wolf creek (2005). fesztiválsiker ausztráliából. gondolom, azok a nézők, akik olyan jelzőkkel dobálóztak, hogy "rémesebb, mint bármi, amit valaha láttam", meg "van egy vonal, amit a horrorfilmek nem szoktak átlépni, ez lazán átugorja azt", eddigi életüket egy lobikban töltötték, s a legszörnyűbb horror az volt, mikor borsóleves helyett lencselevest kaptak vacsorára. ellenben greg mclean rendező rendesen kikupálta magát horrorfilmekből, ugyanis serényen ollózgat olyan elődöktől, mint a the hitcher, texas chainsaw massacre, duel, joyride, wrong turn, és így tovább; legnagyobb példaképnek pedig a blair witch projectet választja, hisz kézzel-lábbal törekszik arra, hogy a filmnek realista ízt kölcsönözzön. (based on a true story felirat!) üdvözlöm köreimben a DV-t, rég láttam, már hiányzott, ehh...

a film csupán a második felében fordul át horrorba, a hosszúra nyúlt nyitányban a toleranciaküszöböt izélgetik, ugyanis az a három fiatal, akik átszelik ausztráliát, lehengerlő módon nincs semmi, de semmi érdekes. hosszú zötykölődést követően végre elérnek wolf creekhez, hogy megnézzék a híres krátert a pusztában. a kocsijuk lerobban, hamarost jön a segítség, ám nem mindenki az, aminek látszik, blabla. a következő 45 percben néha ugyan megkarcolják azt a bizonyos vonalat, de a wolf creek sajna minden tekintetben elmarad a várakozásoktól: pszichológiai félszet egyáltalán nem kínál és vért sem eleget. itt-ott ugyan megcsillan egy-egy szépen dekorált vércsepp, az ausztrál puszta gyönyörűbb, mint valaha, de vazze, ez nem egy túrafilm. a crocodile dundee-ra való morbid kikacsintgatások azért tetszettek. nagyon.