karajcsont. no, ez is megvolt. kissrác koromban mindig csodálkozva néztem a felnőttekre, hogyhogy ők nem várják kezüket-lábukat tördelve a szentestét, hogy tudnak 23-án nyugodtan lefeküdni, és nem azon spekulálni (mamám kedvenc szava :), hogy vajh mit hoz másnap a jézuska... a család és szeretet ünnepe? valahol az is, hisz jó érzés meglapogatni a fatert, mosolyogni a nővérem sűrgölődésén, hallgatni a sógor fanyar megjegyzéseit, nyammogni a mama süteményein, s kékzöld foltokat begyűjteni az unokaöcsémmel és unokahúgommal folytatott barátságos hajtépések során, de a régi varázst hiába is keresném. nem számolgatjuk már a karácsonyfákat hazafelé jövet, nem imádkozunk a fehér hóért (amely jellemző módon most is elmaradt), nem hegyezzük fülünket, hogy mikor szólal meg a másik szobában a csendes éj, és az ajándékokat is kisebb hévvel bontogatjuk. azért hiányzik a mágia: majd ha saját gyerekem lesz, és 23-án este az istennek se tudom ágyba dugni, akkor talán ismét meglelem.
2005. december 26. 16:51:21
Kategória: Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr254533997
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
