aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: spotlight - egy nyomozás részletei [spotlight] (2015) Richter Viktor
2016. február 17. 13:41:03

Kategória: film 8 komment

 - SPOILERMENTES -

2001 nyarán Marty Baron (Liev Schreiber), a Boston Globe frissen kinevezett szerkesztője új téma felderítésével bízza meg a nagy múltú napilap oknyomozó csapatát, a Spotlightot. Ami nem más, mint város és környékének a katolikus egyház papjaival kapcsolatba hozható gyermekmolesztálási ügyei. A Walter "Robby" Robinson (Michael Keaton) vezette négyesfogat halvány nyomokon elindulva vág bele a feladatba, melyek kezdetben különálló ügyeknek mutatják magukat.

sp001.jpg

Ám ahogy a team egyre jobban beleássa magát a munkába, a szemük láttára bomlik ki egy, a hétköznapi gyakorlatban az egyes eseteket önállóan, és saját körein belül, szuverén módszertannal kezelő rendszer mintázatának képe, amelyben a bostoni katolikus közösség szinte minden rétege érintett, és melynek kollektív vezérlőelve az elhallgatás.

A Tom McCarthy rendezte Spotlight a nyilvánosság szemében hangsúlyos ügyeket feltáró újságírói munkát ábrázolja részletekbe menően. Izgalmát nem a publicisták személye irányában kimutatott erkölcsi többlet, hanem jobbára az átfogó kép felderítésének és megismerésének folyamata adja. Ehhez olyan munkatársak kellettek, mint a sok szempontból egy west highland terrierre emlékeztető Mike Rezendes (Mark Ruffalo), a kiváló újságírói ösztönnel megáldott, és a nüanszok iránt fogékony Sacha Pfeiffer (Rachel McAdamas), vagy a rezignáltnak tűnő, de éles eszű Matt Carroll (Brian d'Arcy James). A nagyszámú figurát felvonultató történetben a főszerepet játszó csoporttagok közti összhangon alapuló munkamegosztás nemcsak nyilvánvaló a néző számára, de egyben a film erőssége is. Négyükön túl emellett remek alakítást láthatunk Stanley Tuccitól is, a külvilág felé morózus arcát mutató, ám valójában érzőszívű Mitchell Garabedian ügyvéd szerepében, aki a Ruffalóval közös jeleneteiben bontakozik ki igazán.

sp003.jpg

Sokak számára meglepő (és talán csalódást keltő) lehet, hogy a több hónapos kutatás csínját-bínját vászonra vivő Spotlight tartózkodik az egyértelmű, az egyházra vonatkozó negatív előjelű állásfoglalástól. Ennek szerintem azonban több oka is van: ezzel egyrészt elkerüli a Boston Globe munkatársait makulátlanként való beállításának, illetve a "katolikus hierarchiában mindenki molesztáló" felületes, egyszersmind hamis véleményének a csapdáját. Másrészt átgondolásra, saját álláspont kialakítására és párbeszédre ösztönöz a "Mit kellene ezután máshogyan tenni?" kérdéssel kapcsolatban. Nem utolsósorban pedig az előző két észrevételből következően végig klisémentes marad, ugyanakkor a történtek azon aspektusa felé tereli a figyelmet, hogy nagy általánosságban nézve mire lehet képes a hatalom a felelősségre-vonhatóság és a külső kontroll hiányában?

A központi tematika miatt figyelemre méltó alkotás a sablonok mellett szintén mellőzi az üresjáratokat, miközben játékideje alatt fő karaktereit is egyre mélyebben megismerjük. A Spotlight-csoport előtt lassan feltáruló tények megrázó információiból született meg a 2002-ben megjelent, mintegy 600 publicisztikát felölelő cikksorozat, amely azóta nemcsak az USA-ban, de világszerte megváltoztatta az emberekben a katolikus egyházról, mint szervezetről rögzült képet, illetve hatásukra az Államok újrafogalmazta az egyházi személyeket érintő kivizsgálások rendjét és az elmarasztalás esetén kiszabható büntetések mértékét.

Kevésbé tehetséges kezekben egy ilyen masszív téma könnyen unalmassá válhatott volna, vagy ami még rosszabb, az ügy apropóján az újságírás romanticizált hősiességét magasztalva hirdető, de hiányérzetet maga után hagyó végeredmény kerekedhetett volna belőle (lásd: Az én hazámban - 2004, vagy Truth - 2015). Szerencsénkre azonban Tom McCarthy író-rendező és Josh Singer forgatókönyvíró kellő figyelemmel, önmérséklettel és alázattal nyúlt a témához. Nagyszerű színészeik közreműködésével a Spotlightban egy város vallásos közössége bár a legrútabb, az újságírói hivatás viszont a legemberibb arcát fordítja felénk, a megrázó eseményeken alapuló feldolgozás után mégsem azt érezzük, hogy az egyik fél porig alázta és a sárba taposta a másikat. A nézőben feltoluló kérdésekre csak halványan, implicit módon villant fel válaszokat, és az agymunka zömét a film megnézése utánra tolja el. Minden emberi esendőségük ellenére Robby Robinson és társai szakmai teljesítménye egyenértékű a Watergate-botrányt kirobbantó, majd feltáró Bernstein-Woodward duó sziszifuszi munkájával (Az elnök emberei - 1976).

Az elmúlt hetekben egymás után három Oscar-díjra jelölt 2015-ös filmet is láttam, és a Spotlight: Egy nyomozás részletei megérdemelten száll hat kategóriában is ringbe az aranyszoborért. Nem kétséges, hogy izgalmas február 28-ai díjátadó vár mindannyiunkra.

Kövess minket facebookon és twitteren!

spotlight_magyar_poszter_01_b.jpg

 

Címkék

kritika history drama universal intercom michael keaton rachel mcadams mark ruffalo stanley tucci billy crudup liev schreiber spotlight biopic 9csillagos tom mccarthy brian darcy james john slattery josh singer

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr648391640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

milanman 2016.02.17. 13:55:54

Viktor, ha Te dönthetnél, hogy Spotlight Vs. Big Short Vs. Revenant, melyiket választanád Oscar díjasnak?

butch2038 2016.02.17. 14:10:46

Vélhetően a hajó elment Spotlight-nak, pedig tényleg a legjobb a három közül.

kaamir 2016.02.17. 14:20:45

Elég jól mutatja be az oknyomozói munka mibenlétét, de mondjuk világrengető újdonságot nem hoz a témában. Kicsit száraz, mérsékelten izgalmas, okosan tényszerű és nem ítélkező, a színészek pedig remekek. Csak valahogy szíve nincs, meg a dolgok emberi oldala teljesen elsikkad. Így nekem erős közepes, és hát az Oscar-jelöléseket is túlzónak tartom.

SPOILER:
Azt viszont egészen remekül mutatja be - főleg Keaton figuráján keresztül - hogy a társadalom mennyire ignoráns és vak volt ezzel a témával kapcsolatban. Ott volt az emberek szeme előtt, és nem akarták észrevenni, vagy nem is tudták észrevenni.

sung_tongs 2016.02.17. 15:22:53

A Big Short-ot erősebbnek érzem, mint a Spotlight, vagy a The Revenant. Úgy alakult, hogy egy javaslat után pótoltam a Margin Call-t, majd letudtam a BS-ot, de enélkül a párosítás nélkül is iszonyat erős. A rendezőit elszórhatják felőlem Inárritu-nak (bár érdemtelennek tartom rá), de a legjobb film díját a Big Short-nak kell behúznia. Szvsz.

Richter Viktor 2016.02.19. 07:10:53

@milanman: Jó kérdés, sokáig gondolkoztam a válaszon. Mindhárom film tetszett, és el is talált a maga módján, viszont ha én dönthetnék, a Revenantnak adnám. A másik kettő az elmúlt másfél évtized fontos eseményeit boncolgatja-mutatja meg, nekem viszont A visszatérő azért tűnik többnek, mert a történet nagyobb teret hagy a néző fantáziájának. Valszeg ez fogott meg legjobban benne - és emellett persze a fejlett Dead Man/Neil Young-fétisem :O)

iopi 2016.02.19. 18:36:13

Jómagam is Revenant párti vagyok. Míg ebben a filmen Dicaprio szenvedett, addig a Big Shorton nekem sikerült. A Spotlight szimplán egy jó film, Oscar szinten viszont középmezőny. A Revenantnál érzem egyedül, hogy hozzátesz a filmtörténelemhez.

Atkakukac1989 2016.02.20. 21:15:20

Ma sikerült megnéznem a filmet, nagyon erős cucc, nekem maximálisan sikerült eggyé olvadni a filmmel és a színészgárdával. Ez amúgy egy klasszikus Oscar film, de nem a bántó fajtából, hanem a szerethetőből. Hogy érthető legyek, a King's Speech is ilyen film, de ott kicsit mérges voltam, hogy nyert (hiába minőségi alkotás). Itt viszont nem lennék az, ha nyerne. Valahogy szépen belesimul az filmtörténelem legjobb filmjei közé. Ráadásul látható ennél a mozinál is, és múlt héten a Roomnál, hogy ez a 2 film mennyire erősebb a szintén favorit Revenantnál. Hiába ott van Lubezki meg a meditatívabb szerkesztési mód, de az nekem csak egy szimpla bosszúsztori marad, nincs benne akkora kraft, mint a Birdmanben volt tavaly. Ott maximálisan örültem, hogy vitte a díjat, pedig volt egy Whiplash is még ugye. Itt viszont nem kéne a Revenantnak nyernie, ha a Spotlight/Room és a The Big Short ennyivel jobb mozik.

BloggerBiker 2016.02.28. 01:40:28

Hát nem rossz film, de Oscar-jelölést csak Ruffalo érdemelte meg. Most komolyan, legjobb vágás? Egy full egyszerű lineáris dramaturgiánál?

Persze sok minden jó volt (főleg a színészek), de összességében egy A-listás tv-film semmi több. Pedig a témában több is volt, ráadásul jó felé kaparásztak is. A szenzáció helyett a közösség felelősségét boncolgatja, de fél közel menni az emberekhez. Persze ez még ma is egy kényes téma.

Én 10/7-et adok neki.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása