A múlt héten lerántottuk a leplet a szerkesztőség által összeállított lista utolsó helyezettjeiről, amivel persze nem minden olvasónk értett egyet, de mi másért is szeretjük annyira a toplistákat? Haladunk tovább, a következő ötös fogat Japánból indul, hogy aztán mutánsokon és gengsztereken át jusson el a képregény műfaj történelmének egyik alapkövéhez.
20. Páncélba zárt szellem [Ghost in the Shell] (1995)
Kiadó: Kodansha
Rendező: Mamoru Oshii
Hangok: Kayuni Imeasa, Otsuka Akio, Yamadera Koitsi
A film: Az évszám 2029, az emberiség értékrendje alapjaiban változott meg. A hatalom már nem határozható meg fizikai erőnlét vagy tömegpusztító fegyverek mennyiségében, az információ, a tudás az, ami egy nemzetet a trónra ültethet. Vagy egy programot. A Páncélba zárt szellem manga már 1989-ben olyan kérdéseket feszegetett, amik egészen egy évtizeddel később váltak divattá, amikor egy testvérpáros globálisan fogyasztható és emészthető csomagolásba göngyölítette az emberek és gépek közti, egyre vékonyodó és ezáltal egyre veszélyesebbé váló határvonal kérdését. A Bábjátékos után nyomozó Kusanagi őrnagy története 1995-ben találkozott a filmvászonnal anime formájában, és bár a műfajhoz kevésbé szokott szervezet számára terhes élmény is lehet, szerepe megkérdőjelezhetetlen.
A jó: A géptestben élő, sosem pislogó Kusanagi őrnaggyal embert próbáló feladat azonosulni, de ha két látványos akció között odafigyelünk a kósza gondolatokra, lényegesen könnyebb.
A rossz: Egy alaktalan bűnöző program, az érzelmek nélküli, alkotóján túlnövő fenyegetés iskolapéldája.
Trivia: Kusanagi őrnagy a film végén szó szerint idéz Pál apostol leveléből.
Feledhetetlen: Gyakorlatilag minden, gyönyörűen megrajzolt akciójelenet, Kenji Kawai zenéjének támogatásával.
Buborék: "There's nothing sadder than a puppet without a ghost, especially the kind with red blood running through them."
Különvélemény: "Az most mellékes, hogy a Mátrixra mennyire hatott, sokkal fontosabb, hogy a Ghost in the Shell a cyberpunk gyakorlatilag egyetlen értékelhető filmes megnyilvánulása." (Zalaba Ferenc)
"Nézőjétől magabiztos hozzáállást igénylő anime, európai léleknek kissé megfoghatatlan történettel, de ugyanúgy memóriába záródó képekkel." (Takács Máté)
"Ilyen lett volna a Mátrix, ha Japánban készítik el, és kicsit művészfilmesebbre veszik az irányt... Várjunk csak, mikor is készült?" (Kofrán Gergely)
"Ember és gép között még sosem volt ilyen kicsi a különbség, de a legszörnyűbb, hogy alapjaiban nem is annyira rugaszkodott el a valóságtól." (Németh Barna)
19. X-Men: Az elsők [X-Men: First Class] (2011)
Kiadó: Marvel Comics
Rendező: Matthew Vaughn
Szereplők: Michael Fassbender, James McAvoy, Kevin Bacon
A film: Nem újkeletű dolog, hogy a pénz, a producerek és a stúdió befolyásolják egy készülő film minőségét, általában nem a megfelelő irányba, de az elmúlt években a Marvel két hőse is határidőre, kényszerűségből sietett a vászonra. Bár nem sikerült kifogástalanra, a mutánsiskola megalakulását bemutató film lényegesen jobb állapotban szállt ki a hullámvasútból, mint a pár hónapja megtépázott Pókember. A forgatókönyv hibáit és az időhiány okozta mulatságos trükköket ügyesen ellensúlyozta Vaughn magabiztos rendezése, valamint Fassbender és McAvoy remek játéka. A film véletlenül sem habkönnyű, súlyos kérdéseket boncolgató kerettörténete szintén piros pontot érdemel, nem úgy a komolyan vehetetlen (ágyú)töltelék karakterek, de a körülményeket ismerve a végeredmény így is kész bravúr.
A jó: Az X-Men univerzumban, különösen ebben a filmben kényes kérdés különválasztani a jókat a rosszaktól, elvégre minden mutáns egy célért küzd, csak más eszközökkel. Annyi viszont biztos, hogy a skála minden fokára jut egy fura fazon.
A rossz: Klasszikus antagonista figura, éppen csak egy fehér macska hiányzik az öléből. Tudtátok, hogy Kevin Bacon néha játszani is tud?
Trivia: James McAvoy a szerepre való felkészülés kezdetén nagy lendülettel kopaszra borotválta a fejét. Csak ezután tudta meg, hogy Xavier ebben a filmben még samponreklámba illően dús hajkoronával fog parádézni. Még jó, hogy a gerincét nem törte el...
Feledhetetlen: A méltán népszerű cameo mellett az a jelenet, amelyikben Erik besétál a bárba, és megmutatja a náci tiszteknek, milyen egy becstelen briganti.
Buborék: "Peace was never an option."
Különvélemény: "Elsietett trükkök ide, otromba befejezés oda, akkor a legjobb, amikor olyan, mint egy kémfilm szuperhős beütéssel." (Zalaba Ferenc)
"Nagy a létszám, így nem mindenki fér rá egészében az osztályképre, de Matthew Vaughn feszült és érzelmet kiváltó végjátékot prezentál, s James McAvoy és Michael Fassbender meggyőző jelenléte is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a legjobb X-Men filmről beszélhessünk." (Takács Máté)
"Pont olyan jó film ez ma, mint amilyennek az X-Men számított a maga idejében." (Kofrán Gergely)
"Vannak sebei, de mázlija, hogy ennek van a legjobb színészgárdája." (Németh Barna)
18. A kárhozat útja [Road to Perdition] (2002)
Kiadó: Paradox Press
Rendező: Sam Mendes
Szereplők: Tom Hanks, Paul Newman, Daniel Craig
A film: Klasszikus, régi vágású gengszter mozi, plusz egy nagy kanál abból, amihez Sam Mendes kiválóan ért. Az emberi tragédiákból. A Michael Sullivan életének fordulópontját és az elkerülhetetlen elől való keserédes menekülését bemutató történet rossz kezekben egy gyors feledésre ítélt akciófilm lett volna, vérszegény drámai vonallal, de Mendes hozzáértése, és a kiváló színészekből álló stáb, valamint Newman zenéje és Conrad L. Hall fényképezése együtt elvégezték a dolgukat. Az eredmény egy nyomasztó hangulatú, de a fekete humort nem csak hírből ismerő vérbeli dráma lett egy apáról, és annak fiáról, akit a játékidő végére férfivá érlel az élet.
A jó: Kezdjük ott, hogy gengszter, a nagyfőnök mindenes bérgyilkosa, de a listának ezen a szakaszán már nem szabad ilyesmin fennakadni. Ezen kívül egy apa, aki mindenhez ért, csak a fiához nem.
A rossz: A nagyfőnök fia, aki soha nem kapta meg apjától azt az elismerést, amire mindig is vágyott, és féltékenységében családokat tüntet el a föld színéről. Daniel Craig egy tőle szokatlan szerepben. De azért Jude Law sem semmi...
Trivia: Paul Newman utolsó mozifilmben nyújtott élőszereplős alakítását nem vette félvállról; az ír akcentus elsajátításához Frank McCourt írótól kért egy felvételt, amin végig beszél, és ezt hallgatva véglegesítette John Rooney figuráját.
Feledhetetlen: Hanks és Law beszélgetése az útszéli büfében, melynek során nem csak a színészek arcán csorog a jéghideg verejték.
Buborék: "The name's Sullivan. You want me to spell it?"
Különvélemény: "Fantasztikus fényképezés, zseniális szereplők, átlagos történet. Craig-fújolóknak melegen ajánlott." (Zalaba Ferenc)
"Tom Hanks gengszterként, Jude Law hideg bérgyilkosként is meggyőző, Paul Newman pedig kisujját mozdítva biztosította be magának utolsó Oscar-jelölését. A kárhozat útja nem pokoljárás, de a kén szagát azért árasztja magából." (Takács Máté)
"Az egyik legszebben fényképezett film, ami valaha készült - főleg ennek köszönhető, hogy a hangulata a mai napig velem maradt." (Németh Barna)
17. X-Men 2. [X2] (2003)
Kiadó: Marvel Comics
Rendező: Bryan Singer
Szereplők: Ian McKellen, Patrick Stewart, Hugh Jackman
A film: A képregényfilmek rendíthetetlen hullámának kiindulópontjaként sokszor a 2000-es X-Men - A kívülállók című filmet említik meg. Bryan Singer első találkozása a mutánsokkal ugyan nem volt botlásoktól mentes, de nagyot kaszált a pénztáraknál, és a kritikusok sem voltak elégedetlenek, így három évvel később elkészülhetett a folytatás, ami minden fronton magasabbra helyezte a lécet. Jó színészekből és ügyes forgatókönyvből az első rész esetében sem volt hiány, de a több és látványosabb akció, a mélyebb karakterek, az emlékezetes, mutánsokat közös ég alá hívó gonosz és a bűvös két órát átlépő játékidő megtette a hatását, nem beszélve arról, hogy az egész forgatókönyv a magyar keresztségben Farkas név alatt futó Rozsomák karaktere köré épül. És akkor még az egymondatos szerepében is elbűvölő Kelly Hu szóba sem került...
A jó: Ellenségem ellensége a barátom, így amíg Stryker lélegzik, Magneto és bandája legalább annyira a jó ügyért küzd, mint Xavier, és az iskola tanárai, diákjai.
A rossz: Stryker megkérdőjelezhetetlenül negatív figuraként ritka példány az X-Men univerzumban, a fiát is megtagadó katona tökéletes görbe tükör a rasszista, előítéletes, dühben gondolkodó társadalomnak.
Trivia: Ian McKellen segített megírni a jelenetet Bobby Drake (Iceman) szüleinek tett vallomásáról, elvégre, ha valaki, hát ő tudja, milyen érzés másnak lenni, és erről nyíltan beszélni.
Feledhetetlen: A három hétig forgatott küzdelem Wolverine és Lady Deathstrike között, hiszen nincs is annál jobb, mint amikor két, adamantiummal töltött mutáns kóstolgatja egymást egy éppen összeomló föld alatti bunkerben.
Buborék: "You are a God among insects. Never let anyone tell you different."
Különvélemény: "Olyan ez a film az első X-Menhez képest, mint az Aliens az Alienhez képest. Az atmoszféra jelen van, de a narratíva sebességet vált, a színtér pedig kitágul. Igazi mestermunka a képregényfilmek között." (Zalaba Ferenc)
"Elég nagy a rakás, és kicsi a vászonidő, ahogy az összes X-Men filmben, de Bryan Singer és az írók jól keverték a kártyát, így a szereplőket nem csak felsorakoztatni sikerült, hanem némi rokonszenvet is képesek kisajtolni irántuk." (Takács Máté)
"Túlszárnyalja az első részt, de igencsak szemérmesen kezeli a képregénysorozat fajsúlyosabb témáit." (Kofrán Gergely)
"Singer nekem egy kissé mindig is nyögvenyelős volt, de itt elfeledtette velem." (Németh Barna)
16. Watchmen - Az őrzők [Watchmen] (2009)
Kiadó: DC Comics
Rendező: Zack Snyder
Szereplők: Jackie Earle Haley, Billy Crudup, Patrick Wilson
A film: A legtöbb képregényrajongó egyetért abban, hogy ha egyetlen alkotást kell kiemelni a műfaj történelméből, az mindenképpen Alan Moore grandiózus vállalkozása kell, legyen. A film okán Magyarországon is megjelent mestermunka megfilmesítése ugyanakkor nem véletlenül váratott magára ilyen sokáig; Zack Snyderen kívül senki nem érzett magában kellő erőt a feladatra. Mert lehetetlen. Snyder kockáról kockára adaptálta a történetet, fantasztikus látványvilágot festett köré, de a leghosszabb, több mint három, és fél órás változatból éppen annyira hiányzik a lélek, mint a mozikban vetített verzióból. Bár közel sem tökéletes, de rendkívül erőteljes adaptáció, és bizony ember legyen a talpán, aki a film eszközeivel élve ennél többet ki tud hozni egy ilyen vaskos alapanyagból.
A jó: A fénykorukat élő torz, sérült, meghasonlott hősök első hírhozói, a makulátlan márványszobrokat végleg elfelejthetjük.
A rossz: Feltéve, ha rossz az, aki milliók életével fizetne milliárdok békéjéért. A rosszakat itt inkább a jók között kell keresni.
Trivia: Az őrzők közül egyedül Dr. Manhattan és Rorschach nem káromkodnak a film során. Szép kis banda.
Feledhetetlen: Bár a képregény ügyesebben titkolja kilétét, amikor a szálakat mozgató figura lerántja a leplet tervéről, az a jelenetsor szerez néhány emlékezetes pillanatot.
Buborék: "God doesn't make the world this way. We do."
Különvélemény: "Zack Snyder mozgóképes felolvasást tartott minden idők legjobb képregényéből. Szolgai munka, de az eredetit így sem sikerült elrontani." (Zalaba Ferenc)
"Nagy törekvések fűtötte, elismerésre méltó kudarc, ami jó szereposztásával és emlékezetes látványvilágával csitítja a kétkedők hangját." (Takács Máté)
"Minden hibája ellenére nagy élmény. Az adaptáció nem sikerült tökéletesre, bizonyos szempontból túl szolgai, más szempontból nem elég hű az alapanyaghoz, de működik. Az alaposan kidolgozott képi világnak és a korszak meghatározó slágereinek köszönhetően rendkívül erős atmoszférája van, ami a helyenként döcögőssé és töredezetté váló cselekmény helyett is képes egyben tartani a filmet. Az már csak hab a tortán, hogy miután a popcorn elfogyott, a szürkeállománynak is bőven marad csámcsognivaló." (Kofrán Gergely)
"A kevesebb több lett volna - annyira stílusos akar lenni, hogy ezért feláldoz minden mást." (Németh Barna)
A jövő héten folytatódik a lista, kontinenseken és évszázadokon átívelő utazásra hívunk mindenkit, aki velünk tart, de addig rajtatok a sor, mondjatok ítéletet a fenti filmek felett!
Az oldalon található tartalmak kizárólag
