the last picture show (1971). a james dean filmek antitézise. peter bogdanovich feltűnően visszafogott filmje a lázadás ellentétéről, a beletörődésről mesél. hősök helyett áldozatok, események helyett történések jellemzik a filmet. az utolsó mozielőadás sivár világot fest egy kihalt texasi városka mindenféle stilt nélkülöző, kendőzetlen bemutatásával. az ötvenes évek megfagyott amerikájáról ez a film sokkal őszintébben beszél, mint bármelyik bőrdzsekis mozi, legyen az korabeli, vagy visszaemlékezés jellegű. talán csak terrence malick zseniális sivár vidékje vehetné fel vele a versenyt. bogdanovich filmje szerint e korban a világ már ott toporgott a szexuális forradalom előszobájában, itt még a konvenciók jelentik a mértékegyságet, amitől kaland eltérni, de már felüti a fejét a szabatosság és a fertőzés. két különböző színész-generáció kiválóságai találkoznak e filmben: ben johnson vs. jeff bridges, cloris leachman vs. ellen burstyn. eszmény vs. valóság.
2005. július 11. 16:35:04
Kategória: Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr954533543
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.