- SPOILERMENTES -

2001 nyarán Marty Baron (Liev Schreiber), a Boston Globe frissen kinevezett szerkesztője új téma felderítésével bízza meg a nagy múltú napilap oknyomozó csapatát, a Spotlightot. Ami nem más, mint város és környékének a katolikus egyház papjaival kapcsolatba hozható gyermekmolesztálási ügyei. A Walter "Robby" Robinson (Michael Keaton) vezette négyesfogat halvány nyomokon elindulva vág bele a feladatba, melyek kezdetben különálló ügyeknek mutatják magukat.

Ám ahogy a team egyre jobban beleássa magát a munkába, a szemük láttára bomlik ki egy, a hétköznapi gyakorlatban az egyes eseteket önállóan, és saját körein belül, szuverén módszertannal kezelő rendszer mintázatának képe, amelyben a bostoni katolikus közösség szinte minden rétege érintett, és melynek kollektív vezérlőelve az elhallgatás.

A Tom McCarthy rendezte Spotlight a nyilvánosság szemében hangsúlyos ügyeket feltáró újságírói munkát ábrázolja részletekbe menően. Izgalmát nem a publicisták személye irányában kimutatott erkölcsi többlet, hanem jobbára az átfogó kép felderítésének és megismerésének folyamata adja. Ehhez olyan munkatársak kellettek, mint a sok szempontból egy west highland terrierre emlékeztető Mike Rezendes (Mark Ruffalo), a kiváló újságírói ösztönnel megáldott, és a nüanszok iránt fogékony Sacha Pfeiffer (Rachel McAdamas), vagy a rezignáltnak tűnő, de éles eszű Matt Carroll (Brian d'Arcy James). A nagyszámú figurát felvonultató történetben a főszerepet játszó csoporttagok közti összhangon alapuló munkamegosztás nemcsak nyilvánvaló a néző számára, de egyben a film erőssége is. Négyükön túl emellett remek alakítást láthatunk Stanley Tuccitól is, a külvilág felé morózus arcát mutató, ám valójában érzőszívű Mitchell Garabedian ügyvéd szerepében, aki a Ruffalóval közös jeleneteiben bontakozik ki igazán.

Sokak számára meglepő (és talán csalódást keltő) lehet, hogy a több hónapos kutatás csínját-bínját vászonra vivő Spotlight tartózkodik az egyértelmű, az egyházra vonatkozó negatív előjelű állásfoglalástól. Ennek szerintem azonban több oka is van: ezzel egyrészt elkerüli a Boston Globe munkatársait makulátlanként való beállításának, illetve a "katolikus hierarchiában mindenki molesztáló" felületes, egyszersmind hamis véleményének a csapdáját. Másrészt átgondolásra, saját álláspont kialakítására és párbeszédre ösztönöz a "Mit kellene ezután máshogyan tenni?" kérdéssel kapcsolatban. Nem utolsósorban pedig az előző két észrevételből következően végig klisémentes marad, ugyanakkor a történtek azon aspektusa felé tereli a figyelmet, hogy nagy általánosságban nézve mire lehet képes a hatalom a felelősségre-vonhatóság és a külső kontroll hiányában?

A központi tematika miatt figyelemre méltó alkotás a sablonok mellett szintén mellőzi az üresjáratokat, miközben játékideje alatt fő karaktereit is egyre mélyebben megismerjük. A Spotlight-csoport előtt lassan feltáruló tények megrázó információiból született meg a 2002-ben megjelent, mintegy 600 publicisztikát felölelő cikksorozat, amely azóta nemcsak az USA-ban, de világszerte megváltoztatta az emberekben a katolikus egyházról, mint szervezetről rögzült képet, illetve hatásukra az Államok újrafogalmazta az egyházi személyeket érintő kivizsgálások rendjét és az elmarasztalás esetén kiszabható büntetések mértékét.

Kevésbé tehetséges kezekben egy ilyen masszív téma könnyen unalmassá válhatott volna, vagy ami még rosszabb, az ügy apropóján az újságírás romanticizált hősiességét magasztalva hirdető, de hiányérzetet maga után hagyó végeredmény kerekedhetett volna belőle (lásd: Az én hazámban - 2004, vagy Truth - 2015). Szerencsénkre azonban Tom McCarthy író-rendező és Josh Singer forgatókönyvíró kellő figyelemmel, önmérséklettel és alázattal nyúlt a témához. Nagyszerű színészeik közreműködésével a Spotlightban egy város vallásos közössége bár a legrútabb, az újságírói hivatás viszont a legemberibb arcát fordítja felénk, a megrázó eseményeken alapuló feldolgozás után mégsem azt érezzük, hogy az egyik fél porig alázta és a sárba taposta a másikat. A nézőben feltoluló kérdésekre csak halványan, implicit módon villant fel válaszokat, és az agymunka zömét a film megnézése utánra tolja el. Minden emberi esendőségük ellenére Robby Robinson és társai szakmai teljesítménye egyenértékű a Watergate-botrányt kirobbantó, majd feltáró Bernstein-Woodward duó sziszifuszi munkájával (Az elnök emberei - 1976).

Az elmúlt hetekben egymás után három Oscar-díjra jelölt 2015-ös filmet is láttam, és a Spotlight: Egy nyomozás részletei megérdemelten száll hat kategóriában is ringbe az aranyszoborért. Nem kétséges, hogy izgalmas február 28-ai díjátadó vár mindannyiunkra.

Kövess minket facebookon és twitteren!