Ugyan Adam McKay és Will Ferrell párosa sikeresen töltötte meg hülyeséggel a zsarus haverfilmek zsánerét úgy, hogy a kapott mix azért zsarufilm maradt, de a THE OTHER GUYS színvonalban sajnos elmarad a korábbi közös munkáktól.

Ennek az oka részben persze az, hogy a huszadik "dühkirohanásokkal felvértezett, egyébként szeretni való manchild" Ferrell-karakter talán már a legelkötelezettebb rajongókat is kezdi fárasztani, de még ennél is nagyobb problémaként szembesültem azzal, hogy a két főhős, Ferrell és Wahlberg között nincs meg az a kémia, amit a bemondófiúk, illetve később John C. Reilly esetében magától értetődő volt. Wahlberg a vígjátékok faarcát hozza, aki ugye tök komolyan veszi a helyzetet és ezért vicces, de kettejük párosa csak döcögősen működik: olyan, mintha elbeszélnének egymás mellett, hogy még egy pillanatig se érezd azt, hogy ezek tulajdonképpen egymásnak vannak teremtve, csak azt ők még nem tudják.

A másik gond az emlékezetes poénok és beszólások hiánya. Míg az ANCHORMAN-t még 100 év múlva is idézni fogják, s ugyan hogy lehetne elfelejteni a STEP BROTHERS herezacsi-jelenetét vagy a TALLADEGA NIGHTS speciális combműtétjét, addig A THE OTHER GUYS esetében mit fogunk megidézni? Eva Mendes mellvicceit (azt talán igen :) vagy a TLC-függő* Michael Keatont?

Természetesen minden sántaságával együtt a THE OTHER GUYS a nézhetőbb vígjátékok közé tartozik (főleg ha összevetjük a Kevin Smith által dirigált zsánertestvérrel, a COP OUT-tal - vagy úgy egyébként az idei kínálattal), ellenben McKay-nek és főleg Ferrrellnek lenne szüksége már egy új arcra, amiből improvizatív őrületük képes lenne újabb kultuszt fialni, hisz a tálalással nincs gond, csak a tartalommal.