Domhnall Gleeson és Oscar Isaac mesterséges intelligenciát tesztel, miközben az abház földműveseket a természet teszi próbára... no meg a grúzok.

Kukoricasziget [Corn Island, Simindis kundzuli] (2014)

Ahogy a tegnap tárgyal ’71-ben az írek és az angolok, úgy ebben az alkotásban a grúzok és az abházok „rossz szomszédságában” mártózhatunk meg, most azonban majdhogynem szociográfiai igénnyel. A két országot egy folyó választja el egymástól, amely áradáskor termékeny kis szigeteket hoz létre, ahol ideiglenes kis vityillókat felállítva az abház gazdák kukoricát termelhetnek.

A film első fele akár néprajzi oktatófilm is lehetne, hiszen a párbeszédtől szinte teljesen mentes alkotás elején azt látjuk, hogyan épül fel az ideiglenes lak, hogyan válik termékennyé egy ilyen kérészéletű kis szigetecske és hogyan élnek teljes harmóniában a természettel a helyi parasztok. Tudom, hogy ez nem hangzik valami érdekesen, a filmben mégis van valami megkapó, ami a kevésbé mozgalmas cselekmény ellenére is magával ragad. Ez egyrészt Ragályi Elemér operatőr gyönyörű képeinek köszönhető, másfelől annak a sejtelmes hangnemnek, ami már itt, a film első felében előkészíti a második rész drámáját. Az idillt folyamatosan megszakító fegyverropogás, a motorcsónakkal járőröző katonák fel-felbukkanása, de még a főszereplő kislány kapcsán finoman megrajzolt szexuális ébredezésének motívumai is elővetítenek valami tragédiát.

Politika és természet. Petőfi már megírta egyszer, most ez a kuriózumnak abszolút beillő kis alkotás képekben is megmutatja ezt a szép metaforát arról, hogy ki az úr.

A filmet még megnézhetitek szombaton (04.18.) 19 órától a Puskin moziban, vagy május 14-től országszerte.

Ex Machina (2015)

A film egyik előzetese kapcsán írtam, hogy talán Alex Garland képes lesz kitörni az unásig ismételt mesterséges intelligencia-sztorik árnyékából, és valami új színt vinni a zsánerbe. Nos, Asimovnak továbbra sem kell félnie a trónfosztástól, de a forgatókönyvért és a rendezői székért is felelős Garland megbolygatta valamelyest a „fellázadnak a robotok” témakört, pedig csak annyit tett, hogy a „fi” mellett nem felejtette el a „sci” előtagot sem.

Caleb (Domhnall Gleeson) helikopterrel érkezik egy isten háta mögötti luxuslakásba, ahol megbízója, Nathan (Oscar Isaac) várja egy különleges feladattal: az utóbbi által titokban kifejlesztett mesterséges intelligencián kell elvégezni a Kódjátszma főhőséről elnevezett Touring-tesztet, azaz meg kell győződnie arról, hogy a robotnő (Alicia Vikander) képes igazi érzelmekre, nem pedig csak a betanult mintákat játssza el.

Hét nap, hét nagy beszélgetés; és ebből talán mindenki rájött, hogy az Ex Machina leginkább egy tudományos alapokra helyezett karakterdráma (ahol mint A nő című filmben, az MI is egyenrangú karakter), sem mint látványfilm. Látvány persze van, Vikander droidja például páratlanul mutatós darab, de egyébként is jellemzi az alkotást egy alapvetően nyugtalanító, ennek ellenére mégis csodaszép esztétikum, de szerencsére ez a film most nem veszik el a külsőségeiben.

Sőt, mint mondtam, Garland nagyon is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megdolgoztassa a néző agyát Caleb, Nathan és Ava beszélgetésein keresztül, amelyekből szépen kibomlik a mesterségesen létrehozott értelem kreált valóságából adódó problémakör, amelyet sikerül egy frappáns fináléba kifuttatni.

A filmet még megnézhetitek szerdán (04.15.) 19 órától az Uránia moziban. Ma telt ház volt, ajánlom az jegyelővételt. 

További kritikák Titanicos filmekről: Megléptek, Ütős angyal, '71, Megmaradt Alice-nek

A fesztivál honlapja, teljes program.