A minap már túlverekedtük magunkat egy adagon az idei Oscarra nevezett idegen nyelvű filmek közül, most jöhet a második etap - az előzőhöz hasonlóan ismertetőkkel, trailerekkel, véleménnyel és Oscar-faktor mérővel*.

Ez a csoport is nagyon színes, hiszen lesznek itt nincstelen szépségkirálynők, egy mágikus táncos, vírusvideó, ősi démon, és azt is megtudhatjátok, milyen lett volna a "300 a sztyeppén". A "horvát Amerikai Psychóról" pedig még nem is tettem említést...

*Mivel a filmeket nem láttuk, így ez puszta tipp a téma, a film eddigi fogadtatása és az eddigi Oscar-statisztikák alapján. De ami a legfontosabb, ezzel a filmek minőségére egyáltalán nem akarunk utalni.

Grönland:Inuk (r.: Mike Magidson)
A tizenéves Inuk legnagyobb álma, hogy megalapítsa az első eszkimó rock bandát, de ezen vágya hamar semmivé válik, miután szülei intézetbe adják. Innen kerül bölcs medvevadászhoz, és ezzel megkezdődik egy fantasztikus utazás Grönlandon keresztül.

Különlegessége már önmagában is izgalmassá teszi, de ráadásul ez még jól is néz ki - és a globális felmelegedés felemlegetése is plusz pont.

Grúzia: Keep Smiling (r.: Rusudan Chkonia)
Tíz nő (közülük hét a legszegényebb rétegből) küzd a "családanyák szépségkirálynője" címért, amivel lakás és sok pénz jár.

Én ebben nem sok mindent látok ennyi alapján, és talán nincs is benne több.

Hollandia: Kauwboy (r.: Boudewijn Koole)
A hányattatott sorsú kisfiúnak egy kismadár jelenti a menedéket agresszív szülei elől.

Berlinben megnyerte a legjobb elsőfilmnek járó díjat és a közönség is szerette. Na de gyerekkel ugye...

Hongkong: Dyut ming gam (Life Without Principle, r.: Johnny To)
Mindegy milyen tisztességes vagy, mindegy mennyire akarsz a szabályok szerint játszani, előbb vagy utóbb letérsz az útról. Ez a világ már csak ilyen. Ezen tételt bizonygatja a film három karakteren keresztül, akiknek más-más okból, de sürgősen pénz kell. Az pedig ugye nem nő minden bokorban.

Lehet, hogy jó film, de az Oscart nem érzem benne. Egy kicsit sem.

Horvátország: Ljudozder vegetarijanac (Cannibal Vegetarian, r.: Branko Schmidt)
A kritikusok a "horvát Amerikai Psycho" bélyeget akasztották a filmre, csak ebben egy nem túl tisztességes nőgyógyász éli finoman szólva is nyers életét.

Már a trailer sem csúszna le sokak torkán, hát még az egész film. Nem hiszem, hogy bármi esélye lenne.

India: Barfi! (r.: Anurag Basu)
A süket-néma fiú beleszeret a lányba, de a lányt egy "normális" férfihoz kényszerítik a szülei. Évek múltán az útjaik újra keresztezik egymást, de a fiú ekkor már egy másik lányt szeret - egy autistát, aki szőrén-szálán eltűnt. Egykori szerelme segít neki a keresésben és közben rájön, még ő is szerelmes a fiúba...

...és mindezt indiai módon zenével és tánccal, két és fél órában a világ összes színét felhasználva. Nem.

Indonézia: Sang Penari (The Dancer, r.: Ifa Isfansyah)
A fiú szerelmes a lányba, de a lány úgy táncol, hogy azzal elkötelezi magát a faluja számára (valami vallási szokás alapján). A fiú ezért beáll a seregbe, de még ott is a lány után epekedik.

Az európai fesztiválokon zabálják az ilyesmit, de az Oscaron nem hiszem, hogy labdába rúghat.

Izland: Djupid (The Deep, r.: Baltasar Kormákur)
Igaz történeten alapuló film egy halászról, aki a túlélésért küzd a jeges vízben, miután hajója elsüllyedt.

Egész pofás darab lehet, és ha az Akadémia nem akarja szórni a politikai üzeneteket, még lehet is belőle valami.

Izrael: Lemale et ha'halal (Fill the Void, r.: Rama Burshtein)
Már írtunk róla a Velencei Fesztivál kapcsán, ahol színésznői díjjal lett gazdagabb.

A kritikusoknak nem tetszett különösebben, de Izrael szokott kapni egy jelölést.

Japán:Kazoku no kuni (Our Homeland, r.: Yang Yong-hi)
Mivel azt érzi igazi hazájának, egy japán férfi Észak-Koreába költözik és oda küldi fiát is. 25 év múlva a fiú hazatérhet Japánba egy három hónapos gyógykezelésre, persze szigorú felügyelet alatt. Ekkor újra találkozhat rég nem látott családjával és gyerekkori barátaival.

A beszólásért Észak-Koreának plusz pont jár, de anélkül is igényes darabnak tűnik.

Kambodzsa:Lost Loves (r.: Chhay Bora)
A Vörös Khmer uralma alatt egy anya küzd családja túléléséért, de csak két gyermekét tudja megmenteni az értelmetlen gyilkolástól és az éhhaláltól.

Több film is kaphat szimpátiaszavazatot, de mind közül ez a tuti befutó. A rendező felesége ugyanis az egyik túlélő gyermek, és egyben a film társ-forgatókönyvírója is. A házaspár minden pénzüket ebbe a filmbe ölték, hogy elmeséljék a család tragédiáját.

Kanada: Rebelle (War Witch, r.: Kim Nguyen)
Berlinben már megmérkőzött a film, az akkori beszámolónkban bővebben olvashattok róla.

A nagy fesztiválok felhozatalának fele szerepel ezen a listán, és én azoknak adnék nagyobb esélyt, amiknek ennél jobban sikerült a nagy kiugrás.

Kazahsztán: Myn Bala (Warriors of the Steppe, r.: Akan Satayev)
Képzeljétek el, hogy a 300 a végtelen sztyeppéken játszódik, és nagyjából megkapjátok ezt a filmet, ami 1729-ben játszódik, és azoknak a fiatal (szinte még gyerek) kozákoknak állít emléket, akik hősiesen megcselekedték, amit megkövetelt a haza.

Én akár most rögtön megnézném, és remélem nem csak a lelkesedés mondatja velem, de ez könnyen megtetszhet az Akadémia morgós öregembereinek.

Kenya: Nairobi Half Life (r.: David 'Tosh' Gitonga)
Kenya történetének első Oscar-nevezése egy szépreményű színészről szól, aki a kisvárosból a nagyvárosba utazik, mert az ugye a lehetőségek melegágya. Vagy mégsem?

A színészek élete kemény, de Amerikában legfeljebb pincérkedniük kell. A lényeg, hogy van benne spiritusz.

Kirgizisztán: The Empty House (r.: Nurbek Egen)
A szegény lány jobb életről álmodozik, ezért megy hozzá a gazdag férfihoz, miközben igazi szerelme gyermekét várja. Illetve várná, de a jobb élet reményében a fővárosba utazik abortuszra - és amikor az sem jön össze, tovább keresi a boldog életet: eladja gyermekét egy gazdag külföldinek, maga pedig egy milliomos takarítónője, majd szeretője lesz.

Van itt dráma bőven, de egyéb információ híján fogalmam sincs, hogy milyen minőségben.

Kína: Cought in the Web (r.: Chen Kaige)
Egy újságíró felveszi, amint egy nő finoman szólva sem illedelmesen viselkedik egy buszon. A felvétel felkerül a világhálóra, és ez megváltoztatja a nő egész életét.

A téma nagyon is aktuális, csak az a baj, hogy a szavazóközönségnek gőze sincs az egészről. Kérdezzétek csak meg David Finchert.

Kolumbia: El Cartel de los sapos (The Snitch Cartel, r.: Carlos Moreno)
Egy fiú igaz története, aki hogy elnyerje az imádott lány szerelmét, tagja lesz Kolumbia egyik legelvetemültebb drogbandájának.

Mint már mondtam korábban is, a műfaji filmek kicsit több drámával sikeresebbek.

Lengyelország: 80 millió (80 milionów, r.: Waldemar Krzystek)
A filmben bemutatott események 10 nappal az 1981-es hadiállapot bevezetése előtt játszódtak le. A "Solidarność" három fiatal aktivistája ekkor 80 millió złoty szakszervezeti pénzt fizetett ki a bankból. Tették mindezt az utolsó pillanatban, december 13-án ugyanis a kommunisták zárolták a bankbetétet. A hatalom "bankrablásnak" minősítette az ügyet, és lázas tevékenységbe kezdett, hogy visszaszerezze a pénzt, amelyet a Püspöki Palotában helyeztek letétbe. A csodával határos módon megmentett készpénz a katonai állapot bevezetése után a wrocławi ellenállás kiépítésének támogatására szolgált.

Erről beszéltem az előbb. Akciókrimi történelmi filmnek álcázva, amerikai stílusban. Még akár lehet is belőle valami.

Lettország: Golfstrim pod aysbergom (Gulf Stream Under the Iceberg, r.: Yevgeni Pashkevich)
Három történet, három különböző időben. Egy közös vonás van bennük, mindegyik főszereplője Lilith, aki a legendák szerint Ádám első felesége volt. Őt is porból teremtette Isten, de lelket nem adott neki. A halhatatlan lény azóta is járja a világot, hogy újabb és újabb férfira csapjon le.

Ha van valami, amit nem szeret az Akadémia, akkor az a túl sok meztelenkedés és a szürreális filmek. És ez egy ilyen film.

Litvánia: Ramin (r.: Audrius Stonys)
Dokumentumfilm a híres birkózóról, Ramin Lomsadze-ről, aki egyszer hét meccset nyert meg kevesebb mint egy perc alatt.

Dokumentumfilmmel pályázni érdekes döntés, és még érdekesebb egy olyannal, ami egy odaát kevésbé érdekes témát dolgoz fel.

Macedónia: Treto poluvreme (The Third Half, r.: Darko Mitrevski)
A második világháború alatt egy zsidó edző vezette macedón focicsapat küzd azért, hogy megnyerje a bolgár bajnokságot.

Holokausztfilm, capisi?

Magyarország: Csak a szél (r.: Fliegauf Bence)
Kritikánk a hazai nevezésről.

A berlini nagydíjjal megvan a hátszél, amit tovább támogat a témával kapcsolatos médiajelenlét is. Majd meglátjuk mire lesz elég.

Malajzia: Bunohan (r.: Dain Said)
Három fivér története a film. Az egyik profi harcos, és most lógott meg egy élet-halál meccs elől. Féltestvére profi bérgyilkos, és azt a feladatot kapja, hogy találja meg a szökevényt, miközben a harmadik testvér is hazatér a városba, hogy rávegye apját, adjon el temetkezési helyeket egy nagyvállalatnak.

A torontói bemutatkozás után sokan dicsérték a filmet, de ami a kritikusoknak nem, az az Akadémia öregjeinek túl erőszakos lesz.