aeon flux

ready for the action now, danger boy?

tv-kritika: doctor who s8e1 (2014) Kovács Erzsébet
2014. augusztus 24. 15:59:58

Kategória: tv 17 komment

Tegnap este végre valahára levetítették az utóbbi évek (de könnyen lehet, hogy az utóbbi ötven év) legjobban hype-olt Doctor Who-epizódját: a Tizenkettes (Peter Capaldi) belépőjét, amely a forgatókönyvírói keresztségben a Deep Breath (azaz "Nagy levegőt!") címet kapta. Ha éreztem is elégedettséget, amikor a majdnem különkiadás hosszúságú résznek vége lett, azt leginkább annak köszönhettem, hogy a január elseje óta őrizgetett gyanúm bizonyossággá érett. Hogy mi köze Steven Moffat két sorozatának egymáshoz?

deep breath1.jpg

Hát csak annyi, hogy Steven Moffat nagy visszatéréstörténetei (szám szerint legalábbis a The Empty Hearse meg ez) bizony nem a csodás, a már remélni sem mert viszontlátás öröméről szólnak, hanem az önazonosságáért küzdő hős kétségbeesésével, szorongásával terhesek. Szinte hallani véli a néző, ahogy csikorognak a közmondásos fogaskerekek a szereplők agyában: "Ha úgy csinálok, mintha... Ha magamra öltöm, megjátszom a szerepet, vajon az a nagybetűs valaki lehetek még, akinek a társaim tisztelnek és szeretnek? Akit elvárnak tőlem? Mit csináljunk? Ha mindent úgy teszünk, ahogy eddig szoktuk, vajon ő is ugyanazzá változik vissza, aki eddig szokott lenni?" Minden eltört, semmi sem működik. Semmi sem illeszkedik. Ritmustalan, szakadozott, kapkodó is, siet is. Egyenetlen, hol nagyszerű, hol borzasztó. Sajnos az epizód minősége is.

És még azt is megreszkírozom, hogy Moffat jó mesterember lévén maga is érzi, hogy hibádzik valami a kréta körül. Azért próbálja önreflexív metagesztusokkal palástolni ezt a strukturális bizonytalanságot. Sherlock, az értelmi szerző az ugrás három különböző verziójával kituszkolja Watsont a megbízhatatlan elbeszélő hagyományos helyéről, emitt pedig az aktuális ellenfelet mintha csak magáról a forgatókönyvíróról mintázták volna. Mintha csak a megérdemelten dicsért Best of Moffat részek végigkannibalizálása, új kontextusba helyezése volna hivatott új életet lehelni a karakterbe is, a történetbe is. (Jól hallottam, hogy a Doktor Burke-öt és Hare-t emlegette?)  

Talán jószívűbbnek kéne lennem, de a heti gonosz történetének végkifejlete tükrében körülbelül annyira találtam sikeresnek ezt a stratégiát, mint az említett két skót úriember "feltámasztó" munkásságáét. Meg aztán ez a heti gonosz ugyanúgy szorult a háttérbe a főhős és a segítők személyes vívódása mögött, mint a Sherlock harmadik évadjában. A hasonlóságok ott folytatódnak, hogy szintén az epizód utolsó pár perce vezeti be a hisztérikusan eltúlzott (és hihetőleg átívelő sztorijú) főgonoszt.

És ott végződnek, hogy Moffat a Doktor új tizenkettes szériájának voltaképpen reboot történetét (zicher, ami biztos) teletűzdelte a Doyle-féle Sherlock Holmes-ra tett miriád utalással. Madame Vastra, a viktoriánus, szilurián detektív, aki leszbikus, sőt fajok közötti házasságban él Jennyvel, most már oly mértékben emlékeztet Holmes-ra (és Sherlockra), hogy a következtetést, ugyan mit gondolhat Moffat a világirodalom egyik leghíresebb barátságáról, inkább ki-ki fantáziájára bízom.

Meg aztán... tudom én, hogy a Doctor Who-t soha nem a számítógéppel animált trükkökért szerettük (tévésorozat ez, nem a Peter Jackson-féle Tolkien-adaptációk), de gyerekek, ez a CGI rettenetes volt. Wheatley rendezői kézjegye akkor már inkább a belsők bevilágításában, a beállításokban, a fényképezésben mutatkozott meg (Transzba illő színek! Elmosódó, mintha csak antik lencsén át felvett tömegjelenetek!).

Mielőtt azonban velem együtt csalódottan kaszálnátok az új évadot, hadd tegyem hozzá gyorsan, hogy Moffaték szerencsére ezúttal is megfogták az isten lábát a színészválasztással. Clara, éppen Clara, akit ez a rész rendesen meggyötör, két langyos évad után megmutathatja, hogy tud is valamit. De a Doktor! Capaldi nem egyszerűen skót (bármekkora gyönyörűséggel aknázta is ki a szintén skót Moffat a színész nemzetiségét), hanem érdes, öreges, fiatalos, szokatlan, mindenhonnan kilóg. Konfliktusos, nehéz természetű is, ám egyúttal emberien gyengéd, együtt érző, a társa érzéseit fürkésző is. Nehezen tudom elfelejteni, ahogy a heti gonosszal közös utolsó jelenetének záróképében nézett velem farkasszemet.

Nem szívesen mondom, de ez most csak két csillag. Viszont maradok és reménykedek. Az esetleges későbbi fejleményekkel kapcsolatos spekulációim lejjebb következnek (a SPOILER!-re érzékenyek most ugorjanak a kommentekhez).

Missy nem más, mint a Mistress, vagyis a Mester női regenerációja (ha már ezt a Doktornál hiába kérték sokan). Ám még ennél is ígéretesebb, hogy a Doktor morfondírozása, miszerint vajon honnan szedhette, gyűjthette össze ezt a mostani arcát, azt engedi sejtetni (különösen a rész önreflexív sztorijának fényében), hogy Moffat talán mégis szeretné feloldani azt a sorozat történetében ugyan nem egyedülálló ellentmondást, hogy egy későbbi Doktor hogyan szerepelhetett korábban mellékszereplőként (Caeciliusra tessék gondolni a Fires of Pompeiiből, illetve Frobisherre a Torchwoodból). Mmm.

Kövess minket facebookon és twitteren!

doctor capaldi.jpg

Címkék

kritika ** sci fi doctor who tv kritika

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr576630563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovács Erzsébet 2014.08.24. 16:11:15

@REMY: Uhh, bocsánat, úgy látszik, túlságosan siettem kitenni a friss, ropogós kritikát.

Blaine 2014.08.24. 16:20:21

Sajnos ez az epizód nekem sem jött be, Moffatnál egyre inkább kezdem azt érezni,hogy nagyon az érzelmi tölteten a nagybetűs DRÁMÁN,van a hangsúly a történet helyett. Ráadásul ez a dráma is teljesen erőltetett és oda nem illő. Értem ez alatt,hogy Clara aki konkrétan a Doktor mind a 12 korábbi regenerációjával - köztük az erős hetvenesnek kinéző War Doctorral is - találkozott most ki van akadva mert hát mi az hogy megöregszik. Vastra pedig annyira egy felfuvalkodott és nagyképű prédikátor lett,hogy az már messze túlmutat a sherlock Holmesos egoizmuson.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.08.24. 18:00:32

Szerintem nem volt rossz, azt teljesen rendjén valónak találom, hogy az első rész egy új doktornál, inkább szól a karakterekről, mint a történetről. De szerintem a sztori sem volt az elején teljesen kiszámítható.

Capaldi nagyon érdekes, izgalmas doktornak ígérkezik. Clara is jó volt, a Strax-Jenny-Vastra hármast pedig mindig öröm látni, szerintem ők a modernkori sorozat legjobb karakterei. Straxet mint humor forrást sosem tudom megunni.

Az utolsó jeleneten csak néztem, hogy mi ez. Ha tényleg abba az irányba mennének el, mint amit a posztoló írt az felettébb érdekes lenne.

Nem volt a legjobb rész a sorozat történetében, de szerintem olyan rossz sem. A CGI sem volt rosszabb szerintem, mit eddig a sorozat során. Voltak ennél gyengébb évadnyitok (s04e01: Partners in Crime a zsírlényes) is.

Illetve nem éreztem azt, hogy hájpoltabb lenne ez a rész mint az 50. évfordulós különkiadás, vagy bármelyik várt évadnyitó.

Kovács Erzsébet 2014.08.24. 19:07:45

@The Man Who Laughs: "Straxet mint humor forrást sosem tudom megunni." Jó neked. :) Szegény szontarániak ugyanolyan félelmetes, könyörtelen ellenség kéne hogy legyen, mint a dalekek vagy az angyalok. Persze ez Straxnak hála mostanra teljesen elfelejtődött. Lehet, hogy még jó, hogy az angyalok nem tudnak beszélni? :)

SPOILER! Nagy összegben mernék fogadni, hogy Missy a John Simm-féle, totálisan elszálltan őrült Mester vonalát viszi tovább. Amiért persze a régi Who-sok panaszkodhatnak...

Ami a CGI-t illeti, közvetlen előtte néztem újra a karácsonyi részt, és bár abban meg elég új Star Wars-os volt az animált űr, de annak jó. Esküszöm, az első gondolatom az volt az új rész elejét látva, hogy úristen, ahhoz képest ez gyalázatosan néz ki.

A Partners in Crime-ot én bírtam (érdekes, még a zsírlények CGI-jét is. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de az Marthás rész volt, ugye? Szóval én Marthát is bírom.

A hájpról csak annyit, hogy a nagy bejelentés előtt, hogy ki is lesz az új doki, Capaldit konkrétan letakart arccal vitték ide-oda (forgatásra talán? már nem emlékszem, nem mostanában olvastam ezt).

Blaine 2014.08.24. 19:19:54

The Man Who Laughs: Egy új Doktornál én azt várnám,hogy a doktoron van a hangsúly,de itt sokkal nagyobb hangsúlyt kapott,az hogy Vastra mit gondol Clarárol Clara mit gondol a Doktorról, a Doktor pedig nagyon sokáig csak mindenféle humoros beszólást produkál. (Megjegyzem ez még mindig jobb mint a 10. Doctor nyitóepizódja amit konkrétan végigaludt :D) A gonosz szerintem is iszonyatosan alul használt,volt inkább csak arra volt elegendő,hogy motivációt adjon,hogy a karakterek mikor találkozzanak, és mi kerüljön szóba. A különböző,logikai bakikat,már nem is számolom. Ennek ellenére az alapján amit tudok az elkövetkezendő epizódokról,egy elég frankó évad elébe nézünk,leszámítva a 4. epizódot, ami valami elképesztően, nagy csalódás volt nekem de nem spoilerezek.
Kovács Erzsébet: A partners in Crime egy Donnás rész,de semmi gond,amúgy az nekem is bejött

Kovács Erzsébet 2014.08.24. 19:51:11

@Blaine: Húha, éreztem én, hogy keverem a holdi kórházas résszel...
Elkövetkezendő epizódok? Pray tell :) Tűzközelben vagy? Vagy megnézted a kiszivárgott részeket? Bevallom, nekem nem volt szívem hozzá (fekete-fehér, trükkök nélkül, satöbbi, satöbbi).
Az valami egészen elképesztő, hogy Moffat mennyire ugyanúgy írta meg ezt a részt is, mint a Sherlock utolsó évadját. Drámázás a köbön, heti esetek gyenguskák, a karakterek mintha nem is maguk lennének - csak akkor működik az egész, ha az ember hajlandó mindenféle metaforákat meg szubtextusokat keresni a felszín mögött. Idáig se fogták vissza magukat az új Who írói, hogy mindenféle keserű felnőttbölcsességeket csempésszenek be a gyerekmesébe, na de itt aztán!

Blaine 2014.08.24. 21:28:47

Az első 5 epizód forgatókönyvét olvastam el azok közül szerintem mindegyik elég érdekes. Leszámítva a negyedik epizódot (Listen)na jó abban is vannak nagyon eltalált pillanatok,csak a magyarázatot tartottam eléggé léhának Engem leginkább az ötödik epizód (Time Heist- )megvalósítása érdekel,mert papíron baromi jól összerakottnak tűnt Kb mint egy scifi Oceans eleven. Nagyon nem akarok belemenni a spoilerekbe ,mert még kizsigerelnek itt. Amúgy a Missy-s szálról igen keveset tudok,révén alig alig pedzegetik meg,de én nem merem biztosan állítani,hogy valóban a mester lenne,de nem is zárom ki. Amúgy a még ismeretlen epizódok címe és összefoglalása alapján még csak jobbak lesznek mint azok amikről olvastam

Kovács Erzsébet 2014.08.24. 21:47:08

@Blaine: Semmi baj, ne is spoilerezzük el a jövő részeket! :)
Én ennek az elsőnek a forgatókönyvét olvastam el, meg a második résznek kábé a felét. Nem is tudom (szerencsére), az hogy végződik, de komoly reményeim vannak, mert az angol történelmes részek sikerültek véleményem szerint majdnem a legjobban idáig.
Ja, és Gatiss írta ezt a másodikat. Amikor utólag rájöttem, hogy a Crimson Horrort (angol történelmi, szintén) egy Sherlock Holmes-utalás köré építette az ipse, majd lefordultam a székről a nevetéstől. :)

Blaine 2014.08.25. 12:23:34

@Kovács Erzsébet: A crimson Horror egy Sherlock utalás köré épült? Ezt nem is tudtam. Gatissban én azt bírom,hogy hozzám hasonlóan hatalmas horror rajongó és ez epizódjai nagy részén is meglátszik, bár az elkövetkező Robin Hoodos epizód egyáltalán nem a parább epizódok közé fog tartozni,viszont lesz benne utalás, a Missy-s szálra.

Spawn85 2014.08.25. 14:30:19

Nem volt ez rossz rész, de egyelőre semmi extra. Azért kíváncsi vagyok a folytatásra természtesen. Amúgy bennem is az ötlött fel amikor a Doki az arcán morfondírozott, hogy talán lesz valami magyarázat Capaldi korábbi szerepléseire a sorozatban (illetve a Torchwood-ban).

Egyébként itt Angliában mozikban is vetítették az évadnyitó részt szombaton én azonban szombatonként mindig dolgozom este különben elmentem volna (akárcsak az évfordulós részre novemberben, hiszen tévém nincs itthon mozira viszont van bérletem)...

A Jenny-t játszó csaj meg pár hónapja majdnem nekem jött a belvárosban. :) Vicces volt mert nem jöttem rá, honnan olyan ismerős. :) (Bár ez semmi a The Wolf of Wall Street-ben játszó Margot Robbie-t úgy nem ismertem meg, hogy mellettem állt. Más volt a hajszíne mint a filmben na. :) )

Kovács Erzsébet 2014.08.25. 15:09:27

@Blaine: Meg nem mondom hirtelen, hogy melyik novellában említi meg egy félmondatban a fiktív elbeszélő, Watson a "rettenetes vörös piócát" (vagy hogy volt).

Kovács Erzsébet 2014.08.25. 15:13:04

@Spawn85: Ááá, te mindig hírességekkel futsz össze! :)
Nem voltam elájulva ettől a résztől (mint az fentebb is olvasható volt, ugye), de valahogy az az érzésem, hogy a Doktor idei évados narratív ívének ismeretében már jobban fogom tudni értékelni az imitt-amott elszórt metaforákat, utalásokat, szubtextust.

Gallion 2014.08.25. 17:22:51

Az előző évad csalódást keltő nagy epizódjai (Name of the Doctor, Day of the Doctor, Time of the Doctor) után végre egy normális rész, ráadásul óriási meglepetés volt, hogy még az egyébként elég gyengécske Clara is rendben van.
Egyedül a századfordulós triót meg a humorukat unom (bár most Vastrának végre sikerült néhány meglepően jó mondatot írni), de ezen kivül szerintem ezzel a résszel a sorozat végre újra hozza az elvárható szintet.

Spawn85 2014.08.25. 20:12:18

@Kovács Erzsébet: Oh azért nem olyan sűrűn. :) Sőt, így spontán (tehát hogy nem valami filmes rendezvényen) nem nagyon szoktam még azokkal sem akiket jobban ismerek.

De ha már DW: Jenna Coleman-nel is volt szerencsém többször összefutni és hát elléggé alacsony az életben de nagyon aranyos csaj. :)

Kovács Erzsébet 2014.09.01. 07:53:46

Huhh, a második rész (Into the Dalek, gondolom, az Into Darkness mintájára) súlyos volt. Kemény tudatmódosított trip (sajnos úgy látszik, e téren az Altered States és társai óta nem nagyon lehet újat mutatni), rettenetesen keserű morális pirulával (ez ugyan érthető, tekintve, hogy a Waters of Mars írója volt itt társíró). Ja, és ha Ben Wheatley-film, akkor Michael Smiley biztosan kap szerepet!

Kovács Erzsébet 2014.09.07. 16:26:25

Harmadik rész: Robin Hood és a robotok, Gatiss tollából. Camp, camp, camp, komolytalan móka. Ha dalra fakadnának mind, ez lenne a Men in Tights.

SPOILER

A nottinghami seriff tényleg az, akinek mondja magát: android. Sajnos az utóbbi hetek újságíró-lefejezős videói miatt az utolsó pillanatban újravágták a részt. Ami így kimaradt: Robin lekaszabolja a párbajban Noti fejét, ám az lezseren visszateszi. Ami megmaradt: az olvadt aranyból kinyúló seriff-(feltehetőleg robot)kezek. (Bár ez utóbbi inkább Smaug, mint Terminátor...)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása