spl (2005). a hongkongi mozit már régóta temetik, de aztán egyszer-egyszer jön egy olyan film, mint az infernal affairs, s pár hónapra megnyugodnak a kedélyek. a legújabb megmentőnek kikiáltott SPL (sha po lang, azaz hét dühös ember) körül azonban jóval nagyobb a felhajtás, mint amennyit érdemelne. a michael mann-filmek képi világából kölcsönző film (hideg neonok, farkasordító éjszakák, makulátlan öltönyök) sztorija közhelyes, már-már arcpirítóan bugyuta, a rablók és pandúrok családi háttere erőltetett, a főgonoszt alakító sammo hungnál (tudod, a dagi bunyós) sivárabb gengszterfőnököt pedig már rég pipáltam (üvöltözik, csúnyán néz, szivarozik, üvöltözik, szivarozik, csúnyán néz...). még jó, hogy a csontörlő, idegtépő, vérgőzös, stb. bunyók kellő lökést adnak ahhoz, hogy az ember végig kitartson a kétségkívül erőteljes slusszpoénig.

2005. további filmes listulások.

az év rendezői
3. neil marshall: the desent(...mert ismeri a rémálmaimat, s képes vászonra festeni őket.)
2. clint eastwood: million dollar baby (...mert képes a szívdobbanáshoz hangolni az időt.)
1. david cronenberg: a history of violence (...mert bebizonyította, hogy a védjegy nem gorefüggő.)

az év színészei
3. steve carell: the 40 year old virgin (...mert érzéssel nevettet.)
2. paul giamatti: sideways (...mert ő egy embert játszik, nem karaktert.)
1. terrence howard: hustle & flow (...mert képes átadni a lüktetést.)

az év színésznői
3. charlize theron: north country (...mert képes elrejteni a dámát a kosz mögé.)
2. hilary swank: million dollar baby (...mert nem csak bicepszre épít)
1. maria bello: a history of violence (...mert képes a világ összes érzését egyetlen tekintetbe sűríteni.)

2005 legjobbjai. filmek. idén összesen 352 egész estés filmet láttam, majdnem minden nap egyet, ami első pillantásra talán soknak tűnik, de a tavalyi számhoz képest több mint 25%-ios a visszaesés. hiába no, kezdek felnőni. egy frászt: jobbak lettek a tévésorozatok. :) a 352 filmből 160 filmet idén láttam először, ezekből állítottam össze a következő listát:

12.
cím: sin city (2005)
rendező: robert rodriguez, frank miller, quentin tarantino
szereplő: albától woodig, del torótól willisig, mindenki aki friss és kult
miért: a valaha készült legpontosabb képregényadaptáció. noir-fricska és audiovizuális orgia. tökös mozi.
momentum: elijah wood és a blöki.
mondat: worth dying for. worth killing for. worth going to hell for.

11.
cím: the last picture show (1971)
rendező: peter bogdanovich
szereplő: timothy bottoms, jeff bridges, cybill shepherd
miért: egy kimúló generáció hangtalan halálsikolya.
momentum: a szűzkurva jacy (shepherd) kénytelen megfelelni az imázsának, s minden undora ellenére beszáll a gruppenbe.
mondat: one thing i know for sure. a person can't sneeze in this town without somebody offering them a handkerchief. 

10.
cím: kiss kiss bang bang (2005)
rendező: shane black
szereplő: robert downey jr., val kilmer, bridget moynahan
miért: raymond chandler találkozik martin riggs-szel. the black is back!
momentum: a title credits önmagában észbontóan jó.
mondat: don't worry, i saw lord of the rings. i'm not going to end this 17 times.

 9.
cím: anchorman - the legend of ron burgundy (2004)
rendező: adam mckay
szereplő: will ferrell, christina applegate, paul rudd, steve carell
miért: a frat pack legsúlyosabb komédiája. veszettül debil és kegyetlenül éles.
momentum: a rivális hiradósok közötti véres leszámolás.
mondat: discovered by the germans in 1904, they named it san diego, which of course in german means a whale's vagina.

8.
cím: kung fu hustle (2004)
rendező: stephen chow
szereplő: stephen chow és a haverok, no meg noném figurák és nyugdíjból visszarángatott harcosok
miért: elementáris őrület, bármely öt percében több kreativitás van, mint három tucat hollywoodi vígjátékban.
momentum: a késes merénylet.
mondat: "if he studies hard, he could be a doctor or a lawyer." "more likely a stuntman."

7.
cím: war of the worlds (2005)
rendező: steven spielberg
szereplő: tom cruise, dakota fanning, tim robbins
miért: nyomasztó és rémületes, ugyanakkor az egyén oldaláról közelíti meg a világégést.
momentum: támadnak a tripodok.
mondat: this is no war... this is extermination.

6.
cím: the president's barber (2004)
rendező: chang-sam lim
szereplő: kang-ho song, so-ri moon, yeong-jin jo
miért: keserédes politikai szatíra a kis tigris és északi partnere rákfenéjéről. csípős koreai ízek.
momentum: a kegyetlen kommandóból komplett kakiparádé lesz.
mondat: what, the colar?! i'm a barber, not a doctor, you idiot. take your wounded elsewhere!

5.
cím: sideways (2004)
rendező: alexander payne
szereplő: paul giamatti, thomas haden church, virginia madsen, sandra oh
miért: jó bornak nem kell cégér, sztárok helyett színészek, színapdiasság helyett életképek.
momentum: miles saját anyjától lop pénzt.
mondat: i am not drinking any fucking merlot!

4.
cím: dog day afternoon (1975)
rendező: sidney lumet
szereplő: al pacino, john cazale, charles durning
miért: korát messze megelőző médiaszatíra. al pacino karrierjének legjobb alakítása.
momentum: az ok, amiért pacino rabol.
mondat: "what country do you want us to flee?" "wyoming." "sal, wyoming is not a country."

3.
cím: the descent (2005)
rendező: neil marshall
szereplő: rövid életű szép lányok
miért: szimplán csak azért, mert ezer éve nem láttam ilyen kibaszott jó horrort.
momentum: pászta a nightvision módra kapcsolt kamerával.
mondat: mommy...

2.
cím: wallace & gromit and the curse of the were-rabbit (2005)
rendező: nick park, steve box
szereplő: csak egy rakás gyurma és műanyag
miért: bruhaha-humor helyett hajszálpontos zsánerparódia, csavaros sztori, lehengerlő akciók, húsvér színészeket lepipáló alakítások
momentum: blöki a nagymama-bukszával
mondat: bármi, amit gromit mond. ;) 

1.
cím: million dollar baby (2004)
rendező: clint eastwood
szereplő: clint eastwood, hilary swank, morgan freeman
miért: elégikus, érzékeny, megdöbbentő... ehh, nincs rá szó, ez a helyzet.
momentum: maggie a buszon, egyedül.
mondat: "is this your fighter?" "this is my fighter."

krónikás. amilyen ítéletidő uralkodik odakinn, kész csoda, hogy egyáltalán felértem pestre, az pedig már maga a világmindenség csúcsa, hogy utána még haza is jutottam. odafele másfél órás késéssel mentem, haza már csak 30-40 percet csúszott a vonat. már holnapután van? na de nem erről akartam beszélni: a lány - legyen mondjuk michelle, ugyanis a legjobb, legszexisebb macskanőre hasonlít: nem csak zöld szemei miatt - kb. másfél hete talált rám a wiwen (éljen, éljen, most már tényleg imáimba foglalom), s először nem hittem a szememnek: az nem lehet, hogy 15 év után egyszer csak újra felbukkan az a lány, aki majd egy éven át padtársam volt a középiskolában, és az osztályban az összes fiú (beleértve jómagamat is) odáig volt érte, meg vissza is. tényleg nem kaptam szikrát; legközelebb az egyik bölcsis pelenka-testvérem fog rám akadni? ez csak valami véletlen egybeesés lehet! michelle-ből nem néztem volna ki, hogy rákattan a wiw-re - de hát mit tudhattam én: 15 év nagy idő. akár atomfizikus is lehetett belőle időközben. óvatosnak éppenséggel nem nevezhető "hát te ki vagy?" kérdésemre azt felelte, hogy "padtársad voltam, satöbbi-satöbbi, és mikor regisztráltam, gondoltam, rákeresek a régi barátokra". ó, hát ez nagyon kedves. levélváltás, MSN-traccs, telefon-tárcsa, majd ma találka. 15 év után az embernek nem nagyon van kedve várakozni. :)

az igéző tekintetű tini bájos fiatal nővé cseperedett, de amint meglátott, egy pillanat alatt lemállott róla az összes év, és a nyakamba ugrott ujjongva. egy pillanatig sem éreztem kellemetlennek a szituációt. michelle szerint semmit se változtam: láttál volna egy éve, gondoltam, de közben csak mosolyogtam. hosszú-hosszú órákon át beszélgettünk, régiről és újról, jövőről és múltról - szédítő volt, mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára. azért hamar észrvettem rajta a változásokat: visszafogottabb és szerényebb, ugyanakkor az eredményeire méltán büszke nőt ismertem meg, aki élete számtalan kalandja során megtanult óvatosan bánni az emberekkel. na de nem velem: mellette én is felszabadultnak éreztem magam, és mikor este elválltak útjaink, mi sem tűnt természetesbbnek, hogy egy csókkal búcsúzzunk egymástól. viszlát 15 év múlva! francokat: 2-3 napon belül. ;)

a westendbe érve összefutottam rennel és statikkal (kicsi ez a város vazze, menjünk los angelesbe!): a leány épp a holnapi fellépésére keresett valami használható göncöt, ahogy nyúzott ábrázatát elnéztem, már jó pár órája. afrikában meg éheznek. de ez most a legkevésbé érdekelt: a mozihoz érve a brancs megkérdezte, miért ér fülig a szám. nekem? ugyan! csak a mosdó tükrében láttam, hogy úgy nézek ki, mint nicholson a batmanben. brr. a kiss kiss bang banget néztük meg. triviális de elsütöm: black is back! hollywood egyik legjobb forgatókönyvírója isteni szatírát gyártott, amelynek talán az az egyetlen hibája, hogy jó 10 évnyi sziporkát sűrített 105 percbe (shane black közel egy évtizede nem jelentkezett új munkával). nem győztem kapkodni a fejem, gyakran el is veszítettem a fonalat, de a beszólások, az abszurd helyzetek és a túlzásokat messze elkerülő akciók így is mennyekbe repítettek. többször kell látnom ezt a filmet, ugyanis maradt még benne szufla, amit első nekifutásra fel se fogtam. robert downey jr. és val kilmer méltánytalanul hanyagolt színészek, michelle monaghan pedig a jövő nagy sztárja. raymond chandler és billy wilder egyaránt imádná ezt a munkát, tarantino meg vakarhatja a fejét.

2005 legjobbjai. dalok. vagy számok. vagy nóták. vagy bármi. miért nincs normális magyar megfelelő arra, hogy "singles"?

10. madonna - hung up
9. audioslave - be yourself
8. spirit - siren
7. pendulum - slam
6. missy elliott ft. ciara + fat man scoop - loose control
5. garbage - why do you love me
4. hive + keaton + echo ft. gina rene - science
3. coldplay - white shadows
2. nine inch nails - all the love in the world
1. boards of canada - dayvan cowboy

2005 legjobbjai. albumok. stílustól, nemtől, kortól függetlenül.

10. london elektricity - power ballads
9. timo maas - pictures
8. klute - no one's listening anymore (cd version)
7. harry gregson-williams - the chronicles of narnia (soundtrack)
6. a guy called gerald - to all things what they need
5. garbage - bleed like me
4. ils - bohemia
3. coldplay - x&y
2. dave tipper - tip hop
1. boards of canada - the campfire headphase

mindjárt itt az év vége, szóval ideje összesíteni néhány dolgot.

rendezői nap. enyém! enyém! enyém! mióta sz. olyan nagyképű lett, azóta rendesen be vannak táblázva a hétvégéi: mondhat bárki bármit, igenis SOK jó film van a világban, amit érdemes ilyen-olyan formában és társaságban megnézni, s lehet, hogy egyesek már a könyökünkön jönnek ki, de a szemünkön és a fülünkön jönnek be, és azok szeretnek legelni, na. szóval az én első direktori napom hétköznapra esett, még jó, hogy két ünnep között a jó munkás embert se izzasztják halálra, így szép számmal gyűltünk össze (sz-nek üzenem, hogy a vászon méretével egyenes arányban kéne bővíteni a placc méretét is. :), s mint a legutóbbi komédiás napon, a legújabb member-némber ismét egy üveg borral nyitott, melyet el is pusztítottunk kb. 5 perc alatt. hmm, talán rendszeresíteni kéne e nemes - általam csak a legutóbbi időkben megszeretett - nedű fogyasztását. ad egy helyes kis lökést a vetített produkcióknak.

nem mintha a vetített filmeket nagyon tologatni kellett volna: brian de palma elegáns akciómozija (a körítés ellenére a the untouchablesnem gengszterfilm) könnyed, de nem szertelen szórakozást ígér, melyet morricone hmm... érdekes muzsikája sem gyűrt össze túlzottan. az oldboymestermű, ehhez harmadik nézésre sem férhet kétség, nem is a sokkfokozat meg az audiovizuális trükközés miatt, hanem az a ritka filmes készség, ahogy a sztori hipnotizálja a nézőt. a záró darab olyan volt, mint nemes bor egy esős délutánon: a the man who wasn't there vegytiszta coen-minőség. aprólékosan kidolgozott jellemek, utánozhatatlan hangulat, isteni szarkazmus, hajszálpontos cselekmény, könnyfakasztóan szép képek... ritka jó amerikai mozi.

az őszből (szitáló eső) tél (tízcentis hó) lett, mire hazaértem. bazzeg, ez a kiszabott város egyre messzebb van. :)

drummaster no.1. johnny rabb, a világ leggyorsabb dobosa a guiness rekordok könyvébe is bekerült, ugyanis 60 másodperc alatt 1071 dobütést volt képes kicsikarni magából, amellyel moby thousand című számát is lekörözte. ja, hogy moby azt a nótát programozta... a fickó eszméletlen tudással bír: nézd meg ezt a hat perces szekvenciát: még akkor sem hibázik, mikor kiesik a kezéből a dobütő. (a pergő elvékonyodik ugyan, de hajolgatás közben sem törik meg. állat.) 

sympathy for lady vengeance (2005). geum-ja (yeong-ae lee a JSA-ból) 13 évet ül le egy olyan gyilkosságért, amit el sem követett. a börtönben úgy viselkedik, mint egy kisangyal, ezáltal rengeteg barátra tesz szert, ám amikor kiszabadul, egyszer csak előtör belőle a vadállat, piros szemfestéket ken magára és bosszúra esküszik.

azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy chan-wook park elgondolkodjon azon, hogy mit kezd a karrierjével. a JSA sikermámorában talán nem kellett volna azonnal szétkürtölni, hogy nem egy, nem kettő, de mindjárt három bosszúfilm is készül, ugyanis a hírös "vengeance trilogy" záró darabjában annyi szufla sincs, mint min-sik choiban, miután a címszereplő bosszúja beteljesedett rajta. kezdem azt hinni, hogy a three extremes erőltetett, értékelhető motiváció után kiáltó opusza (a téma itt is bosszú) nem csupán ballépés volt. tán cannes-ban kiégett egy-két relé, miközben az oldboy-t éltette a zsűri?

azért egyelőre még nem kéne le ilyen végzetes következtetéseket levonni. azon kívül, hogy a JSA egy zseniális politikai thriller volt, még kitanót is leiskolázta, a sympathy for mr. vengeance olyan erővel bír, ami kettéhasítja a szivet, ami pedig az oldboy-t illeti, arról már mindent elmondtam, amit mondani lehet. egy mestermű. ehhez képest a a lady vengeance csupán egy nehézkes, stilisztikai túllengésekkel teli férc-teremtmény, amely lépésenként elhagy egy-egy létfontosságú szervet. kedvenc ázsiai színészem, kang-ho song fél percet kameózik, min-sik choi-nak fullasztóan passzív szerep jut (az angol kiejtése pedig felér egy tökön szúrással), túl sok a mellébeszélés, túl sok karaktert erőltetnek, akik közül sokan idővel egyszerűen eltűnnek a filmből. park ezzel hiába is próbálta felhízlalni a film cérnavékony cselekményét (a sympathy for mr. vengeance sem bírt túl bonyolult történettel, de nem is próbáltak ráaggatni fölösleges göncöket), csak annyit ért el, hogy egyre kevésbé érdekljen, hogy lesz-e vendetta, avagy sem.

a film vizuális szempontból kifogástalan, orosz mintára még a feliratokkal is játszadoznak kicsit, yeong-wook jo zenéje most is szívbe markoló, s legjobb pillanataiban a film morbidul vicsorog (a gyilkosság az orient expresszen hommage egészen pofás), de a stílus mögött most tényleg nincs anyag.

wolf creek (2005). fesztiválsiker ausztráliából. gondolom, azok a nézők, akik olyan jelzőkkel dobálóztak, hogy "rémesebb, mint bármi, amit valaha láttam", meg "van egy vonal, amit a horrorfilmek nem szoktak átlépni, ez lazán átugorja azt", eddigi életüket egy lobikban töltötték, s a legszörnyűbb horror az volt, mikor borsóleves helyett lencselevest kaptak vacsorára. ellenben greg mclean rendező rendesen kikupálta magát horrorfilmekből, ugyanis serényen ollózgat olyan elődöktől, mint a the hitcher, texas chainsaw massacre, duel, joyride, wrong turn, és így tovább; legnagyobb példaképnek pedig a blair witch projectet választja, hisz kézzel-lábbal törekszik arra, hogy a filmnek realista ízt kölcsönözzön. (based on a true story felirat!) üdvözlöm köreimben a DV-t, rég láttam, már hiányzott, ehh...

a film csupán a második felében fordul át horrorba, a hosszúra nyúlt nyitányban a toleranciaküszöböt izélgetik, ugyanis az a három fiatal, akik átszelik ausztráliát, lehengerlő módon nincs semmi, de semmi érdekes. hosszú zötykölődést követően végre elérnek wolf creekhez, hogy megnézzék a híres krátert a pusztában. a kocsijuk lerobban, hamarost jön a segítség, ám nem mindenki az, aminek látszik, blabla. a következő 45 percben néha ugyan megkarcolják azt a bizonyos vonalat, de a wolf creek sajna minden tekintetben elmarad a várakozásoktól: pszichológiai félszet egyáltalán nem kínál és vért sem eleget. itt-ott ugyan megcsillan egy-egy szépen dekorált vércsepp, az ausztrál puszta gyönyörűbb, mint valaha, de vazze, ez nem egy túrafilm. a crocodile dundee-ra való morbid kikacsintgatások azért tetszettek. nagyon.

the polar express (2004). karácsonyra karácsonyi film dukál. ugyan nem voltak túl nagy elvárásaim robert zemeckis filmnek álcázott technológiai bemutatójával szemben, bíztam benne, hogy majd az ünnepi láz majd katalizálja az élményt, de rég láttam már olyan karácsonyi filmet, amiből ennyire hiányozna a karácsonyi spiritusz. van itt télapó, meg repülő rénszavaros által húzott szán is, de a kilométer magas karácsonyfa árnyékában, a milliónyi elf és a trilliónyi hópehely erdejében csúnyán eltörpülnek az ünnepi értékek. tom hankset pedig hiába is fordították le tökéletes nullákra és egyesekre, a furcsa CGI-szemekből hiányzik az élet. mondvacsinált problémák, a gravitációt meghazudtoló és életveszélyes szituk, túlkomponált dalok, üres tanácsok: ez lett a hamuba sült kilobájtból.

karajcsont. no, ez is megvolt. kissrác koromban mindig csodálkozva néztem a felnőttekre, hogyhogy ők nem várják kezüket-lábukat tördelve a szentestét, hogy tudnak 23-án nyugodtan lefeküdni, és nem azon spekulálni (mamám kedvenc szava :), hogy vajh mit hoz másnap a jézuska... a család és szeretet ünnepe? valahol az is, hisz jó érzés meglapogatni a fatert, mosolyogni a nővérem sűrgölődésén, hallgatni a sógor fanyar megjegyzéseit, nyammogni a mama süteményein, s kékzöld foltokat begyűjteni az unokaöcsémmel és unokahúgommal folytatott barátságos hajtépések során, de a régi varázst hiába is keresném. nem számolgatjuk már a karácsonyfákat hazafelé jövet, nem imádkozunk a fehér hóért (amely jellemző módon most is elmaradt), nem hegyezzük fülünket, hogy mikor szólal meg a másik szobában a csendes éj, és az ajándékokat is kisebb hévvel bontogatjuk. azért hiányzik a mágia: majd ha saját gyerekem lesz, és 23-án este az istennek se tudom ágyba dugni, akkor talán ismét meglelem.

itt ülök a brand nu vezetői fotelemben (süti, csak nem bírtam kivárni a reggelt az összeszereléssel :), amely legalább olyan ronda, mint amilyen olcsó, de legalalább lehet benne hintázni és jól beverni a térdet az asztal sarkába. a hátamban lévő kérdőjelből ez sem fog felkiáltójelet csinálni, de legalább megpróbálja. most már csak egy gondolat-írógép kéne (a'la tommyknockers), és belőlem lehetne a munka első számú élharcosa. szerencsére ezt még nem találták fel.

ezennel boldog karácsonyt kívánok minden egyorrúnak, aki erre téved: az elkövetkezndő három napban légy türelmes a szeretteiddel, és ne feledd, az őszinte mosoly kulcs a legtöbb zárhoz.