aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: szindbád (1971) Cseh Dániel
2013. december 01. 21:00:00

Kategória: film 13 komment

Több, mint négy évtizeddel ezelőtt, 1971. október 20-án, Krúdy Gyula születésének évfordulóján tartott ősbemutatója óta hagyja egyre növekvő lábnyomát a filmművészet talaján. Keservesen hosszú idő után szóhoz engedett egy Isten áldását élvező rendezőt, ítéletnapig tartó életre kárhoztatta a valaha volt legnagyobb magyar színészt, nagy szavak végtelen tengerét zúdította magára a kor kritikusaitól. B. Nagy László azt írja, Huszárik Zoltán filmje „olyan radikális törvénybontás, amire még nem volt példa a kortárs filmművészetben.” Érteni és értelmezni, túlérteni és félreértelmezni, szeretni és gyűlölni lehet, szó nélkül elmenni mellette nem.

Szindbád - 01.jpg

A Szindbád bemutatását megelőző hét esztendő legalább annyira kalandos volt, mint utóélete. A mindenkori hatalom útjában álló Huszárik visszautasításokkal, lenyűgöző rövidfilmekkel (Elégia, Capriccio) és végtelen türelemmel kikövezett útja a hatvanas évek derekán találkozott Krúdy hősének nevével. Ekkor kapott engedélyt kedvenc irodalmi figuráját vászonra vinni, noha előre közölték vele, hogy „Krúdy megfilmesíthetetlen”. Több visszadobott, megalomániásnak és anyagi okok miatt megvalósíthatatlannak titulált forgatókönyv után végül, még ha az ígért támogatás töredékével is, de kezdetét vehette az érdemi munka.

A mai napig tisztázatlan, hogy a semmihez nem fogható végeredmény csak és kizárólag Huszárik érdeme, az elismerés tortájából vélhetően joggal szeletre áhítozók listája hosszas, és olyan illusztris nevekkel bélelt, mint Tornai József, Tóth János vagy maga Latinovits Zoltán. Az mindenesetre kijelenthető, hogy a munkálatok kezdetén meghozott bölcs döntés, miszerint konkrét történetek és jelenetek megfilmesítése helyett Krúdy szellemét próbálják vászonra álmodni, dicséretes. Ebben a színészi alakításokon túl a gondosan válogatott idézetekből álló szövegkönyv, és Sára Sándor operatőr szemkápráztató beállításai, valamint Gujdár József makrofelvételei nyújtottak hatalmas segítséget.

A szó klasszikus értelmében vett történettel ugyan nem rendelkezik, a Szindbád a hajós életének utolsó óráiba enged bepillantást. A megfáradt utazóval a postakocsiban találkozunk először, visszaemlékezések tengerén jutunk el a templomig, ahol utoléri a Halál. Keretes szerkezetében a tavaszi fák alatt lejtett tánctól kísérhetjük el egészen a befagyott tóig, ahol haláltáncot jár a Tél tündérével. Az út életigenléssel, asszonyok és étkek elfogyasztásával, bölcs és őszinte gondolatokkal tarkított, Krúdy hőse csak életének alkonyán döbben rá, hogy a halandóság figyelmen kívül hagyása számára sem jelent kibúvót az elkerülhetetlen vég elől.

Szindbád szomorú felismerése okán keserű monológokba fojtja bánatát, a lét értelmét túl későn kereső, melankolikus gondolatokban fürdő férfi visszaemlékezései során pedig visszaköszön minden, amit Krúdy valaha papírra vetett. Bár a végeredmény sokkal inkább Huszárik személyes elképzelése Krúdy hőséről, ennél átfogóbb képet adni az író életművéről, gondolatairól, a világról, nőkről, ételekről, életről és az elmúlásról alighanem lehetetlen vállalás volna. Az idő keretén túlfolyó elbeszélés sarokpontok elkapkodott érintése helyett a megfoghatatlan megjelenítésére és átadására vállalkozik, nem kevés sikerrel. (Erényeit még külföldön is elismerték, Huszárik megkapta a Josef von Sternberg-díjat a Mannheim-Heidelberg Nemzetközi Filmfesztiválon.)

A film forgatása idején az uralom által útból elsöpört, vidékre száműzött Latinovits szavakkal leírhatatlan színészi alakítása és mögöttes kálváriája külön bejegyzést érdemelne. Legutóbb Kelecsényi László összegyűjtött írások útján szólt a valaha élt legzseniálisabb magyar művész nem mindennapi életéről az Aki az életével játszott című kiadványában. Produkciójában nem egyszerűen életre kel Szindbád alakja, sokkal inkább tűnik el a határ színész és karakter között a Színészkirály számolatlan filmes és színházi alakítása közül méltán legismertebb munkájában. Bár a Szindbád végtelen ereje számos nélkülözhetetlen hozzávaló összességében rejlik, Latinovits kétségtelenül a legnagyobb alapvetés.

Hatása puszta jelenlét helyett szinte csak erősödik. Az utóbbi esztendőkben a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet újította fel a megkopott celluloid szalagokat egy igényes DVD kiadvány formájában, Kovács Ákos pedig Szigethy Gábor irodalomtörténész hathatós felügyeletével készített magával ragadó hangoskönvyet Krúdy írásaiból Kaland a régi királlyal címen. Megkerülhetetlen klasszikus, örökbérlettel minden listán, ami a valaha volt legnagyobb filmeket állítja hadrendbe, legyen szó hazai vagy nemzetközi versenyről. Egy korlátokat, határokat és törvényt nem ismerő művészeti alkotás a halandóságról, halhatatlanok tolmácsolásában.rating-10.gif

Szindbád - 02.jpg

Címkék

kritika magyarfilm anniversary latinovits zoltan 10csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr65670458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skaven 2013.12.01. 21:56:02

de jo lenne ujra megnezni, sok-sok evvel ezelott lattam utoljara, de arra emlekszem hogy minden percet imadtam es ugy voltam vele, hogy ennel jobb filmet meg nem lattam. :)
aztan persze ki tudja hogy most hogy lennek vele... gondolom egy nagy felbontasu verzio eselytelen...

Kovács Erzsébet 2013.12.01. 22:03:02

Tíz csillag, abszolút. Bár én csak annyit volnék képes mondani róla, hogy a Sztalkerrel ér fel.

CyrusRamsey 2013.12.01. 22:11:53

most már csak az a kérdés, hogy HD transzfer lesz-é belőle?

Wintermoots (törölt) 2013.12.01. 22:46:42

@Kovács Erzsébet:

a sztalkernél jobb:)
(akárcsak a nosztalgia, a solaris és a tükör, talán a rubljov is)

TomPowell25 2013.12.02. 00:26:02

Ha pár héttel korábban a film újra nézése előtt olvasom el az elemzést, akkor nagy valószínűséggel másképp látom az egészet. De annyi bizonyos, hogy közömbösnek lenni a film iránt nem lehet, és nem elég egyszer látni. Én is még párszor újra fogom nézni életem során. Mondjuk úgy tíz év múlva.:)

Kovács Erzsébet 2013.12.02. 11:53:32

@Wintermoots: Wintermoots, Wintermoots, te már megint be akarsz vinni az erdőbe! Ejnye. :-)

Wintermoots (törölt) 2013.12.02. 13:58:52

@Kovács Erzsébet:

a mi sorsunk az örök próbálkozás, hisz boldognak képzeljük sziszüphoszt...

Kovács Erzsébet 2013.12.02. 14:21:15

@Wintermoots: Tessék kicsit kevesebb Camus-t olvasni.

Wintermoots (törölt) 2013.12.02. 14:31:36

@Kovács Erzsébet:

(már tartózkodom az ilyenektől egy ideje. meg bizonyos filmektől is, ezért nem nézem meg például a ...nem mondok címeket:) )

Vészmadár · http://foxhole.blog.hu 2013.12.02. 16:46:51

Az éttermi jelenet, az nálam etalon. Egyszerűen zseniális. Mármint ez:
www.youtube.com/watch?v=TnEn-P7z_3Y
Latinovits artikulációja, mozdulatai, és az egész jelenet egyszerűen tökéletes...

nikodémus 2013.12.02. 21:35:52

@Kovács Erzsébet: "Tíz csillag, abszolút. Bár én csak annyit volnék képes mondani róla, hogy a Sztalkerrel ér fel."

Egészen pontosan ugyanez járt a fejemben, amikor olvastam az amúgy kitűnő kritikát: 1. valahol a Sztalkerrel van egy szinten a film, 2. képtelen lennék róla egy koherens szöveget összehozni.

Wintermoots (törölt) 2013.12.02. 22:35:21

@nikodémus:

(bár tudom hogy nem így értettétek, hanem színvonalban, de azért mégis le kell írnom:), hogy a sztalkerhez tartalmában nincs semmi köze, ha már tarkovszkij, inkább a nosztalgia, bár ahhoz is csak nagyon-nagyon távolról)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása