lányt és a szüleit, egy detektív összefog egy pszichiáterrel, hogy az életben maradt fiút hipnózisnak vessék alá, és így találják meg a harmadik túlélő gyereket, mielőtt a gyilkos talál rá.

Mindig szkeptikus vagyok az ennyire műfaji filmekkel, de Lasse Hellström Oscar-múltja elég sűrű, így mindenképpen a radaron hagynám.

Svájc: L'enfant d'en haut (Nővér, r.: Ursula Meier)
A filmet a magyar mozikban is vetítették már.

Néha előfordul, hogy az ilyesmi ragadja meg a szavazókat, de mostanában nem igazán ez a zsánerük.

Szerbia: Kad svane dan (When Day Breaks, r.: Goran Paskaljevic)
Egy nyugalmazott zenészprofesszor megtudja, hogy szülei valójában nem azok, akiket ő annak vélt. Az igazi édesanyja azelőtt adta őt oda vélt édesanyjának, mielőtt a második világháború alatt koncentrációs táborba szállították volna férjével együtt. Ez akkor derül ki, mikor az egykori tábor helyén végzett kutatások során előkerül egy befejezetlen zenemű, amit a férfi igazi apja komponált...

Holokauszt-mozi, ami az előzőnél csöpögősebbnek tűnik, azaz esélyesebbnek.

Szingapúr: Already Famous (r.: Michelle Chong)
Kedves kis "tündérmese" egy maláj lányról, aki sztár akar lenni a szomszédos Szingapúrban.

Hollywood évente húsz ilyet öklendez ki magából, miért pont ez kellene nekik?

Szlovákia: Made in Ash (r.: Iveta Grófová)
Egy Szlovákia keleti felében élő, frissen diplomázott lány maga mögött hagy mindent, hogy a több lehetőséggel kecsegtető nyugati határvidéken próbáljon szerencsét. Persze az élet nem mindig könnyű, főleg ha könnyen akarunk pénzhez jutni egy jobb élet reményében.

Mit lehet még kihozni ebből a "nem megy a gyárban, próbálkozzunk az utcasarkon" témából, hogy az egész ne legyen unalmas? Látszólag semmit.

Szlovénia: Izlet (Kirándulás, r.: Nejc Gazvoda)
Már írtunk róla a CineFest beszámolónkban.

Közülünk még annak sem tetszett igazán, akinek legjobban tetszett, úgyhogy nem hinném.

Tajvan: Ni Guang Fei Xiang (Touch of the LIght, r.: Chang Rong-ji)
Egy vak férfi és egy nő nem keseregnek a sorsukon, inkább próbálják megélni az álmaikat mind karrierben, mind a magánéletben.

Úgy tűnik, a távol kelet amerikai álomban gondolkodik idén. Még mindig nem gondolom úgy, hogy ez túl szerencsés lenne.

Thaiföld: Headshot (r.: Pen-Ek Ratanaruang)
Egy kómából ébredt bérgyilkos már egészen másképp látja a világot, mint előtte (és ezt értsétek szó szerint, ugyanis mindent fordítva lát). Ki akar szállni az üzletből, de helyette belecsöppen egy titkos szervezetbe, ami olyan politikusok likvidálására szakosodott, akiket törvényes keretek között nem lehet kikezdeni.

Sikerült kicsit feldobni egy átlagos sztorit, de nem ez az, amit keresünk.

Törökország: Atesin düstügü yer (Where Fire Burns, r.: Ismail Günes)
Egy fiatal lány sürgős operációra szorul, a családja pedig mindent megtesz, hogy megmentse az életét. Csakhogy a műtét közben kiderül, hogy a lány terhes; így azok, akik eddig az életéért küzdöttek, most meg akarják ölni, hogy lemossák a családról a szégyent.

Az biztos, hogy ez egy súlyos probléma Törökországban, de mit kezdenek vele odaát? Maximum a szimpátiaszavazatokra számíthat.

Ukrajna: Firecrosser (r.: Mykhailo Illienko)
Igaz történeten alapuló film egy szovjet tisztről, aki hősből válik rabbá, majd indián vezetővé...

Elég fura ahhoz, hogy az ember felkapja rá a fejét, ugyanakkor elég hagyományos, hogy még akár szeressék is a szavazók.

Uruguay: La demora (The Delay, r.: Rodrigo Plá)
Egy működésképtelen család hétköznapjaiba kalauzol a film, de nem az amerikai módon. A több idősíkon mozgó történet felszínre hozza a bajokat, de megmutatja a még mélyebben gyökerező összetartást is.

Azt tudjuk, hogy a boldogtalan család érdekesebb a boldognál, ez meg itt egy boldogtalan család, de nem olyan biztos. Vagy mi?

Venezuela: Piedra, Papel o Tijera (Rock, Paper, Scissors, r.: Hernán Jabes)
Nem sok mindent sikerült kiderítenem róla, de annyi biztos, hogy egy gazdagabb és egy szegényebb család sorsa fonódik össze egy tragédia következtében.

Ismét passzolnom kell információ hiányában.

Vietnam: Mui co chay (The Scent of the Burning Grass, r.: Nguyen Huu Muoi)
A vietnami háború ezúttal vietnami szemszögből, méghozzá korabeli naplók és levelek alapján.

Azt pontosan tudjuk, mit gondol az Akadémia erről a háborúról, vagyis miért ne?