A szeptemberi szezonkezdés mindig zsúfolt időszak a tévécsatornák világában, melyek a 2013/14-es évadra is megpróbáltak sokszínű programcsomagot összeállítani. A MARVEL ügynökei beköltöztek a kis képernyőre, visszatért a fej nélküli lovas, megérkezett az alkoholista sitcom és vele együtt a szexuális forradalom előfutárai, de két legenda is megkapta a maga sorozatát. Hogy ki milyen sikerrel vette az első akadályokat? Kattintás után megláthatjátok...

Dads (2013-)
szereplők: Giovanni Ribisi, Seth Green, Martin Mull, Peter Riegert

Ha Seth MacFarlane és alkotói köre (Family Guy, Ted) új sorozattal jelentkezik, az elvárások a szokottnál egy fokkal magasabbra helyezik a lécet, amit aztán a Dads már az első percekben többször is lever. Adott két videojáték-fejlesztő cimbora, az egyikük házas, a másikuk még keresgél, de az életük alapvetően sínen van, mikor bekövetkezik a legrosszabb: mindkettejükhöz beköltözik az apjuk. Ezt a pofonegyszerűen felvezethető alapszituációt olyan körülményesen, kimérten és humortalanul tálalják, hogy már komolyan arra vártam, hogy MacFarlane belép a képbe és a kamerába mutatva jól kiröhög, amiért így megszívatott. De nem lép be, így a kínosan hosszúnak tűnő 22 percet olyan finoman cizellált „poénokkal” kellett elütnöm, mint például a vihorászás egy ázsiai farkának méretén, a feladata alól korlátozott angoltudására rájátszva kibúvó takarítónő, vagy az éttermi számlát egy áltüsszentéssel a másik elé átpasszoló apuka. Ha van egy kis esze a csapatnak, ezt az egészet kifigurázzák egy Family Guy-epizódban és egy jót nevetnek a saját hülyeségükön, de addig is álmaimban se jöjjön elő ez a borzalom.

The Crazy Ones (2013-)
szereplők: Robin Williams, Sarah Michelle Gellar, James Wolk

David E. Kelley (Boston Legal, The Practice) ide, Robin Williams oda, a Dads után félretettem minden elvárásomat és a lehető legtöbb zent magamba szívva vágtam bele ebbe a reklámszakemberekről szóló sitcomba, ami egy apa-lánya PR-cég kulisszái mögött játszódik. A kezdő jelenetsor után biztos voltam benne, hogy szükségem is lesz a lelki békére, bár a totális káosz helyett itt inkább a bizonytalan botladozás késztetett homlokráncolásra. De sebaj, a sitcom csapatjáték, amiben a tagoknak össze kell szokniuk, a The Crazy Ones-ban pedig benne van a lehetőség. Arra azonban nem számítottam, hogy ez egy varázsütésre meg is történik. Egy teljesen bagatell kis jelenetben Gellar Williams fejéhez vágja, hogy "Ezt nem teheted apa, az én nevem is ott áll az ajtón!", mire Williams azt válaszolja, hogy "Ja, azt hittem, hogy az az én nevem kétszer." Apróság, de Williams arcát nézve rájöttem, hogy ezt a fickót nem lehet nem szeretni, és mire eljutottam odáig, hogy az egyik kollégájával szexi dalszöveget rögtönöznek egy McDonald's reklámhoz, már hangosan röhögtem. Pedig nem ez a jellemző: a pilot semmiképpen sem volt az a harsány típus, de a későbbi nagy nevetések lehetőségét abszolút megalapozta ez a kellemes hangulatú bevezetés.

The Blacklist (2013-)
szereplők: James Spader, Megan Boone, Diego Klattenhoff, Ryan Eggold

Miután helyreállt a hitem a vígjátékokban, gondoltam, meglesek egy drámát, méghozzá az egyik legjobb fogadtatásban részesültet. A jól megcsinált nyitányban egy FBI-toplistás bűnöző adja fel magát (James Spader), akiről hamarosan kiderül, hogy nem az a tipikus rosszfiú. Azt üde fordulatként is elkönyvelhetném, hogy egy ilyen kemény akciójelenetekkel tarkított széria kap egy intelligens, kifinomult ízlésű bűnözőt, de amikor a fickó bejelenti, hogy csak egy újonc nyomozónővel hajlandó tárgyalni, akinek történetesen hányattatott gyerekkora volt, óhatatlanul elkezdett felrémleni bennem valami, amit A bárányok hallgatnak címen ismerünk. Igen, ettől a pillanattól fogva a The Blacklist megindul a lejtőn, és menthetetlenül száguld a teljes érdektelenség felé. Először is Megan Boone kvalitásai nem elegendők ahhoz, hogy Spader párja legyen, de a slampos történetvezetés még erre is rátesz egy lapáttal. A bűnözőzseni elsuttog egy titkot, a lányka egy percen belül megfejti, és már rohan is mindenki akciózni. Így megy ez a végkifejletig, ahol kiderül, Spader segít elkapni a világ legveszélyesebb bűnözőit, amihez az FBI asszisztál majd - gondolom a pilotban bemutatott módon, azaz tervek, gondolatok és gyanú nélkül. A látszólag "egy rész - egy eset" felálláshoz a nyomozónő múltjának és jelenének nagy titkai szolgáltatják majd az átívelő szálat (és egy újabb adag klisét), de gondolom ezt majd nem találja ki olyan gyorsan mint az adott ügy részleteit.

Trophy Wife (2013-)
szereplők: Malin Akerman, Bradley Whitford, Ryan Lee, Bailee Madison, Marcia Gay Harden

A pilot-maratonom második estéjén rögtön sikerült beletenyerelnem egy szépreményű Modern Family-klónba, amely rögtön 120%-on pörögve akart a nézők kegyeibe férkőzni. A menő ügyvéd egy karaoke-baleset következményeként ismerkedik meg harmadik feleségével, aki egyébként akár a lánya is lehetne. Persze az élet nem habostorta a fiatal feleséggel kettecskén, hiszen a férj hozza magával előélete csomagját: első feleségét és két közös gyereküket, valamint második feleségét és a nevelt fiukat. Nyilvánvaló, hogy mindenki flúgos, ami egyetlen normális élethelyzetet sem eredményez, de ez már csak így van rendjén. Az azonban már kevésbé bocsánatos, hogy az írók már megint nem voltak képesek túlnőni a sztereotípiákon, így a butuska szőke mellé beáll a lázadó kamasz, az ezoterikusan elvont ex, a két lábbal a földön járó ex, az ázsiai fura nevelt gyerek - és ennek a díszes kompániának az elmebaját mind bele akarták sűríteni ebbe a bemutatkozó 20 percbe. Mondanom sem kell, a végeredmény minden, csak nem letisztult, de talán van benne lehetőség.

Mom (2013-)
szereplők: Anna Faris, Allison Janney

Tudom, megfogadtam, hogy félreteszem az elvárásaimat, na de Chuck Lorre (The Big Bang Theory, Two and a Half Men) és Anna Faris párosa természetesen alaposan feledtette ezt el velem. Nem kellett volna. Szó se róla, a Mom mindenképp megpróbál eltérni a hagyományosnak nevezhető sitcom-alapoktól: egy gyerekeit egyedül nevelő, az alkoholizmusából kigyógyulófélben lévő anya próbálja összerakni magát, miközben elszúrt élete következményeként kénytelen pincérnősködni, ráadásként nős főnökével kefélni, majd arra hazaérni, hogy a tinédzser lánya ablakán egy félmeztelen fiú mászik ki. Közben az is kiderül, hogy nem csak ő nem akarja, hogy a lánya az ő sorsára jusson, de újra képbe kerül az anyja is, aki hasonló életmódjával taszította lányát ebbe a helyzetbe. Nem éppen vígjátéki alap, de értő kézzel meg lehetett volna találni a benne rejlő humorforrást. Ez viszont csak a Faris-Janney duónak adatott meg, akik sokkal jobbak, mint az alájuk rakott, több helyen egyensúlyát vesztett forgatókönyv. Az írók nem mindig tudták eldönteni, hogy mit és mennyire kell komolyan venni a fentiekben ecsetelt szituációban, ami nem csak fáradt poénokat eredményez, de a jövőre nézve sem jelent túl sok jót: ha már itt, a legelején sem tudják megragadni a központi témákban rejlő lehetőségeket, akkor mi lesz később?

Back in the Game (2013-)
szereplők: Maggie Lawson, James Caan

Újabb sanyarú gyerekkorú anya, ezúttal egy sportbolond és meglehetősen durva apával, akihez évekkel azután kénytelen visszaköltözni, hogy elmenekült tőle. Ráadásul nem veszik be a fiát új iskolája baseball-csapatába, így egy kicsit erőfitogtatásból, kicsit bizonyításképpen és egy kicsit az anyai szeretet jegyében elvállalja, hogy csapatot farag azokból a kölykökből (értsd: a kövér, a geek, a félős és a lányos), akik nem kerültek be a rendes gárdába. Ebből persze egyenes út vezet oda, hogy jönnek a hendikepes poénok, a szexista viccek, a morgós öreg meg dünnyög és sört vedel. Ez így most elég rosszul hangzik, de a helyzet mégsem annyira vészes, bár egy a készítők részéről kicsit érdemes nézőpontot váltani, ugyanis a főszereplő hölgynél mindenki érdekesebb, és ez egy darabig talán el tudja vinni a hátán a show-t.

Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D. (2013-)
szereplők: Clark Gregg, Ming-Na Wen, Chloe Bennet, Brett Dalton

Joss Whedon neve ellenére szentül meg voltam győződve róla, hogy ez az akció csak egy újabb betömni való zseb lesz a Marvel amúgy is dagadozó bukszájában, amely a szokásos látványtuningolt sematizmussal operál. Mert hát hiába imádom Whedon tévés munkásságát, ez nem az ő gyermeke. Aztán kiderült, hogy mégis. A történet a New York-i csata után játszódik, középpontjában az állítólag elhalálozott Coulson-ügynökkel. A szervezet tevékenysége változatlan, a helyzetük azonban nehezebb, mint valaha. Már senki előtt sem titok a szuperhősök létezése, de az ügynökök továbbra is igyekeznek megóvni az emberiséget azoktól az információktól, melyekre még nem készültek fel. Nyilvánvaló, hogy ezt a világot nem lehet teljes egészében a földön tartani, de jó volt látni, hogy az alkotók végre kiléptek a mókuskerékből és az emberekre koncentráltak. A karakterek jellemábrázolásával vannak bajok, de erre még bőven van idő, meg aztán Whedon humorbombái kendőzik a hiányosságokat, és még a történetbe is képesek színt vinni (az igazságszérum-jelenet például telitalálat). A rajongóknak valószínűleg a látványorientált mozifilmek után kicsit visszafogottnak tűnik ez az egész, de azt azért nem szabad elfelejteni, hogy az Agents of S.H.I.E.L.D. arról szól, hogy elfedjék mindazt, ami a mozis money shotokat okozta. Persze felmerül a kérdés, hogy ha Whedon továbbáll, mit fognak kezdeni egy szuperhősök nélküli szuperhős-sztorival. Ez a jövő zenéje, de remélem, még bekövetkezte előtt sikerül mindent a megfelelő kerékvágásba terelni.

The Goldbergs (2013-)
szereplők: Sean Giambrone, Jeff Garlin, George Segal

A pilot-maratonom harmadik napja egy újabb mélypontot hozott a The Goldbergs képében. Az ígéret szerint a sorozat egy nyolcvanas években játszódó családtörténet, amit a széria szellemi atyjának akkoriban rögzített felvételei ihlettek. Gondoltam, majd nyakig gázolunk a szintipopban, Flashdance-ben és a dauerben, de sajna a korszak megidézése kimerült pár rendkívül ízléstelen frizurában és poliészter mackónadrágban, de a rend kedvéért volt még egy bevágás a Knight Riderből is. Személy szerint nem szomorkodok a fentiek hiányáért, no de mégiscsak ez lett volna a sorozat alapja. Szomorúbb viszont, hogy kiderült, hogy a főszereplő Adam Goldbergnek kliséktől és sztereotípiáktól hemzsegő gyerekkora volt, amiben naná, hogy benne van a túlféltő anya, a meg nem értett tinédzser, morózus apa és egy nőcsábász nagyapa is. A kihasználatlan gimmick és a közhelyek között mégis az a leglehangolóbb, hogy Adam Goldberg nem vicces, és maga köré gyűjtött egy olyan stábot, akik még nála is unalmasabbak.

The Michael J. Fox Show (2013-)
szereplők: Michael J. Fox, Betsy Brandt, Wendell Pierce

Még ha nem is a hagyományos értelemben, de Michael J. Fox tinisztárból vált a kitartás jelképévé, így nem csoda, hogy a csatornák egymásra licitálva, pilot bekérése nélkül adták meg sorozatának az egész évados berendelést. Azt még nem tudjuk, hogy alakul majd a nézettsége, de minőségben biztos nem faragott rá a nyertes csatorna. Fox filmbéli alteregója a közkedvelt tévés riporter, aki frissen diagnosztizált Parkinson-kórja miatt kénytelen otthagyni a képernyőt. Ahogy arra számítani lehetett, a bemutatkozás erre helyezi a hangsúlyt, és az írók szépen meg is találták a benne rejlő humorforrást, bár a The Michael J. Fox Show sokkal inkább szerethető, mint vicces sitcom, annak viszont nagyon is rendben van.

Hostages (2013-)
szereplők: Toni Collette, Dylan McDermott, Tate Donovan

Ha a legnépszerűbb forgatókönyvírói oktatókönyvekben kikeressük a “Hogyan ne...” fejezetet, a Hostages valószínűleg minden elemét megtaláljuk a felsorolásban. Először is megtudjuk, hogy a sokkal többre érdemes Toni Collette játszotta doktornő holnap szívműtétet hajt végre az Egyesült Államok elnökén, majd a következő jelenetben egy tökös FBI-ügynök még önmagánál is tökösebb módon vet véget egy túszdrámának, majd rögtön utána a kórházba siet beteg feleségéhez, majd szerető apaként tetszeleg kislánya oldalán. Eddig rendben is van, de aztán jön a csavar: a doktornő családját túszul ejtik (na, vajon mit követelnek tőle?), méghozzá a fentebb említett ügynök (na, vajon ő most rossz vagy jófiú?). Szóval tudjuk, hogy a rossz valójában jó és a szituáció is megoldódik másnap, akkor hova tovább? A készítők abban látták a megoldást, hogy mindenféle olyan szappanoperába illő mellékszálakat toldanak be (a férjnek szeretője van, a fiú fűvel üzletel, a lány terhes), melyekkel később majd lehet húzni az időt, de a legnagyobb pofon mégis akkor jön, amikor egy pofátlan húzással a túszszituáció szavatossági idejét is kitolják. Konklúzió: ilyen a high concept "concept" nélkül.

Lucky 7 (2013-)
szereplők: Lorraine Bruce, Christine Evangelista, Matt Long, Stephen Louis Grush

Ha a Hostages jó példa volt a forgatókönyvírói inkompetenciára, akkor a Lucky 7 a félresikerült manipuláció mesterdarabja. Van itt egy benzinkút, a hozzá tartozó kis üzlettel és a benne dolgozókkal. Nos, ők az epizód végére milliomosokká válnak, de az addig eltelt 40 percet az alkotók azzal töltötték ki, hogy jól megsajnáljuk a nyomorukat. Az egyik kövér és megcsalja a férje, a másikat ott akarja hagyni a felesége, mert nem akar az anyósánál lakni, a harmadiknak tartozása van mindenféle kétes alakok felé, a negyedik meg isten tudja meddig spórolt egy kenyérpirítóra. Nyomor a köbön, ami így összesűrítve még egy szappanoperában is ízléstelen lenne, de még kitágított tűréshatárral is érdektelen. Innentől kezdve persze majd elkezdenek megoldódni a problémák, de sorozatot építeni olyan helyzetekre, melyekre minden ember tudná a helyes reakciót, nos, nem éppen okos dolog.

Sleepy Hollow (2013-)

szereplők: Tom Mison, Nicole Beharie, Orlando Jones

Sem Len Wiseman, sem ezek az átmodernizált legendák nem tartoznak a kedvenceim közé, de a b-filmeken edződött lelkemet nem tudta nem megbizsergeti az a sok marhaság, amit fapofával körítettek a fej nélküli lovas XXI. századi történetéhez. Mert itt már nem csak fejek hullanak, a történet ugyanis kapott egy évszázadokon átívelő összeesküvés-elméletet boszorkánysággal, titkos renddel, Sátánnal és apokalipszissel. Igen, most már a világ sorsa a tét, amit csak a kiválasztottak akadályozhatnak meg, ahogy az a Bibliában is írva vagyon. Egyikük természetesen Ichabod Crane, aki vérszövetségre lépett a lovassal, és még a fene tudja mit csinált vagy fog csinálni, de azt szórakoztatóan teszi. Bűnös élvezet.

Brooklyn Nine-Nine (2013-)

szereplők: Andy Samberg, Andre Braugher, Stephanie Beatriz, Melissa Fumero

A rendőrségi sitcom nem túl gyakori vendége a tévéképernyőknek, de ha ilyen szinten lehet művelni, akkor jöhetne belőle több is. Valahol a krimivígjáték és a munkahelyi komédiák közé félúton belőtt sorozat a címszereplő rendőrőrs mindennapjaiba vezet, ahova egy új, a réginél jóval keményebb kezű főnök kerül. Mint minden ilyen komédiánál, itt is sok múlik a színészeken/karaktereken. Ezúttal a nagydumás társaság közepével, a lúzerrel, a stréberrel, az elvonttal és a szófukar terminátorral gazdálkodhatunk. Nem túl eredeti felhozatal, de mindenki jó poénokat kapott, a főszerepet játszó Samberg pedig jól összetartja a csapatot, és a minden más esetben idétlennek tűnő humora is betalál. Nem a televíziózás csúcsa, de heti húszperces kikapcsolódáshoz ideális.

Masters of Sex (2013-)
szereplők: Michael Sheen, Lizzy Caplan, Nicholas D'Agosto

Thomas Maier életrajzi bestsellerének adaptációja a szexualitás tudományos feltérképezésének úttörőiről szól. William Masters termékenységi specialistaként vált elismert szaktekintéllyé az ötvenes években, de figyelme fokozatosan terelődött a fogantatás pillanatáról az azt megelőző pár percre, és tudományos szempontból kezdte el vizsgálni a szexuális szokásokat és az orgazmust. Mivel a kábeltévén szabad a szex, könnyen lehetett volna a Masters of Sexből exhibicionista lufi, de szerencsére erről szó sincs. A saját szexuális korlátaitól frusztrált tudós (Michael Sheen), a szárnyait próbálgató kolléga (Nicholas D'Agosto), az adott korban talán nagyon is felvilágosult életet élő asszisztensnő (Lizzy Caplan) és az átlagember hozzáállását tökéletesen reprezentáló főnök (Beau Bridges) szépen mutatják be a korszak társadalmának elfojtásait, és az igényeiket nyíltan felvállaló emberhez vezető utat. A nézőből szerencsére nem lesz kukkoló, a megközelítés sem száraz, sőt meglepően könnyed: jó adag humorral ábrázolja a kezdeti szárnypróbálgatásokat, és megfelelően egyensúlyozgat a tudomány és magánélet között, és ettől a tudomány szexi, a szex pedig tudományos lesz. Egyértelműen az évad eddigi legokosabb, legelegánsabb és legjobb pilotjáról van szó, amely ha tartja ezt a szintet, könnyen berendezkedhet pár évre, és persze a díjátadóknak is állandó vendége lehet.

A sorozatok további állását a kultnaplómban követhetitek nyomon.

kövess minket facebookon és twitteren!