aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: törésvonal [san andreas] (2015) Richter Viktor
2015. június 03. 14:45:51

Kategória: film 6 komment

- SPOILERMENTES -

Saját narratívája szerint Amerikát az erő és az akarat, egészen pontosan a jót tenni akarás elszántsága tette naggyá. A Törésvonal arról mesél, hogy abszolút reménytelennek tűnő helyzeteket is meg tudunk oldani, ha helyén van a szívünk, és vele együtt használjuk a nekünk megadatott erőt és észt. Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megtegyük, amit a magunk és mások érdekében meg tudunk tenni, akkor nemcsak magunkat, de a világot is képesek vagyunk megmenteni.

san_andreas_01.jpg

Raymond Gaines (Dwayne Johnson) a Los Angeles-i Tűzoltóság helikopteres mentőosztagának pilótája, aki felelősségteljesen és professzionális hozzáértéssel végzi munkáját. Közeli és szeretetteljes a viszonya lányával, Blake-kel (Alexandria Daddario), feleségével, Emmával (Carla Gugino) viszont elhidegültek egymástól, de él bennük az egymás iránti tisztelet. Az asszony új kapcsolatban él a nagymenő építésszel, Daniellel (Ioan Gruffud), és Rayt meglepetésként éri, hogy hamarosan Blake-kel együtt Seattle-be költöznek. Lawrence Hayes (Paul Giamatti) a Caltech szeizmológiai tanszékének kutatója, aki a földrengések előre jelezhetőségét vizsgálja csapatával, és váratlanul lehetőségük adódik az emberéletek millióit megmenthető elméletüket jelen idejű szeizmikus események mellett tesztelni. Ész, erő és elszántság egyaránt elénk tűnik tehát a film nyitányában, és a kérdés így az, hogy a főhősök törekvései célba érnek-e a segítségükkel? Helytálló-e Lawrence elmélete, illetve van-e remény Ray számára, hogy családjával tiszta lapot nyisson, vagy el kell-e engednie feleségével együtt lányát is?

Hayes – csapatával együtt – a Kaliforniára zúduló események kaotikus forgatagában találja meg magában azt az origóvá váló fogódzót, aminek segítségével a félszeg tudósból határozott és a felszentelt tudományon túl másokért is felelősséget váló, elhivatott tekintéllyé válik. Ray a tudóshoz képest fordított utat jár be: őt egy múltbéli trauma már megváltoztatta, melynek feldolgozatlansága okozza életének jelenbeli következményeit. Az ő feladata megtalálni azt, hogyan tudja mindezt a jelenbe transzponálni, hogy ezzel kirántsa magát a múlt borostyánkristályának dermesztő fogságából.

Hollywoodi film nem hollywoodi film szerelem (és gyerekek és kutyák) nélkül: a három fiatal szereplő közül Blake és Ben (Hugo Johnstone-Burt) az első látásra, ha nem is lángoló, de rögtön meggyulladó szerelmespár, akik a történet viszontagságai között folyamatosan közelednek egymáshoz. Ollie, Ben öccse (Art Parkinson) ebben a katalizátor szerepét játssza: a srác a félszeg mérnökpalánta bátyot terelgeti a vagány lány irányába, később pedig a romba dőlt San Franciscóban a trió fegyverhordozója és folytonosan kíváncsiskodó tagja. A Törésvonal nagy gyengéje a tudományos pontosság hiánya; de egyrészt aki akar, az úgyis utánanéz a lemeztektonikával és a földrengések előrejelzésével kapcsolatos jelenlegi álláspontoknak és elméleteknek, másrészt a jelen kritika fő csapásiránya sem ennek a hiánynak a kivesézése. Gyönyörű, és szinte a megszólalásig reális viszont a rombolás ábrázolása: ha valaha is a Csendes-óceáni Tűzgyűrű közelébe költöznék, most már biztos, hogy helikopterről akarnám végignézni az ember alkotta környezet pusztulását.

Ami a korábban említett pozitívumok dacára a kritika végén található pontszámot indokolttá teszi, az a történetvezetésben keresendő. A főszereplők céljai és vágyai, a mások és önmaguk megmentéséről szóló sztori szépségei ellenére a Brad Peyton rendezte film összességében nem tűnik többnek, mint egy közepesen izgalmas panelekből álló számítógépes játéknak. A főhősök egyik csoportja a főhősök másik csoportjának megmentésére siet, közben mindannyian az éppen adódó helyzet kívánalmainak eleget téve ugranak, másznak, kapaszkodnak, repülnek, lezuhannak, lebújnak, és alkalomadtán úsznak is. A nagy meglepetés számomra Dwayne Johnson volt, aki tíz évvel a Csak lazán! után bebizonyította, hogy nem csak önfeledt és önironikus bolondozásra képes, hanem árnyaltabb szerepet is meg tud formálni. Összességében a Törésvonal kellemes nyári blockbuster, ami azoknak is tetszhet, akik csak egy nagyot akarnak hűsölni a moziban, de megkedvelhetik azok is, akik némi mondanivaló után is szeretnek kapirgálni a hollywoodi fősodor termékeiben.

Kövess minket facebookon és twitteren!

san_andreas_poster_01.jpg

Címkék

kritika *** thriller drama action carla gugino paul giamatti dwayne johnson alexandria daddario hugo johnstone-burt art parkinson

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr957514616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jester. 2015.06.03. 15:00:27

"Hadd kérdezzek valamit! Ezek a napszemüvegek piszok jók. Ellátmányba kapják őket, vagy maguk mind egy helyen vásárolnak?"

K. Kálmán 2015.06.04. 16:27:14

Ez a film - elnézést - katasztrófa volt! A műfaj összes kliséjét felsorakoztatta a karakterektől kezdve az élethelyzeteken át a suta párbeszédekig. Ez utóbbi különösen idegesítő volt, a feleség szerepében "tündöklő" színésznő járt a legrosszabbul. A filmen a magyar szinkron sem segített, mind Galambos, mind a - kedvencem! - feleséget játszó színésznő néha egész különös hangsúllyal mondta a szövegét, akár ha nem tudnák eldönteni, komoly vagy vicces filmben játszanak.

A klisék egyébként önmagukban még nem zavarnának, Emmerich is alkalmazza őket jócskán, de nála mégis sokkal jobb a végeredmény. Az ő filmjeiben a karakterek jobban kitaláltak, és az érzelmi húrok is őszintébben pendülnek, mint a Törésvonalban. Arról nem is beszélve, hogy nála még néha izgulni is lehet, míg itt - legalábbis számomra - a feszültség mértéke egyenlő volt a nullával. Az pedig nem elég, hogy hatalmas pusztítást látok, kéne hozzá néhány hihető/szerethető karakter is, kevésbé erőltetett mondatokkal és finomabban átadott érzelmi háttértörténettel.

Az a legszomorúbb, hogy amikor végre egy olyan film arat sikert a tengerentúlon, ami nem folytatás, előzmény, vagy képregény-adaptáció, akkor az nem más, mint egy félresikerült kliséhalmaz. Hollywood, tudsz te ennél jobbat is, hajrá!

Nyílméregbéka 2015.06.07. 04:21:32

Nagyjából egyetértek a kritikával. Se nem jobb, se nem rosszabb mint az utóbbi évek hasonszőrű filmjei, aki szereti a műfajt, annak tetszeni fog. Mivel én katasztrófafilm rajongó vagyok, nekem tetszett, kellően izgalmas és látványos volt, nem bántam meg a mozit... 7/10

BloggerBiker 2015.06.12. 19:21:50

Mit lehet elspoilerezni egy ilyen filmben? Hány amerikai zászló tűnik fel a film folyamán? Vajon hány embert meg The Rock? Végül beleszeret-e a csaj? A bevételen kívül van-e más értelme is a film elkészítésének?

Nyílméregbéka 2015.06.13. 03:42:03

@BloggerBiker: Spoiler! ... Egy. Hatot. Igen. Igen van, két óra könnyed szórakozás. :D

tof 2021.06.27. 20:30:02

Elég szar játék, de a grafikája krvajó.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása