Úgy tűnik, egy-egy filmtervnek néha sikerül megszöknie a The Asylum rendesen megrakott tervezőasztaláról, más magyarázatot nem látok ennek a filmnek a létére, amely a lehető leghányavetibb módon használja a found footage filmek stílusjegyeit (értsd: hol tartja valaki azt a kamerát, hol nem, hol indokolja valami a kamerázást, hol - de leginkább - semmi sem, és talált felvétel ide vagy oda, a filmnek van saját soundtrackje), egy olyan film (Twister) sztoriját használja újra, amely maga se nagyon rendelkezett azzal, és még a 25 millió dollárból - a film költségvetésének feléből - összehozott trükkök is rendesen hagynak maguk után kívánnivalót (értsd: a fenti stúdiótól vagy akár egy tévésorozat pilotjától ez lenne a non-plus-ultra, egy stúdiófilmtől viszont elégtelen).

Eme végtelenül hosszú mondaton túl nem sok mindent lehetne elmondani A vihar magjáról, amely érthetetlen módon nem 3D-s, pedig valami folyamatosan repked benne körbe-körbe, és ezáltal ez lehetne az első 3D-s found footage film (azt hiszem), maximum sajnálkozni lehet amiatt, hogy ha már karakterekre nem futotta (ezek a szereplők tényleg csak arra szolgálnak, hogy a nézőkkel együtt bámulják a vihart), akkor a kifektetésükre jobban is rágyúrhattak volna (mert ahhoz képest, hogy a film tulajdonképpen egy slasher, melyben egy tornádó szedi áldozatait, elég alacsony a bodycount), és mondjuk, az R-besorolás sem ártott volna, mert akkor talán valami olyasmit is mutathatott volna ez a film, amit még nem nagyon láttunk. Mármint MINDENNÉL NAGYOBB CGI-forgószeleken túl.