pirates of the caribbean: dead man's chest. langyos kritikák, fanyalgó közönség, s egy se-íze-se-bűze első rész előzte meg a disney-stúdió történetének legsikeresebb élőszereplős filmjét. elvárásaimat csupán az előzetesek korbácsolták, de selymesen, mert a PR-nek hinni balgaság. idén nyáron nem csupán mammut költségvetésű, de epikus hosszúságú filmekkel is kábították a közönséget, különös tekintettel a hátsójukra. a laza két és fél órás potc2-nek is sokan felrótták, hogy milyen kuuuurva hosszúúú és uuunalmas, de az a helyzet, kedves barátom, hogy én még simán elnéztem volna még fél óráig, s nem a cselekményt hiányoltam, mert abból aztán akadt rengeteg; kicsit zavaros volt - például még most sem értem, miért is nézett úgy ki a bolygó hollandi legénysége, mint ahogy - meg zabolátlan: szegény jonathan price-ról jól elfeledkeztek a film második felében.

viszont gore verbinski frenetikus mesehangulatot teremtett: ilyet utoljára peter jackson ért el a gyűrűk ura trilógiával, melyet nézve nem azért nem voltam meglepődve, hogy a fa egyszer csak életre kelt, mert olvastam a könyvben, egyszerűen csak fel voltam rá készítve, hogy itt bizony bármi megtörténhet. s pontosan ez volt a helyzet a pirates 2 világával is: a hataloméhes parókás bürokrácia csont nélkül folyt bele a renegát kalózmennyországba, amely kalaptetőig merült a hatalmas víziszörnyekkel, mítoszokkal, buster keaton kreatív katasztrófáját idéző akciókkal és mindenre kész kannibálokkal funkcionáló elvarázsolt óceánba. tágra nyílt szemekkel bámulva úgy éreztem, ez az egész kozmosz működik, lélegzik: él. s ha valamit megfoghatónak érzel - itt jegyzem meg: nagyon-nagy fel jár az F/X csapatnak - akkor könnyebben tudsz kötődni hozzá. azt hiszem, ez a film sikerének titka.

s persze, johnny depp ász.