(A filmet Bécsben láttam, eredeti nyelven, 3D-ben. A kritika spoilermentes, teljes terjedelmében az IGN-en olvasható, és lesz majd saját, teljes szerkesztőségi kritikánk a hazai bemutató hetében, amely két hét múlva esedékes.) 

Másfél milliárd dollár, haver. Másfél milliárd. Ennyi dellát szállított le a Joss Whedon által vezényelt szuperhősbanda a Marvelnak, és 2012-ben nem nagyon volt nagyobb úr a Bosszúállók karmesterénél Hollywoodban - talán csak a Marvel Studios vezető producere, Kevin Feige, aki sok más meghökkentő választás után pont azt a Whedont engedte rá az addigi legnagyobb portékájára, aki a Buffy, a vámpírok réme óta nem sok sikert könyvelhetett el magának (és most ne gyertek nekem a Firefly nagyszerűségével: tévés szempontból teljes katasztrófa), és mégis megcsinálta: egy minden tekintetben nagyívű eseménymozit, amelyben mindenkinek és mindennek megvolt a maga helye, és amit a közönség és a kritika egyaránt zabált.

A Marvel Moziverzum első fázisa pazar endshow-val zárult, naná, hogy Whedonra bízták a következő finálét is. És ez az igazi kihívás, hisz hogy übereled azt a munkát, melyből valószínűleg tananyag lett Hollywoodban? Két lehetőséged van: az úgynevezett "bloated sequel", azaz "felfújt folytatás" általában ugyanazt ismétli meg, mint az elődje, csak mindenből hozzátesz egy lapáttal... vagy inkább egy targoncakanállal. Több hős, több és nagyobb akció, nagyobb tét, nagyobb zűrzavar. Az ilyen filmek ugyan szépen eléldegélnek az előd hátán, de csak ritkán gondol rájuk vissza kellemes érzésekkel a túltelítettségtől némileg émelygő néző. A másik lehetőség a hangulatváltás, a "sötétebb, melankolikusabb folytatás" receptje, amit tulajdonképpen George Lucas talált fel A Birodalom visszavággal, és amit a producerek annyira nem szeretnek - egészen addig, amíg az alkotógárda be nem ígér egy nagyívű harmadik felvonást.

Nos, a folytatások kiskátéjára azért volt szükség, mert a Bosszúállók második felvonása valahol eme két lehetőség között tanyázik. És talán ezzel járt a legjobban. Mert innen azért nem lesz nehéz átvenni a stafétabotot (és a Marvelnek már van is erre egy igen nagyívű, két filmre is kihúzott terve 2018 és 2019 májusában érkező Infinity Warsszal), főleg hogy Whedonnak szemlátomást elege lett a Marvel-filmekből, és inkább más irányba kacsingat.

De ez nem jelenti azt, hogy félvállról vette volna Ultron korát. Ha hőseink is így tettek volna - és most téged nézlek, Tony -, akkor nem szembesültek volna azzal a világfenyegető problémával, amit Ultron jelentett. De Tony Stark (Robert Downey, Jr.) úgy vélte, a Loki "sétapálcájában" lévő Végtelen Kővel kísérletezgetve felgyorsíthatja a mesterséges intelligencia területén végzett kutatásait, és naná, hogy balul sül el a dolog: megszületik Ultron (eredeti hangján James Spader), az egyelőre-de-már-nem-sokáig test nélküli elme, aki arra hívatott, hogy megmentse a világot, és ki mástól mentené meg, mint annak legfőbb veszélyeztetőjétől, az embertől?

A folytatásért klikk ide!