Jerzy sikeres író. Interjúkat ad tévében és rádióban, a diákok felállva tapsolják előadásait. Jerzy visszaeső alkoholista, akinek első útja az elvonóról mindig törzshelyére, a Hatalmas Angyalba vezet (innen a film címe), majd a szemközti italboltba, hogy aztán otthon folytassa a vodkaivást. Körkörös életét a mind veszélyesebbé váló alkoholmámorból talán csak egy másik angyal képes kiszakítani, egy fiatal lány. A szerelmes, józan napok után azonban újra és újra elmerül a delíriumban, így láthatjuk legőszintébb – értsd: a saját mocskában vergődő -, fájdalmas, tragikomikus kálváriáját, melyet terápiás sorstársai színesítenek. Tabló az igazi alkoholizmusról - röhögsz rajta, de közben keményen behúzza a gyomrost.

Miközben 2011 után idén is szoríthatnak filmjükért a lengyelek az Oscar díjátadón, a kategóriájában esélyes Ida erőteljes nemzetközi szerepeltetése mellett Wojtek Smarzowski hazájában nézőszámi rekordokat döntögető filmjeiről nem igazán hallottunk. Egészen a tavalyi Titanic Filmfesztiválig, melynek keretében egymillió lengyel mozizó után mi is láthattuk a Közlekedésrendészet (Drogowka) c. korrupt zsarukról szóló, eszeveszett tempójú vágásaival, fekete humorával és provokatív rendszerkritikájával figyelmet keltő őrületét, melynek szereplőihez képest Abel Ferrara mocskos zsaruja kispályás kezdő.

Smarzowski (a nyilván hozzánk is közelálló) lengyel állapotokat nyersen arcunkba toló varsói rendőrörs szocio-realizmusának ördöge maga a korrupt rendszer, a The Mighty Angel esetében ez a destruktív erő az egyénben keresendő. Ez saját pszichénk és lelkünk gyengébb oldala, melyet kihasznál a vodka. Ahogy a filmben az egyik terapeuta kijavítja páciense beszámolóját, "a 'másik' helyett mondja azt, hogy 'én', az 'ördög' helyett mondja azt, hogy 'alkohol'".  

Bár az alkoholizmus toplistáján Lengyelország nincs az első tízben (mi viszont igen!), az ivászat társadalmi megítélése ott is hasonló, mint az addikcióban vezető kelet európai régióban. Ivásra mindig van alkalom és mindig van magyarázat, így a csoportterápia kamionsofőrből, színészből, gyári munkásból, gyógyszerészből, lecsúszott feleségből, papból álló tagjainak (az alkohol nem válogat) mind megvannak a saját indokai: "Iszok, mert félénk vagyok. Mert félek. Mert melegem van. Mert fázok. Mert szomorú vagyok. Mert boldog vagyok. Amikor nyer a csapat. Amikor kikap. Hogy lenyugodjak. (…) Iszok, mert mindenki iszik."

A rehabon a terápia fontos részét képezi, hogy a betegek leírják és elmondják történeteiket. Ebben lesz a csoport segítségére az író Jerzy (Robert Wieckiewicz). A flashback jelenetek kezdetben komikusak (pl. a kamionsöfőr esete), a film előrehaladtával viszont egyre groteszkebbé (ittas nagyapa, aki felgyújtja a pajtát, egyik kezében balta, másikban lófej), és komolyabbá (az egymás történetét koppintó, de mindkét verzióban undort keltő két nő). Egy idő után nem tudhatjuk, hogy amit látunk az igaz-e, vagy Jerzy agyszüleménye.

A rövidülő snittek kezdenek még jobban összekuszálódni, a narratíva szétesésével egyre inkább veszünk el mi is a történet időfonalában, valahogy úgy, ahogy Jerzy elméje bomladozik a piától. Egyik pillanatban barátnőjével, vagy annak képzelt ideájával (az angyallal?) van, másikban a Hatalmas Angyalban iszik fekete sapkás alteregójával (az ördöggel?), a film nézőpontja pedig egyre inkább hallucinációkat követ, egyre gyorsabb vágásokkal, ismétlődő jelenetekkel, kényelmetlenül „intim” közelségű, felkavaró képekkel.

Már nem tudjuk követni, Jerzy hányadszor hagyja ott az intézetet és taxizik a kocsmába, hányadjára próbálja kimosni összehugyozott, összeszart, lehányt ruháit, csak az alkohol vedelése állandó, minden időn kívülivé válik. Ezt a valóságtól való elidegenedést mesterien érzékelteti a vágó és az operatőr (a kamera POV-nézete) és a kakofón vonósok zaja, ami mintha Jerzy agyában csikorogna. Zárójelenetével végül ugyanott ér véget a film, ahol kezdődik: Jerzyt a taxi a kocsma és az italbolt közti sarkon teszi ki, a kamera távolodik, de mi már nem látjuk, melyik irányba indul el "hősünk". Talán ez ugyanaz a sokszor ismételt jelenetek egyike, de talán ezúttal nem és Jerzy új irányt vesz – Smarzowski a nézőre bízza, hogy sorstragédiát vagy megváltástörténetet látott.

Jerzy Pilch díjnyertes kisregényéből készült The Mighty Angel nem ítélkezik szereplői felett, nem elrettentő példabeszéd, hanem kijózanító erejű esettanulmány, művészi igénnyel festett kényelmetlen, de bátor porté az alkoholizmusról, ami egyszerre szórakoztatja és borzasztja el a nézőt – ilyen szintű szocio trash-t a Kell egy dobos (Ex Drummer) és Szarul állnak a dolgok óta nem láttam. 

Kövess minket facebookon és twitteren!