nem csak jolán keresztbe tett csontocskáinak hiánya miatt klafa ez a vietnámi(?) plakát.

valószínűleg nem sok jelentőséget tulajdonítanék a mirrors előzetesnek, ha nem alexandre aja (the hills have eyes, haute tension) új filmjéről lenne szó. kísértetházat, rémisztő kiskölköt, fürdőszobás parát, stb. már ezerszer láttál, s mégis, ez a direktor még a legelcsépeltebb elemekbe is képes friss vért önteni. no, majd meglátod.

arról van szó... de inkább mondja el brad pitt - végre angolul.

a hulkot hollywood szerte már évekkel a bemutatója előtt is úgy emlegették, mint 2003 nyarának legnagyobb... hősét? blockbusterét? nem, mint legnagyobb kockázatát. hogy miért? a hulk moziváltozatát sokféle képp el lehet képzelni, a "nagy", "zöld" és "romboló" szavak mindegyik változatban uralkodnak, de vajon ki gondolta volna, hogy mindez egy taiwani születésű direktor kezében fut össze, akinek legnagyobb sikerei között egy mandarin nyelven kuruttyoló wuxia és egy jane austen adaptáció van? merész döntés, nem vitás, de ha egy underground horrorfilmrendező megasikert faragott egy másik maervelhősből, akkor miért ne...

a universal szimplán rábízhatta volna jan de bontra, john mactiernanra a hulkot, de ők egy "ang lee" filmet akartak. hát megkapták. "ez nem egy átlagos blockbuster, ez egy elvont történet, ami megvalósítása történetesen jó sok pénzbe kerül" - nyilatkozta a rendező és színészei számára nyílvánvalóvá tette, hogy mennyire komolyan gondolja a projectet; felejtsék el a "zöld-monstrum-lerombolja-a-fél-világot" ideát és koncentráljanak az alapsztoriban rejlő, hm... görög tragédiára...

bár a filmet magát nem szabad véresen komolyan venni, elvégre mégis "csak" egy nyári effektusmozi, ám a belé szőtt mélyebb mondanivaló tényleg nem esik szét az fx esőben; a hulkban ábrázolt (és egy kicsit szögletesre sikeredett) szülő-gyermek, fiú-lány kapcsolat érzelmi töltete nagyobbat szól, mint a film legtöbb robbanása, a klasszikus horrorsztorikat megidéző sötét tónus is markánsan jelen van a filmben; a már 2003-ban is aktuális iraki konfliktus ügyesen adaptálja a képregény megalkotásakor érezhető hidegháborús lőporszagszagot.

ugyanakkor a dráma gyakran az akció rovására megy - és ez fordítva is igaz, ám ez a "filmmutáns" mégis lélegzik, sőt néhány aspektusban simán lesöpri vetélytársait. mikor a dühöngő hulk a film utolsó harmadában úgy isten igazából beindul, nyugodtan oda lehet biggyeszteni a neve elé film címéből valahogy kiradirozódott "hihetetlen" jelzőt.

legnagyobb sajnálatomra a három nagy bunyóból kettő sötétben játszódik (értsd: szart se látsz belőle), ám a harmadik simán felveszi a versenyt james cameron romboldáival. a képregényzerű megvalósítás: az osztott képernyők, egymásba illesztett jelenetek, ide-oda forgatott képek és más kameratrükkök egyszerűen frenetikusak, néha úgy éreztem, nem is egy filmet nézek, hanem egy "kockást" lapozgatok. fizimiskáját leszámítva hulk megvalósítása rendben van, habár gollum szintjét nem éri el. viszont mikor élőszereplők nyúlkálnak hozzá, sajna érezhető, hogy valójában a levegőt fogdossák, ugyanakkor mozgáskultúrája, felépítése mind-mind jól eltalált. 

szóval a hulk 2003 nyarának legnagyobb kockázata volt. végül is nem bukott meg, de messze elmaradt a producerek álmaitól, bevételi zuhanásával pedig beállított néhány negatív rekordot. az akkori gyermeteg, színes-szagos (pókember) vagy túlontúl sötétre satírozott és ezért életképtelen (daredevil) képregényadaptációi mégis közül magasan kiemelkedett a zöld manus és nem csupán méretei miatt. de aztán megérkezett hellboy...

kapcsolódó kritika:
the incredible hulk (2008)

ezt a kapcsolatot megette a fene. bruce banner és elizabeth ross között feloldhatatlan szexuális feszültség parázslik, melynek oka a jó öreg péniszirígységben keresendő. tudniillik liz úgy érzi, hatalmas hulk maximálisan kielégíthetné szexuális fantáziáit, így mindent megtesz azért, hogy a zöld óriást magához édesgesse, mi több, ha épp bannerben bújkál, akkor előcsalogassa. ha a kacérkodás épp nem működik, akkor folyton folyvást bajba kerül, természetesen banner szeme láttára, akit ez rendkívüli módon idegesíti. meg tudom érteni. baromi frusztráló lehet az, hogy a párod olyasmi után sóvárog, amit ha egyszer megadnál neki, többé már nem elégedne meg veled. ugyanakkor becsülendő lizben, hogy próbál megszabadulni aberrációitól, valószínűleg ezért is jár egy pszichiáterrel.

a péniszirígység azonban nem csak őt fertőzi meg. ott van pl. emil blonsky, a "harcos típus", aki a világ összes fegyveréhez ért, loncsos haját és sunyi homlokát elnézve viszontnem lehet túl sikeres a nőknél. az egyedüli kiutat abban látja, ha olyanná válhat, mint hulk. hatalmassá, keménnyé, alfahímmé. ross generális ellenben szexuálisan már régóta inaktív, így hulk kantárba verése egyfajta pótlólagos kielégülést jelenthetne számára.

a kérdés csupán az, hogy az egyszeri rajongót milyen ösztönök rohanják meg, ha beül a revidiált hulkra. szerintem vegyesek.

kitörő örömmel lehet fogadni, hogy a film nem kezdi el ádámtól és évától magyarázni az unásig ismert "tudós + elcseszett kísérlet/baleset = szuperhős" sztorit. louis leterrier ezt már az intróban letudja, a történet elején banner már menekülőben van ross bérencei elől, s nem csupán kordában akarja tartani hulkot, hanem meg is akar szabadulni tőle, hisz a rivális kiirtását követően egyetlen életben maradt variánsként visszatérhet lizhez. a néző természetesen azért drukkol, hogy hulk előmásszon rejtekéből, s örömmel jelenthetem, hogy a nagy zöld speciális effektus jó sokat fejlődött öt évvel ezelőtti jelenése óta. már egyáltalán nem hasonlít sem egy zöldalmára, sem quasimodo és lee evans szerelemgyerekére. haragoszöld és mufurc, szépen működnek rajta az esőeffektusok és szálkás izomzata is nyers erőt sugall amorf lufik helyett.

aztán mikor elkezd animálódni, fél pillanat alatt hitelét veszti, ugyanis úgy mozog, mint egy elnagyolt rajzfilmfigura. az abominationnal folytatott nagy filmvégi hentelés (amely, megjegyzem, a beígért 23 perc inkább volt 7-8) ezért habkönnyű párnacsatának hat, hiába rombolják le közben a125. utcát new yorkban.

a hitelteltelenség azonban nem hulknál kezdődik: a marvel annyira el akart távolodni ang lee nagy nyári művészfilmjétől, hogy végül egy minden merészséget és eredetiséget nélkülöző, rendkívül sekélyes panelfilmet hoztak létre. könnyen lehet, hogy erről az a hetven percnyi filmanyag tehet, melyet produceri nyomásra a norton/leterrier páros kénytelen volt kiszórni a produkcióból. így aztán amíg nem lesz "ic hulk dc", addig ez a színtelen-szagtalan szexuális pantonímjáték csupán ennyit érdemel:

kapcsolódó kritika:
hulk (2003)

minden gyerek volt már auteur. te is, én is, mindnyájan megrendeztük már a saját filmünket, melyet hol fejben, hol rajzlapon, hol játszótéri vaudeville formájában meg is valósítottunk, és természetesen a főszerepet is mi alakítottuk. jómagam "öltöztetős katonákkal" zongoráztam le az indiana jones filmeket, persze az én verzióm mindig sokkal ötletesebb volt, mert a sztori deréktáján megjelentek az emberevő szörnyek, szellemek vagy űrlények (lucas puskázott). aztán felnőttem, a katonákat elajándékoztam (én hülye) és állást vállaltam egy multinacionális információs konglomerátumnál (ez lenne az aeonflux corp.).

michel gondry viszont megmaradt gyermeknek. talán ő az egyetlen olyan filmes, aki nem csupán jó értelemben vett infantilis fantáziáját és ártatlanságát őrizte meg celluloidhalmozás közepette, hanem eszközeit is. s nincs olyan gondry mű, amely végén ne úgy állna fel az ember, hogy mindjárt átrohan a háztartási boltba, mert ismét le akarja forgatni az indiana jones filmeket, ezúttal kartonból és celofánból.

aztán persze győz a felnőtt logika, meg jön a felismerés, hogy bármennyire szeretém, képtelen lennnék úgy varázsolni, ahogy ő, pedig a be kind rewind csupán rutinmunka a rendező életműben: számos jegye újrahasznosított, mint azok a filmek, melyeket két tékás hőse (jack black és mos def) rimékel, miután egyikőjük véletlenül tönkreteszi az összes videokazettát. egy földhözragadt ember azt mondaná: ebay, de ő nem értené a koncepciót.

filmet készíteni, legyen az bármilyen kisköltségvetésű, óriási móka, s ha csak egy olyan nézőt találsz, akinek tetszik a munkád, már simán megérte. kissé negédes, hollywood-közeli befejezése ellenére, de óriási szíve és lelke miatt a be kind rewind bizony simán megéri a pénzét.

íme az új clone wars előzetes (hd-ben is). az animáció még csak-csak (amúgy kezd pofásodni), de minden attól függ, hogy a sok csillagközi pifpuf mellé sikerül-e összerakni egy épkézláb történetet. ha lucason múlik, akkor ajaj.

Bár az első, rossz minőségű fotón kikerült poszter nem sokat mutat a filmből (a tagline: becoming self-aware memorial day 2009), de a hír, mely szerint odakint a The Dark Knight előtt debütál a teaser, azt jelenti, egy hónap múlva eldőlhet, mennyire utáljuk McG-t és teremtményét. Szerintem: nagyon.

nicolas cage csak forgat és forgat, amíg ki nem hullik az összes haja(m). 2009-ben előreláthatólag öt filmje érkezik, ezek közül a legnagyobb durranásnak a knowing ígérkezik alex proyas rendezésében. a filmben nic talál egy időkapszulát, melyben különböző olyan katasztrófák vannak dokumentálva, melyek - kapaszkodj! - még nem történtek meg. chuck palahniuk halálkultusza után szabadon? a képeket elnézve nic valszeg nem fog ölbetett kézzel ülni a becses információkon.

a hányattatott sorsú matthieau kassovitz/vin diesel produkció végre elkészülni látszik. a trailer robbanékony - a szó legszorosabb értelmében -, dízelfiú hószánról lövöldözi le a repülőket, meg ilyesmi.

aaron sorkint továbbra is nagyon érdekli a politika világa. a nagy gondossággal megírt-megrajzolt karakterei most is törtető hivatalnokok, akik a lehető legjobbak akarnak lenni abban, amit csinálnak. sorkin annyi más íróval ellentétben érti, hogy a politika a hatalomról és a pénzről szól, nem kizárólag a szép ideákról. a hangvétel ezúttal sokkal szatirikusabb, mint korábban, ennek ellenére mégis becsúszik pár giccses és mélyen patrióta gondolat, ami az elnök embereiben még állati jól hangzott, de ebben a politikai szatírában kissé kiábrándító. persze egyáltalán nem biztos, hogy az író sara, én inkább szeretném azt hinni, hogy egy kiöregedő rendezőé.

a szereposztás amúgy nagyon okés. még a pár éve visszavonulót fújt julia roberts sem annyira idegesítő. tom hanks a borzalmas da vinci-kód után végre egy árnyaltabb karakterrel tér vissza, ami nagyon jól is áll neki. hiába mondja mindenki, hogy a bájgúnárkodás clooney asztala, én akkor is jobban örülök, hogy tom bevállalt végre egy kis csibészkedést. phillip seymour hoffman epizódszerepe pedig visz mindent. ó, az a megjelenés, a hardcore séró, a világbajnok bajusz, a tökéletesen eltalált hanghordozás – ebben olyan verhetetlen az amerikai mozi! nincs kis szerep, csak kis színész.

- SPOILER -

a film konklúziója némileg leegyszerűsítő. mindenesetre jó móka azt hinni, hogy charlie wilsonnak köszönhető a hidegháború békés befejezése. természetesen az utolsó mondat tükrében ezt nem is kell annyira komolyan venni. a hangsúly akkor is azon van, hogy a végén jól elb*szták. és ez a befejezés nagyon kedves a szívemnek.

Új Wanted trailer, mely nagyjából megegyezik a napokban látottal, csak egy kis gore (az a billentyűzet!), nomeg egy világbajnok Morgan Freeman beszólás került bele. Pont, ami hiányzott. (iTunesszal rendelkezőknek itt hd-ben is)

nem lenne szabad, de úgy is megnézed.