Ahogy megígértük, készültünk egy bővebb összeállítással a idegen nyelvű filmek díjára nevezett alkotásokból. Mivel ez 71 filmet jelent, nem zúdítjuk egyszerre rátok, helyette három körben jönnek az ismertetések, trailerek, vélemények és a minden filmhez hozzárendelt Oscar-faktor mérő*. Tartsatok velünk, a végén még egy kis játék is lesz.

Az első körben jöjjön egy szabadságharcos, egy öreg szerelmespár, egy parázna orvos, néhány kommunista, egy szomorú bohóc és még jó pár fura figura...

*Mivel a filmeket nem láttuk, így ez puszta tipp a téma, a film eddigi fogadtatása és az eddigi Oscar-statisztikák alapján. De ami a legfontosabb, ezzel a filmek minőségére egyáltalán nem akarunk utalni.

Afganisztán: The Patience Stone (r.: Atiq Rahimi)
A film a tálib rezsim alatt élő nőkről és a két nem viszonyáról mesél egy asszony szemszögéből, aki egy nyaklövéstől kómában fekvő férje ágya mellett "gyónja" meg minden gondolatát.

Női emancipáció, bátor rendező, egy kis tálib ellenes hangulat, Amerikában ez szimpátiát kelthet.

Albánia: Pharmakon (r.: Joni Shanaj)
A 25 éves Branko apja, a híres orvos árnyékában él, és sehogy sem tud kikeveredni onnan. Ez a viszony még alakulóban lévő kapcsolatátra is rányomja bélyegét, hiszen a lány az apa-fia frontvonal közepén találja magát, miközben Branko egyre több titkot tud meg apja múltjából.

Az ilyesfajta családi drámáknak nagy szüksége van valami pluszra, de ebben én nem igazán látom.

Algéria: Zabana! (r.: Said Ould Khelifa)
A sajnálatos rövid életű algír szabadságharcos, Ahmed Zabana élettörténete, ami megjárta már a Torontói Filmfesztivált is.

A nemzeti hős csak nemzeti hős, odaát ez akár mehetne is.

Argentína: Infancia clandestina (Clandestina Childhood, r.: Benjamín Ávila)
Egy család története Argentína egyik zűrös időszakából. Az 1976-os katonai puccs elől Kubába menekült kommunista család kis segítséggel visszatér hazájába, hogy újra részt vegyenek az ellenállásban. Főszerepben a magyarok kedvenc "vad angyala", Natalia Oreiro.

Nem tudom, hogy az amerikaiaktól ennyire idegen politikai eszmék hatni tudnának. Maximum ha a családtörténet rész elég zsebkendő után kapkodós.

Ausztrália: Lore (r.: Cate Shortland)
Bajorország, a második világháború végnapjaiban. Miután a szövetséges erők letartóztatták szüleiket, az öt testvérnek kilencszáz kilométert kell megtennie, hogy biztonságos helyre kerüljenek nagymamájuk oltalma alatt.

Szóval itt most a gonosz nácik gyerekeivel kéne azonosulni? Hm.

Ausztria: Szerelem (Amour, r.: Michael Haneke)
Már többször ejtettünk róla szót, azóta a film még mindig a legesélyesebb kandidátusnak számít. November elsejétől pedig mi is meggyőződhetünk róla, hogy tényleg olyan zseniális-e, mint amilyennek mondják.

Most mondanám, hogy 100%, de ennél a bagázsnál sosem lehet tudni. Általában eltaszítják maguktól a világszinten elismert filmeket, talán most nem így lesz.

Azerbajdzsán: Buta (r.: Ilgar Najaf)
A címszereplő kisfiúnak és öreg pártfogójának más-más álmai vannak. Az öreg rendbe akarja hozni a helyi vízimalmot, miközben a fiú egy nagy jelet akar kirakni a domboldalba, hogy minden repülőről látszódjék.

Hát ez aranyos, csak ki tudja mennyire.

Banglades:Ghetu putra Kamola (Pleasure Boy Komola, r.: Humayun Ahmed)
A helyi tiszttartó felfogadja Komola apjának zenekarát, hogy szórakoztassa őt, míg az esős évszak véget nem ér. A fiú is az apjával tart, de hamarosan rádöbben, hogy a főúr neki nem csak a hangját akarja. Közben a tiszttartó felesége is rájön férje szándékaira és Komola életére tör.

Ez annyira bizarr, hogy már csak félve írom le a slusszpoént: ez egy zenés-táncos musical.

Belgium: Á perdre la raison (Our Children, r.: Joachim Lafosse)
A Niels Arestrup és Tahar Rahim páros A próféta után újra együtt egy kőkemény, igaz történeten alapuló filmnek. A történet vázát az a 2007-es tragédia alkotja, melynek során egy nő megölte mind az öt gyermekét.

Ez az ütőképes páros már egyszer hoppon maradt, de talán majd egy ilyen olvasva is brutális történet szíven üti a szavazókat.

Bosznia-Hercegovina: Djeca (Children of Sarajevo, r.: Aida Begić)
Történet két árváról, akik a dél-szláv háborúban vesztették el szüleiket. A nagyobbik testvér egy étterem konyhájában robotol, hogy el tudja tartani tizenéves öccsét, aki viszont rossz úton jár, és tettei feltépik a régi sebeket.

Kisrealista muszlim önmegvalósítás és posztháborús traumák - nem sok ez kicsit a jóból?

Brazília: O palhaco (The Clown, r.: Selton Mello)
Apa és fia bohócok egy vándorcirkusznál állandó lakhely, barátok és papírok nélkül. De ez a bohémélet nem zavarja őket, egészen addig, míg az apa egy napon rá nem döbben, hogy már nem vicces többé.

A színészeknél ez tuti betalálna, kár hogy nem ők szavaznak.

Bulgária: Kecove (Sneakers, r.: Valeri Yordanov)
Hat fiatal menekül el a koszos városból, hogy a tiszta és szép tengerparton találjanak újra magukra.

A fesztiválforgatagból ismerős lehet, de nagyon sokra nem igazán vitte.

Chile: No (r.: Pablo Larrain)
"Legyen-e Pinochet az ország vezetője újabb nyolc évig?" A film főszereplője azon stáb vezetője, aki a "nem" mellett kampányol.

Botorság azt gondolni, hogy az ismert nevek előnyhöz juttatnak egy filmet. Így ha sikerül is ennek, az nem Gael Garcia Bernal miatt, hanem a hálás, Amerikában is fontos téma miatt lesz.

Csehország: Ve stinu (In the Shadow, r.: David Ondrícek)
Az ötvenes években játszódó krimi, középpontjában egy felügyelővel, aki egy ékszerbolti rablás után nyomozva egy sokkal nagyobb, kormányzati körökig nyúló ügybe keveredik.

Sokkal több lehetőséget látok benne, mint a fogadóirodák. Mostanában menő a zsánerfilm, ez meg egy izgalmas korszak, izgalmas helyszínnel. Miért ne?

Dánia: Egy veszedelmes viszony (En kongelig affaere, r.: Nikolaj Arcel)
Már írtunk róla, azt is tudjuk, hogy Berlinben tarolt, ráadásul november végétől idehaza is vetítik.

Informátoraim szerint díjak ide, Mads Mikkelsen oda, ez maximum egy közepes.

Dél-Afrikai Köztársaság: Umfaan (Little One, r.: Darrell Roodt)
Egy kislányt megerőszakolnak, majd a sorsára hagynak. Szerencsére egy idősebb hölgy megtalálja a halálán lévő kisgyereket és saját szakállára nyomozni kezd.

Borzasztó, de hálás téma ez az Oscarra. Ha elég "amerikai" lesz, ott lehet a fináléban.

Dél-Korea: Pieta (r.: Kim Ki-duk)
A Velencei Filmfesztivál fődíjas alkotása egy hivatásos pénzbehajtóról, aki addig ismeretlen anyja felbukkanása után el akarja hagyni véres hivatását. Csakhogy az édesanyját elrabolják.

Egyesek szerint túl erőszakos lesz ez az Akadémiának, mások szerint inkább túl lírai. Szerintem pedig mindkettő. Bár ne lenne igazam...

Dominikai Köztársaság: Jaque mate (r.: José María Cabral)
Az ország egyik legnépszerűbb vetélkedőjének műsorvezetője szörnyű telefonhívást kap élő adásban: családját elrabolták, és ha nem játszik a rablók szabályai szerint, végeznek szeretteivel. Az élő adás tovább folytatódik, csak már az új szabályok szerint...

Korábban mondtam, hogy a zsánerfilmek népszerűek mostanában Oscar színe előtt, de ez most egy kicsit túlságosan is az. Több dráma kellett volna bele, és egy kicsivel kevesebb harsányság.

Észtország: Seenelkaik (Mushrooming, r.: Toomas Hussar)
Már erről a filmről is volt szó itt, részletekért tessék kattintani.

Talán ha jobban felkapták volna, bekerülhetett volna mint "fura film", de így nem látok rá sok esélyt.

Finnország: Puhdistus (Purge, r.: Antti Jokinen)
Egy fiatal nő menedékre talál egy idős hölgynél, és hamarosan feltárják egymás előtt múltjuk minden borzalmát.

Sofi Oksanen nemzetközi hírű regénye kiváló alapanyag, ha a film már csak fele olyan jó, ki a fenét érdekel, hogy bekerül-e az ötbe. Bár az ország számára ez most egy jó esély.

Franciaország: Életrevalók (Intouchables, r.: Olivier Nakache és Eric Toledano)
Ha ezt valakinek be kell mutatni, az rossz oldalon jár.

Európa megzabálta, Amerika kicsit elrágódott rajta. Talán Mr. Weinstein besegít egy kicsit és akkor meglesz a jelölés.

Fülöp-szigetek: Bwakaw (r.: Jun Lana)
Egy hetvenen túli meleg öregember és az ő kevésbé jólnevelt kutyájának a története.

Ezt most a kutyával akarják eladni?

Görögország: Adikos kosmos (Unfair World, r.: Filippos Tsitos)
Egy zsaru, akinek rögeszméjévé válik, hogy megjavítsa a világot.

A görögök azt hiszik, ha egyszer bejött a fura film taktika, akkor az mindig működni fog. Ha mégis bejön, én kérek elnézést.