A válságnak vége, így a bankok és befektetőcégek ott folytathatják, ahol abbahagyták. A felelősségi és elszámoltatási kérdés még mindig a levegőben lóg; erre reflektál Jodie Foster filmje, melyben a pénzügyi tévéshow házigazdáját, Lee Gatest (George Clooney) túszul ejti egy férfi (Jack O'Connell) egyenes adásban. Célja, hogy világossá tegyék számára, hogyan veszíthette el minden befektetett vagyonát egy szemvillanás alatt.
A Pénzes cápa végig figyelemlekötő film, szóval a néző pénze nem tűnik el egy fekete lyukban, ha jegyet vált rá, ám képletesen szólva: szűk folyosón lohol, egyetlen ajtón sem kíván benyitni, hogy megnézze, mi minden rejtőzhet mögötte, mindenáron csak a maga által kijelölt cél érdekli. Rásüthető, hogy naiv, de talán tudatosan naiv, elvégre egy közismerten magas intelligencia-hányadossal bíró személy állt a kamera mögött, s még ha a három fickó által jegyzett forgatókönyvhöz nincs is köze, a körültekintés rendezői oldalról is követelmény.
De kár túlzottan ostorozni ezért a filmet; a pénzügyletek iránt (szórakoztatóan) érdeklődőknek ott volt idén A nagy dobás, ez a showról szól. A teljes őszinteséget ellenben ezen a téren is számon lehetne kérni rajta, lévén kezdetben nagyon is médiakritikusnak tűnik, ám az események előrehaladtával, a kijelölt főkolomposig vezető úton gyakorlatilag mindenki megkérdőjelezi munkáját és a környezetet, amiben dolgozik. Oké, nem mindenki, de látványosan sokan fordulnak magukba; ez megint csak a kompromisszumot nem ismerő alkotói szándék eredménye.
Ezért is késett 15-20 évet a Pénzes cápa; ma már jogos elvárás a valószerűbb vázolás, a többoldalúság, ugyanakkor a társadalmi elégedetlenséget minden korban hálás dolog meglovagolni. Az időszerűség az egyszeri ember pórul járásának módjában érhető tetten, konkrétan a pénzügyi befektetése magyarázat nélküli felszívódásáról van szó. Egyébiránt akár Costa-Gavras csaknem két évtizedes Őrült városa testvérfilmjének is beillik ez a mű; abban a John Travolta alakította elkeseredett fickó állása elvesztése miatt nyúl fegyverhez s kerül tévékamera elé.
Clooney bizonyára erősen hitt a Pénzes cápa ügyében, hiszen producerként is részt vett benne, ő és a tévés rendezőt játszó Julia Roberts is szokványosan van jelen, miközben párosuk a hivatkozott 15-20 évvel korábban minimum dupla akkora érdeklődést generált volna a mozikasszáknál, mint amivel most be kell érnie a filmnek. A sztár viszont Jack O'Connell, aki roppant meggyőzően alakítja a magát a végső lépésre elszánó Kyle Budwellt; nem különben figyelemreméltó most sem, mint mikor legutóbb fordult elő, hogy egy színésznő rendezői kezei alatt dolgozott.
Végül is, ha van valami üdítő a Pénzes cápában, az éppen az, amiért elavultnak tűnik: színészeire támaszkodik, megrögzötten egyszerű, ám kétségtelenül szimpatikus üzenete és látószöge van, és nem utolsó sorban: leköt. Leköt, és még hihetőségi határokra csatangoló húzásai (tényleg ilyen simán be lehet jutni egy élő adás felvételébe?) felett is át lehet siklani, ha rátekintünk a naptárra: nyár van, nem Oscar-szezon. És különben is: pénz beszél, cápa ugrik.