"Arról álmodtam, hogy így kihasználsz. Szeretlek." - suttogja rekedtes hangon egyik nő a másiknak Peter Strickland új filmjében, amely jelenleg a fesztiválokat járja, és amely (a hajtás után megtekinthető részletből ítélve) egy szadomazochista leszbikus pár mindennapjait jegyzi fel. A Duke of Burgundy magyarul a kockáslepke (Hamearis lucina), a film pedig talán az idei Valentin-napi aranytojást tojó tyúknál árnyaltabb, pszichológiailag hitelesebb képet mutat majd a BDSM kapcsolatok belső dinamikájáról... de bevallom, engem az akcentusokban, látványban érzékelhető giallós hangulat ajzott fel igazán. Strickland folytatni látszik, ahol a Berberian Sound Studióval abbahagyta, helyes, nagyon helyes.

Forog A törvény nevében második évada. A forgatáson ellőtt, klikkre megnövő felvételekről kiderül, hogy a megszőkült Rachel McAdams papucscsukát és szakadt nadrágot hord, míg Taylor Kitsch nem köti meg a cipőfűzőjét, pedig az veszélyes lehet akció közben. Mindezeknél azonban sokkal fontosabb tanulság, hogy harcsabajusz + napszecső + zsíros lófarok + laza csípő + csupasz mellkas = ZORALL. A rendezői székben Justin "Halálos iram" Lint az első két rész után a következőre a dán Janus Metz Pedersen (Armadillo) váltja.

Nincs itt nagy truváj.

Minden cuki cukker, minden olyan jó, hogyha... Mitől is lenne ez az élőszereplős feldolgozás jó, azon kívül, hogy biztos nagyon cuki?

Szuperhősök, ifjú titánok közt bizony olykor elvész az idős detektív, de pótoljuk a hiányosságot: íme a Mr. Holmes első filmplakátja. Engem még mindig Bill Condon rendező filmográfiája aggaszt, de remélem, feleslegesen.

A bemutató közeledtével lassan ott tartunk, hogy az internet apró szigetei úszkálnak az Ultron-promók tengerében, és nem fordítva. A rengeteg megosztott anyag közül kiválogattunk párat, ami elég menőnek néz ki. A folytatásban rájuk kattintva nagyobb méretben is megnyílnak.

A Child 44 következő posztere készülhetett volna a Man with the Iron Fists 44: Red Shuriken promójaként, de lehetne az újra összeállt Rage Against the Machine készülő lemezének borítója is.

Folytatódik a karakterposzterek sora: felül a fiú, alul a főnök, kattintásra nőnek.

A franciák az ázsiai változatot koppintják fegyverestül, színészestül, és ED-209-estül, de az is biztos, hogy a Chappie legújabb, nagyobb méretben is elérhető poszterének tervezője nagy rajongója lehet A sebhelyesarcú( plakátjá)nak.

Aki nem bírja ki a holnaputáni premierig, az megnézheti a kutyás jelenetet teljes egészében.

A tegnapi nap folyamán a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan átlépte az ötvenezres nézőszámot, ami igazán szenzációszámba megy, de most csak egy módon szeretnénk elhelyezni e remek teljesítményt: 2014 harmadik leglátogatottabb hazai produktuma lett a 105 ezernél megállapodó Megdönteni Hajnal Tímeát és a 80 ezer felett járó Swing mögött. A számos versenyző ellenére idén egyelőre nem akadt kihívója a Cirko által istápolt filmnek, ami a tavalyi év 25 legjobbja közé is beválasztatott mifelénk.

Reisz Gábor rendező emígyen köszönte meg a mérföldkövet:

Fesd falra A Hangyát, megjelenik egy ízeltlábúsereg élén. A concept art kép kattintásra megnő. Nem lesz ez rossz, gyerekek, nem lesz ez rossz.

Bár a magyar közönség limitáltan is kajálta a filmet, a Kingsman teljes kiteljesedése csak ezen a hétvégén várható, de nem kell megijedni, ezek az ügynökök Valentin-napon is bevethetők. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a most érkezett exkluzív, minden ízében romantikus karakterplakátok. Íme...

Clint Eastwood új filmje nem csupán az amerikai bevétellistákat lepte meg, de a közvéleményt is rendesen megosztotta világszerte, így minket is, ezért – rendhagyó módon – két egymást követő napon két különböző hangvételű kritikát jelentetünk meg róla. Ide kattintva olvashatjátok az elsőt, ez pedig a második:

Kivételes és tragikus véget ért életutak hiteles megfilmesítése legalább annyira kemény dió, mint a háborús témákkal való zsonglőrködés. Clint Eastwood viszont nem az a filmes, aki bármelyiket is remegő kézzel rendezné, hosszú filmográfiájában mindkét zsánerre akadnak példák. Festett portrét Charlie Parkerről, Mandeláról és J. Edgar Hoover-ről, illetve az Iwo Jima-i csatát két szemszögből is körüljárta tükörfilmjeivel. Legújabb mozija egyszerre életrajzi és háborús, viszont mivel az Amerikai mesterlövész címszereplője nemzeti hős, az ellenség pedig iraki terroristák hitetlen hada, így a produkció nem indulhatott nagy kockázattal az Államokban. Az nem kérdés, hogy özönlenek rá a nézők, az viszont igen, hogy sikerült-e érdekes szemszögből láttatott háborús drámát forgatni, vagy a hazafiasság pátoszában saját magán üt halálos sebet.

"Szevasz! Mostantól létezem." 2005-ben, egy júliusi hajnalon ezekkel a mondatokkal indult útnak az Aeonflux Blog, ahol aztán két nappal később megszületett az első filmkritikácska is Zalaba Ferenc tollából (Az utolsó mozielőadás, kilenc csillag). Azóta eltelt tíz év, és ahogy ígértük, az évforduló alkalmából jelentkezünk majd néhány újdonsággal, ugyanakkor számot is vetünk az elmúlt évtizeddel mindenféle toplisták formájában. Lesz köztük rendes és rendellenes, hagyományos és őrült, szóval mindenféle, ami belefér.

Kezdésnek korunk sztárjait rangsoroltuk, pontosabban azokat a hírességeket, akiknek a blog születése után ívelt fel az útja, akik ekkor váltak világhírűvé, akik ekkor betonozták be magukat az A-ligába, akik ekkora datálhatják a nagy áttörésüket. Sokan voltak, sokakat szerettünk, de végül kiválogattunk belőlük tízet, aztán meg fordítottunk egyet a dolgon. Ezt egyébként ti is megtehetitek, ráadásul a blog.hu újításának köszönhetően egyetlen gombnyomással, de erről majd később. Előbb jöjjenek a csillagok...