aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: megjött apuci [daddy's home] (2015) Richter Géza
2016. január 07. 17:51:51

Kategória: film 2 komment

 - SPOILERMENTES -

Brad Whitaker (Will Ferrell) egész életében az apa-, egészen pontosan az apuszerepre készült. Mivel saját gyermeke nem lehet, minden vágya, hogy neje, Sara (Linda Cardellini) kislányának, Megannek (Scarlett Estevez) és kisfiának, Dylannek (Owen Vaccaro) a tökéletes pótszülőjévé váljon. Egészen jól halad álma megvalósításában, amikor feltűnik az asszony exférje, Dusty Mayron (Mark Wahlberg), és borul a bili.

daddy_s_home_01.jpg

A bevezetőben hangsúlyozott egy betűnyi különbség igen lényeges a sztori narrátora számára, aki végtelenül komolyan veszi az "édes mostohaságot", és saját megfogalmazása szerint az "apuság" az, ami elérésére minden férfinak törekednie kell attól függetlenül, hogy van-e biológiai köze a nevelt kiskorúakhoz, avagy sem. Brad az a típus, amelyik miután elviselhetetlen kedvességével kinyitja a zsebedben a bicskát, önként ajánlkozik fel, hogy kend azzal kenyérre. Vele szemben Dusty a kőkemény laza csávó archetípusa, és vajon melyik lurkó nem rajongana egy ilyen apuciért? Más kérdés, hogy az anyák nem elhanyagolható hányada a kezdeti hév csitulása után, a hétköznapi gályázás közben erős karú kapitányra, vagy legalábbis első tisztre vágyik, nem pedig újabb matrózinasra, netán kalózra. A vér szerinti fater lehet világbajnok szerető, ha csak haver, és nem éppen ideális családfő, jobb, ha elvitorlázik szépen a naplementébe. Igen ám, csakhogy mivel Dusty maga is egy nagyra nőtt gyerek, hiába volt uncsi korábban a hajóhinta, amint más játszik azzal, azonnal vissza akar ülni bele, és célja eléréséhez nem válogat az eszközökben.

A konfliktus tehát adott, és bár a Megjött Apuci felállása lényegesen egyszerűbb az öt évvel korábbi Pancser Police-énál, az ott hiányolt kémia most működik Ferrell és Wahlberg között, akik hiteles játékkal ajándékoznak meg, mi több, egyértelműen élvezik a rájuk szabott karakterek bőrébe bújást. Aki az előbbi filmjeiben és alakításaiban megszokott, a jó ízlés határait feszegető túlzásokra számít, az csupán egy jelenetben kapja meg a várt agyeldobás halvány árnyékát – ám ez egyáltalán nem baj. Egyrészt így viszonylag családbarát a végeredmény, másrészt kifejezetten üdítő ez a fajta változatosság. A kvázi szerepcsere nem olyan szembetűnő mértékű, mint amilyen például a Grimmben (The Btrothers Grimm, 2005) Matt Damoné és Heath Ledgeré, ennek ellenére mindkét színésznek jól áll, hogy ezúttal nem a duzzogó óriásbébit és a kiskutyanézésű jófiút adják.

daddy_s_home_02.jpg

A meghökkentő fordulatok nélkülözésért kárpótol az álomgyár hasonló termékeiben szokványos nézőpont kicsavarása, illetve a feszültség biztos kezű adagolása. Ezúttal az utódok nemzője a pofátlan, sunyi, khm, hunyó, és nem az ő szívszorító küzdelméért hullatjuk könnyeinket, ahogy a gazdag és felelősségteljesnek tűnő, valójában gonosz, vagy minimum érzéketlen, új jövevény galád csellel elfoglalja helyét anyu mellett, aki igaz szerelme iránti, lángoló szenvedélyét kizárólag kényszerből, csemetéi vélt érdekében állította takarékra. A szkript másik említett pozitívuma, hogy a tesók, izé, apák tusája fokozatosan bomlik ki előttünk, miközben egyre furdal bennünket a kíváncsiság, hogy vajon hány Dusty számlájára írható, kínos szituációt nyel még be Brad, mielőtt a sarkára áll?

Ha már a feleséget emlegettük, Linda Cardellinitől láttunk már kiforrottabb figurát ugyanebben a kategóriában, persze nem a Bosszúállók: Ultron korában, sokkal inkább a Vészhelyzet határozott Samjeként 2003 és 2009 között. Ez a mozi azonban vita nélkül a pasik terepe, hangozzék ez akármennyire hímsovinisztaként, így aztán nem zavaró a központi nőalak egyetlen síkja. Ugyanígy, bár a jelentősebb mellékszereplőkre, Griffre (Hannibal Buress) és Leóra (Thomas Haden Church) fejenként egy poén jut, azok következetesen végigvitt fokozása helyettesíti a főhősöktől várt extremitást. A rendező, Sean Anders és a forgatókönyv egyik társírója, John Morris korábban többször dolgoztak már együtt, de a Megjött Apuci mondjuk a Dumb és Dumber kettyóhoz képest jóval könnyebben befogadható, korrekt vígjáték, egy "kedves kis semmiség", amivel érzésem szerint nagyjából fél év múlva sűrűn fogunk találkozni a kereskedelmi tévék kínálatában.

Kövess minket facebookon és twitteren!

daddy_s_home_magyar_poszter.jpg

Címkék

kritika comedy paramount will ferrell mark wahlberg linda cardellini thomas haden church sean anders 7csillagos uip duna film bobby cannavale hannibal buress

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr818247482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LasDen 2016.01.07. 20:39:39

Az Estevez lánynak van közé a híres famíliához? Vagy csak ugyanaz a név?

Richter Géza 2016.01.07. 21:20:46

@LasDen: úgy tudom, nincs. egyébként zabálni való cukkerpofa :) . a Gaiman-FOX-féle Lucifer sorozatban is szerepelni fog: aeonflux.blog.hu/2015/11/18/tv-trailer_es_tv-poszter_lucifer

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása