Nincs itt nagy truváj.

Mi több, végtelenül egyszerű, amivel A szürke ötven árnyalata hódít. És az nem pusztán szexuális tartalma. Jó, jó, enélkül a mellékes apróság nélkül alighanem a filmverzió ötlete se merült volna fel, annyira szimpla a többi. És mégis: a többiben rejlő tökéletes és csábító azonosulási lehetőség az, ami révén oly könnyedén fogta be magának E.L. James könyve és most a moziváltozat lányok-hölgyek millióit. Adott ugyanis a teljességgel hétköznapi, szolid megjelenésű, kissé esetlen, cseppet ábrándos bölcsészhallgató, Anastasia Steele (Dakota Johnson), aki felé egy napon kezét nyújtja fehér lováról Christian Grey (Jamie Dornan). Jóképű, ismert, gazdag, megnyerő és magabiztos, szóval kit ne venne le a lábáról váratlan és izgalmas közeledése?

Vagyis amivel utat talált magának ez a történet az olvasókhoz és fog majd a nézőkhöz, az tagadhatatlan módon az erotika, ám amivel valójában sikert ér el, az a csúf béka és a szőke herceg meséje jelentette erős alap. És ezt prímán felismerték a készítők: sokat időznek Ana és Christian ismerkedésén, az első közös jelenetükben perfekt módon demonstrálják a figurákat, akiket jól kiválasztott színészek játszanak. Johnson a szó legelemibb értelmében véve bájos, olyannyira, hogy inkább ez a benyomás marad a (férfi)nézővel, semmint bármi, amit meztelenkedése vonz maga után. Dornanról annyit, hogy... ő is oké.

Az a plusz, amitől ez nem csak egy szokványos, szigorúbban szólva: sablonos romantikus film, amitől a bevétel 30 millió helyett 300 millió dollár, a nézőszám 30.000 helyett 300.000 lesz, az a nem szokványos és cseppet sem sablonos szexuális tartalom. A történetben a kapcsolat be/ki/jobbra-balrateljesülésének gátja ez, a kötelező konfliktus szülője, amit éppenséggel be lehetne helyettesíteni bármi mással, ami valaha is beárnyékolt egy felhőtlen románcot a vásznon. Higgyük azt, hogy Sam Taylor-Johnson rendező nem csak korhatárolási okokból, hanem kreatív megfontolásból sem akart túllépni bizonyos kereteket, s a szaftosabb jelenetek így maradtak meg ott, ahol még nem a közízlés, hanem az egyéni ízlés lehet bírájuk. Azt tudta a hölgy, meddig és mennyit, mikor és hogyan, úgyhogy háborodni bármilyen irányban legfeljebb az fog, aki mindennemű ismeret nélkül téved a nézőtérre.

Ugyanakkor nem teljesen veszélytelen ez az egész: mégis csak ártalmas viselkedési forma áll a fókuszban, ami a tündérmesével keveredve talán maga is mesének hat, és ez csökkentheti az éberséget az erőszakos viselkedés felé. Azért akkora patáliát nem érdemes csapni, mint amekkorát különféle, a családon belüli vagy nők irányában történő bántalmazás visszaszorításáért létrejött alapítványok, ám lányok: élvezni (a filmet), de észnél lenni. És fiúk, nektek is szolgál (amúgy százszor felmondott) leckével így Valentin nap táján A szürke ötven árnyalata. Ha már ott ülsz a moziban, jól megtanultad: uralkodik feletted a nő.

Ez a film pedig most uralkodik mindenki felett. Freud is két liter popkornt tömne elégedetten vigyorgó képébe a nézőtéren, hiszen a szex miatt kígyóznak a sorok, annak is a legsúlyosabb formája miatt. Ez most a szórakozás. Volt jobb, volt rosszabb.