(itt és itt megnézheted nagyban)

trailer. ratatouille (2007). itt az új trailer (egyelőre csak ilyen piciben). háááát, brad bird ide, pixar oda, valami hihetetlenül ócska ötlet az, hogy a patkány hajánál fogva irányítja a kuktát.

coming soon. john rambo (2008). hányszor, de hányszor elhangzott már az a kérdés, hogy "ki a jobb: arnie vagy sly?" színészként egyértelműen stallone a befutó, de mint sztár... egyszerűen nem tudja, hol a határ. miért kell 23 borzasztó folytatást gyártani a nagyszerű rocky-hoz? miért kell olyan idióta filmekbe belemenni, mint a d-tox vagy a driven, miután a cop land lehetőséget mutatott a karrierváltásra? és miért kell azt hinni, hogyha a rocky balboának sikerült (amelyre valld be, kedves olvasó, te is több csillagot adtál, mint amenyit megérdemelt), akkor john rambónak is menni fog? sly, sly, mit csinálsz? saját böszmeségedet dirigálod valahol thaiföldön, ahol ismét dzsungelharcot vívsz burmai katonák ellen, hogy kiments néhány keresztény misszionáriust. mondd, nem vagy te ehhez egy kicsit túl öreg? várométer^TM

kiállítás. van gogh budapesten (2007. április 1-jéig meghosszabbítva). a múlt hétig úgy tűnt, hogy lemaradok róla, de ha már csak az én kedvemért meghosszabbították, muszáj volt meglesni, hogy van gogh rövidke, de annál termékenyebb életművéből mit sikerült kölcsönkérni amszerdamtól és más kissebb gyűjteményektől. nem tápláltam túl nagy elvárásokat, így csalódnom se nagyon kellett: kb. félszáz kép és még egyszer annyi rézkarc, fametszet és litográfia várt, plusz apró kis ízelítő azoktól a művészektől (delacroix, rembrant, millet, stb.) és stílusokból (japán fametszetek), melyek nagy hatással voltak van gogh munkásságára.

a kiállított képeket nem minősítem: hogy nekem melyek tetszettek, az teljesen szubjektív, de szívesebben láttam volna többet életművének végéről (amikor már rendesen elborult az agya), mint a kezdeti szárnypróbálgatásokból. maga a kiállítás minősége viszont felemás: iszonyú zavaró félhomály van odabenn, fél óra után már jojóztak a szemeim... tudom, hogy a gyenge fénnyel a képeket kívánták megóvni, de mindennek van határa. és ha esetleg kilátogatsz, akkor azt tanácsolom, vastagon öltözz a kabátod alá is, ugyanis elképesztően hideg van odabenn. mindenki félelme, a tömeg nem annyira vészes: szombat délután mentünk ki, sokan voltak ugyan, de a sor gyorsan halad, jegyvásárlásnál pedig egyáltalán nem kellett sorba állnunk.

happiness (1998). ...is slavery, énekli (majdnem) a nine inch nails. s valóban: boldogok a tudatlanok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy konzum kis életükön túl is vannak dimenziók, akiknek a négy fal a paradicsom, akik sosem fogják felfedezni, hogy ha többre vágynak, mint ami nekik megadatott, akkor képtelenek lesznek kielégülni, mind többet és többet akarnak majd, s soha nem lesznek elégedettek. soha nem lesznek boldogok.

legalábbis todd solondz szerint, kinek fekete komédiájában a boldogságkeresés szélsőségesen aberrált formát ölt. figurái kívül-belül groteszk alakok, akik testi-lelki nyomorúságukkal együtt is képesek beleolvadni kertvárosi, pálmafás vagy manhattani apartmanos miliőjükbe: a john hughes-komédiák nyomasztó világába. tudod, ahol ahol az amerikai álom megvalósul. és a rendező derüs színekkel, erőteljes fényekkel és hihetetlenül negédes zenével gondoskodik arról, hogy ezt végig észben tartsd.

elképesztő a kontraszt. a pedofil családapa (dylan baker) 11 éves fia legjobb barátjait erőszakolja meg, s közben úgy beszélget gyermekével az első magömlésről, mintha csak a matekleckéket adna neki, s mikor a fiúnak végre összejön, a helyzet olyan formát önt, mintha együttesen nyerték volna meg a matekversenyt... a már-már katatón szinten neurotikus allen (beszédes név?) (philip seymour hoffman) szerelmes dögös szomszédnőjébe (lara flynn boyle), de ebből sem lesz hamupipőke sztori: színvallás helyett inkább gusztustalan telefonhívásokkal zaklatja, nem is tudván, hogy a nő pontosan arra vágyik, hogy megízlelhesse az erőszakot. joy (micsoda gúnyos név) pedig tényleg csak egy normális férfit szeretne találni, de az élet újra meg újra úgy pofára ejti, hogy azon csak röhögni lehet. csak ő nem nevet.

a film szerkezetében erőteljesen emlékeztet a playing by heart c. láncrománcra, melyet csak a robert altman-filmek módjára keresztül-kasul kuszált történetvezetés emel ki a tévéfilmek biztonságos világából. a happiness eme produkció tökéletes antitézise, sőt azon modern amerikai filmek talán legjelentősebb képviselője, melyek sokkal többet mondanak el a társadalomról, mint amire a színpadias mike nichols valaha is képes lesz. még szép, hogy emiatt a díjátadók is messzire kerül.

muszáj látni, muszáj elképedni és röhögni is kötelező, legyen az bármennyire kényelmetlen. (trailer) 

trailer. spider-man 3: the final trailer. ha jól tudom, odakinn a 300 előtt pörgették, neten keresztül egyelőre csak a spidermancomcaston keresztül érhető el. a legkisebb méret 91mb, szóval nagy levegőt, nagy tárhelyet...

ja, s ha már spider-man, itt elolvashatod a rövid beszámolómat a meglepően jó spider-man 2.1-ről.

friendz. hinher. hely: grác, valahol a mur felett. idő: 2006.10.27. 20:50. státusz: éteri/kiélezett.

friendz. mage. hely: a föld nevű bolygó. idő: 2007.03.23. 1:26. státusz: allegorikus.

sziget 2007. aszongya, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

titanic filmfesztival 2007. már azt hitted, elmarad, mi? (én is.) most jött a hírlevéllel:

A TITANIC április 12-én száll vízre, hogy tíz napon keresztül hozza el a Föld legfrissebb, legegzotikusabb filmtermését a magyar közönség elé, négy filmszínházban is – a helyszínek közül az Uránia Nemzeti Filmszínház, a Toldi mozi és az Örökmozgó mellett idén elõször a Vörösmarty mozi is várja a filmbarátokat.

címek egyelőre nem nagyon vannak: chilei, koszovói és lengyel alkotásokkal neveztek a filmfesztre - idén először lehetett nevezni, ami könnyen lehet, hogy azt jelenti, a szervezőknek nem sikerült egy egész fesztiválra való programot összeállítaniuk...

coming soon. pirates of the caribbean: at world's end (2007). bő két hónap múlva itt a bemutató (repül az idő, mi?), így ideje lenne szót ejteni az idei év egyik legnagyobb filmjéről, már ami a méretet illeti. sokan nem kedvelik az óriási bevételt termelő második részt, jómagam sokkal inkább favorizálom a suspense-mentes első filmhez képest, a sötétre faragott befejezés miatt meg főleg. a trilógia záródarabja vadi új előzetesét elnézve a film a cym ígéretét hordozza magában, hőseink ugyanis tényleg elhajóznak a világvégére, hogy begyűjtsék jack sparrow kapitányt, s szembeszálljanak a fél világgal, többek között a karibi kalóz-főmuftival, akit chow-yun fat alakít majd a tőle várható halálos eleganciával. túl sok meglepetésre ne számíts: a film nagy lesz, hosszra, méretre, látványra, kalandra egyaránt, s a happy end (no meg a nyitott befejezés) előre garantált. egy kérdésem maradt csupán: hol marad a kraken a trailerből?? várométer^TM

eragon (2006). christopher őaolini mindössze 15 éves volt, mikor elkezdte írni az azóta trilógiává duzzadt eragont. gondolom, addig már legalább 150-szer látta a star warsot, s talán még a gyűrűk ura képregény-változata is megfordult a kezében, hisz mágusok és orkszerű kreatúrák beköszöntek hozzá is, s hősei még tündékről és törpökről is említést tesznek, mert hát úgy kerek az egész. a harry potter-könyvekkel ellentétben ezúttal nem titkolták el az író kilétét, hisz míg a vélekedések szerint egy nőnek lövése se lehet a fantasy-ról, egy házi nevelésben részesült csodagyerek minden bizonnyal tudja, mi kell a korabeli srácoknak: egy tejfeles szájú hős, kard és mágia, no meg egy saját bejáratú sárkány, akivel lehet villogni a környéken, s ha úgy adódik, akkor megmenteni a világot.

mint a régi kalandjátékokban: sárkányt ereget, kardozni tanul, hercegnőt megment, gonosz mágust lenyom, örül, örül, örül... ilyen sztorikat te is, én is kitaláltunk már, hisz láttuk lucas mesterművét, így aztán aki leül az eragon elé, annak a történet nem okozhat túl sok meglepetést: egy szőke kis nímand, akinek óriási feladatot tartogat a sors... egy kirekesztett, mindenki által bolondnak tartott tanítómester, aki a gyakorlati óra végezte előtt leteszi a lantot... egy csodaszép hercegnő, akit ki kell menteni a rosszarcúak által őrzött fogdából... egy nagyon-nagyon gonosz nagyúr, aki annyira mindenható és hatalmas, hogy eszébe nem jutna bemocskolni saját kezét, arra ott van a feltűnő megjelenésű jobb keze... ezeréves sólyom híján hősünk egy ma született sárkányra kéredzkedik fel, s teszi, amit tennie kell.

a gagyiwoodi filmeken edződött néző a történetbeli hiányosságokat még elnézné, ha a jó előre megjósolt csatajelenetek impresszívek lennének, de a film mind intenzitásban, mind látványban leveri a manapság igen csak magasra helyezett lécet, s nagyítóval kell keresni azokat a momentumokat, melyekre a költségvetés 100 millió dollárját elkölthették. ó, miket beszélek! hát itt van ez a sárkány milliárdnyi pixelből: mindenféle interaktív dologra képes, csupán lelke nincs, bármennyire is próbálják személyiségi jegyekkel felruházni. de ezzel nem lóg ki a sorból: karakter híján a figurák között nincs kapcsolat, nem hogy kémia... mibe lehet hát kapaszkodni, ha a sárkánypikkely ennyire csúszós? talán abba a reménybe, hogy az eragonhoz hasonló lélekgyilkos tucatfantasy-k helyett legközelebb olyan mesékbe ölik a pénzt, melyekben van spiritusz. vajh olvasta valaki odaát a hollókirályt? ugye nem baj, hogy egy nő írta..? (trailer)

olvasnivaló. a tíz legjobb komédia. töxubjektív lista, de ezeken a filmeken könyezni szoktam.

nyúz. cate blanchett az indy 4-ben? oh yeah! alexandre aja feldolgozza a piranhát? oh no... whatever. ron perlman a komédiás szerepében a watchmenben? awesome! gerard butler snake plisskenként az escape from new york remake-jében? oh god, why?