Nem bálványozom Tarantinot (bár egyszeri szórakozásnak a Death Proof kivételével mindegyik filmje megteszi - és van legalább kettő, amiket ennél is többre tartok, annak ellenére, hogy tisztában vagyok a "hozott anyaggal"), de ezzel a kijelentéssel nagyot nőtt a szememben. Teljes mértékig egyetértek.

Valójában amúgy is az volt a terve, hogy idősebb korára majd visszavonul, és "csak" ír. Úgy látszik, hogy most ez a digitális technika dolog, felerősítette benne ezt az elhatározást, na de várjuk ki a végét.
Én úgy vagyok vele, hogy végül is mindegy, a filmek legyenek jók, oszt kész, meg persze ha már digitális a kópia, akkor az ne hátrány legyen. Gondolok itt a rossz minőségű digitális kópiákra, pl a feláldozhatók 2 elég lelombozó volt.
Alkotói szempontból meg nyilván más a dolog megítélése, főleg ha egy ilyen mozimegszállottról van szó, mint QT.

nézőként annyit mondhatok, hogy a 11 mozis TDKR megtekintés alatt szépen lekövethettem, hogy megy gallyra a kópia és bizony a 9dik környékén már kellett jegyár visszatérítést kérnem a minőség miatt.

ellenben a digitális Prometheus 6dik megnézésre is pontosan olyan minőséget produkált, mint az első.

megértem, ha valakinek bántja a szemét a digitális vetítés és nem akar lépést tartani a fejlődéssel. Tarantinot támogatom abban hogy félre álljon, így adva utat a nála jóval idősebb, jelentősebb és mégis modernebb rendezőknek.

Amúgy meg sajnálnám, ha nem csinálna több filmet.

Én is nagyon sajnálnám, ha nem rendezne többet, ugyanakkor ha megmaradna íróként akkor nem lenne teljes a veszteség (ahogy már mások is említették ezt már korábban is terveztem) pluszban valahol megértem miért van kiakadva.

A digitális technika hatalmas lépésekkel jön fel a celluloid _látványához_ és lassan már a legelfogultabb hívők és leglelkiismeretesebb szakemberek is kénytelenek elismerni, hogy megszűnnek a különbségek. A szenzorok és képfeldolgozó algoritmusok század százaléknyira reprodukálják a klasszikus filmes nyersanyagok precízen bemért karakterisztikáit (a filmzajt is beleértve)

Oké, nem kell vegyszerekkel hadakozni, ténylegesen a szalagot vágni és ragasztani, meg a nehéz dobozokat cipelgetni, meg nem kell félórákra leállni a forgatási helyszínen, amíg az alig pár percre elegendő tekercseket nagy műgonddal kicseréik naponta ki tudja hány alkalommmal. A "varázsa" tehát elmúlt az egésznek, de ugyanakkor olcsóbb és gyorsabb is lett emiatt a folyamat, aminek két következménye is van.

Egyrészt demokratizálja a filmkészítést és olcsóbban beszerezhető eszközökkel sokkal többen csinálhatnak filmeket (azért egy klasszikus filmes kamerát kibérelni nem két fillér) és így kevésbé befutott tehetségek is megmutathatják hogy mit tudnak, nagyobb lesz a verseny is.

Másrészt a megszállott alkotók is sokkal több mindent kipróbálhatnak, sokkal több anyagot forgathatnak és tovább vághatnak az olcsó és kis helyigényű nyersanyagnak, valamint a gyorsabb munkafolyamatoknak köszönhetően. Akár a forgatási helyszínen, esténként a napi munka után vagy közben is lehet jeleneteket összedobni és azonnal kiszúrni, ha még több anyagra van szükség, ami még több szabadságot ad (vagy legalább a pickupok számát és árát nyomhatja le akár nullára).

Szóval a rövid véleményem az, hogy hülye :)

@szkristof92: *(tervezte)*

A magam részéről azért javarészt meggondolatlan hisztinek érzem QT kijelentését. Persze, ő az a ritka madár a filmszakmában, aki szinte kizárólag csak visszafelé nézeget - az összes filmje letűnt korok zsánereire épül -, de balgaság lenne szembemenni az evolúcióval, hisz azok a médiumok, melyeken ő maga felnőtt (vhs! cinemascope! stereo vision!) is annak a fejlődésnek bizonyos lépcsőfokai, melyek legújabb trendjei ellen most tüntet.

Az analóg és a digitális vetítés egyaránt lehet szar: nálunk az utóbbi még igen csak gyerekcipőben jár (a 2K-s projektoraival), de ahogy batboy is írta, digitális vetítésnél sokkal kisebb a hibalehetőség. Persze, vannak olyanok, akik szerint a kosz, a karc meg a recsegés hozzátesz a film minőségéhez, mint ahogy egy régi film posztere is akkor az igazi, ha látszik a kopás a hajtásnál. :) Szerintem QT ilyen.

Hát nem tudom, ha már moziba megyek, akkor már élvezni akarom a filmet, és nem azon morogni, hogy már megint egy agyonhasznált kópiát nézek, aminek retek a minősége. Én nagyon imádom a digitális mozik, először a Wall E-t láttam úgy, azóta szerelmes vagyok, és ha tehetem csak olyanra ülök be. És batboy-jal egyetértek a TDKR kópiája undorító volt.

Ide még nem írtam, de ez most érdekes téma.

Alapvetően egy nagyjából ugyan annak a hisztinek tűnik, mint ami az analóg fényképezés körül volt, mikor megjelentek az első digitális gépek. A mai FF gépek minden értelemben rávernek a filmes társaikra, sokkal stabilabban lehet velük dolgozni, jobban kiszámítható a viselkedésük, és noha elhozta a fényképezést szélesebb rétegek számára elérhető szintre, a minőségi munka még itt is a szaktudáson múlik java részt - a profi felszerelés mellett. Nyilván művészkedni lehet bármire, de hogy azért, mert az adott effekt előállításához, nem kell - fényképezésnél - elpancsolni egy tonna folyadékot, meg kidobni másik kiló papaírt meg filmet, hanem csak gombokat kell nyomogatni, nem kell azt gondolni, hogy a stabilan jó munkához ne kellene szakértelem.

Szóval, amikor egy Apocalypto szintű naturális mű elkészülhet a Panavision Genesis kamerájával külön fényforrások nélkül, csak azért, mert olyan érzékenységet lehet vele használni a színdinamika elvesztése nélkül, amit filmmel sose lehetett, akkor azért leül az ember elgondolkodni, hogy vajon a film körülményes kezelése miatti privilegizált helyzetük, vagy ténylegesen a film, mint művészeti forma vesztét siratják a T. alkotók.

Úgyhogy remélem QT is térdel egy kicsit kukoricán a sarokban, majd újult lelkesedéssel, üdvözült mosollyal az arcán nekiáll filmet készíteni :)

Én nagy híve vagyok a digitális vetítéseknek, mindig elszontyolodom amikor a moziban a trailerek után átváltanak a 35mm-es projektorra. Persze egy vadiúj kópia odafigyelő vetítéssel nagyon szép tud lenni, de a digitális vetítéssel még somem csalódtam a minőségben. A digitális filmkészítéssel sokkal többeknek van baja, bár én azt is nagyon szeretem. A Skyfall megmutatta, hogy az is tud nagyon nagyszabású és filmszerű lenni. Én magam még az extrém példákat is csípem, nagyon tetszik pl. Michael Mann kísérletezése. A Miami Vice éjszakai jelentei például szerintem zseniálisan néznek ki, olyat mutatnak amit más nem tud.

Hát igen nem volt tökéletes a TDKR se. De Nolan nem rendes celluloid filmre forgat mindig? Attól még persze rakhatják digitális vetítőbe. Mondjuk kár az ilyet. A Becstelen brigantiknak egyébként meg nagyon jó volt a képe moziban.

Pont én is a hiszti szót akartam írni. Bár vannak dolgok ahol félg-meddig egyetértek vele.

A nagyon látványos, dinamikus, epikus filmeknél engem kifejezetten zavar a HD tűélessége és tisztasága - bármilyen szűrőt is húznak rá. Egyszerűen - ezt nagyon sokan írták rajtam kívül - azzal, hogy a mozgások, és minnen más "gyors" és "tűéles" egy számomra szokatlan - és be kell valljam - roppant mód zavaró HD-s kézikamera-werkfilm-hatást adnak a filmnek. Mert míg egy Social Netwörknél ez nem zavart, addig a új Karib Tenger Kalózainál pld. igen.

És ugyanezt a hatást erősíti a 48 fps erőltetése is...más kérdés, hogy ez csak nekem, mint "letűnőben lévő kor" rajongójának az agyparája-e, és csupán megszokás kérdése.

Pl. engem már a lapostévék mozgás, képfrissítés és élességfeljavítása is zavar, a túl "reális" a filmben épphogy természetellenesnek hat.

mi tartja vissza, hogy hagyományos filmeket csináljon??

@disfear: Örülök, hogy végre valaki itt is feldobja ezt a kérdést, mert én is hasonló véleményen vagyok. Szerintem egy film legyen filmszerű és ne próbáljon meg teljesen kilépni a maga közegéből. Ez a hiperrealista, túlságosan "folyós" hatás számomra is elvesz az élményből.

annyira egyetértek vele, hogy itt jelölném meg a magyar filmgyártás egyik szarszeplőjét is: a celluloid eltűnésével párhuzamosan nem jelentek meg azok a mesterek, akik a digitális technikát kívülbelül ismerik, és használnni képesek. Akik láttak az utóbbi időben magyar filmet moziban, azok tudják, miről beszélek: mintha egy színházi előadás felvételét látnánk, szélesvásznon. (Kevés kivétellel) nem működik, műanyag, hideg.

Jaj már, ezt a rinyát. Tarantino a kedvenc rendezőm, de ugyan ki tiltja meg neki, hogy celluloidot használjon továbbra is? Biztos vagyok benne, hogy ő úgy forgat, ahogy akar. Se füle, se farka ennek a szövegnek. Egyébként is azt gondolom, hogy duma az egész, nem hinném, hogy abba tudná hagyni, még ha akarná is. Legalábbis remélem.

Már évekkel ezelőtt is nyilatkozta, hogy egy idő után visszavonul és majd egy kis mozit fog igazgatni stb. Nemrég még azt mondta, hogy egy filmrendező ideális filmjeinek száma 10, utána elkezd a színvonal gyengülni és ő ezt nem várja meg, ezért csak 10 filmet fog csinálni. Ez a mostani is csak egy újabb ok, amivel győzködi magát.
De az számomra sokkal érdekesebb, ami a nyilatkozata végén van, vagyis, hogy elmegy az HBO-hoz és csinál egy minisorozatot. Szerintem ez azért is érdekes, mert a HBO eljutott oda, hogy már sztárrendezők is fontolgatják, hogy készítenének a csatornának sorozatokat. És ebben van potenciál. Nincs olyan terjedelmi korlát, mint a mozifilmek esetén (vagyis lehet a film/sorozat mondjuk egyben 10-20 órás csak feldarabolják 1-1 órára), láthatólag öncenzúrát sem alkalmaz amennyi szex és erőszak van a sorozataikban. És gondolom kitárt karokkal várnának egy Tarantino kaliberű rendezőt, teljesen szabad kezet adva neki. (Bergman egyenesen imádott TV filmeket készíteni)

Alapvetően jobban szeretem a celluloidot, de digitális vetítésben is láttam már remek képminőségű filmet. Ugyanakkor azzal nem értek egyet, hogy a digitális mindig jó lenne: A csodálatos pókember vetítése után majdnem visszakértem a jegyem árát, annyira színtelen, élettelen, vacak volt a képminőség. A Géppisztolyos prédikátor pedig annyira szemcsés volt, hogy az néhol már túlságosan zavart.
A TDKR kapcsán csak annyit: a Cinema City mozikban biztos, hogy digitális vetítéssel ment a film, bármire is forgat Nolan.

Szerintem a film minősége abszolút nem attól függ, hogy milyen technikával forgatták vagy vetítik, és ezt Tarantinonak is illene tudni a videótékás múltjával. Egy jó film működik vhs-ről, monoban is. Az ő filmjei meg pláne, én pl. a Ponyvaregény így láttam. De ha digitálisan láttam volna, akkor is hatott volna.

Annyiban viszont igazat adok neki, hogy ez a minőség-mánia kissé túlburjánzott. A filmkészítés túlságosan eltolódott a technikai tökély irányába, és ez rossz trendeket szül.

Ez csak hiszti!
A filmezés kurvára nem a hordozóanyagról szól. A történetről, a karakterekről, a színészi játékról, a díszletekről.
Mai fejjel gyakran kínos megnéznem azokat az alkotásokat, amelyeket 20 évnél korábban forgattak. A filmezés rengeteget fejlődött azóta. A karakterek sokkal érdekesebbek, árnyaltabbak, életszerűbbek, a sztorik érdekesebbek és hihetőbbek. Persze van rengeteg örökérvényű alkotás ami kortalan, de az átlagos színvonal sokat fejlődött azóta.
Néztetek csillagok háborúját? Én megnéztem nemrég a gyerekekkel, hát szinte nézhetetlen. Pedig akkora rajongó voltam, hogy csuda. Csak ma már magasabbak az elvárásaim.

@vargatom: Mondjuk, nem ugyanaz a szint, csak a digitális filmkészítésnek hála nehogy ugyanaz történjen a filmmel, mint a zenével, amely a könnyedén elérhető brutáljó zeneszerkesztő programoknak és a világhálónak köszönhetően totálisan felhígította a szcénát, és az amúgy értékesnek mondható szerzemények elvesztek a középszer tengerében.

Arra gondolok, hogy a rögzítés mellett az utómunka is egyre olcsóbb és könnyebb lesz, a hagyományos terjesztés (mozik, fizikai hordozók) pedig visszaszorulnak a streaminggel és egyebekkel szemben, és azon kapjuk magunkat, hogy hirtelenjében túl sok lesz a film - már most jóval több film érhető el, mint 5 vagy 10 éve, és egyre nehezebb igazi kincsekre lelni, vagy ha meg is leljük, akkor maximálisan kiélvezni őket, mert már loholni kell a következő után. 10-20 évvel ezelőtt még egy olyan filmnek is elképesztően tudtunk örülni, átélni, magunkévá tenni, ami felett ma már simán elsiklanánk.

No mindegy, azért vannak az olyan blogok, mint az AE, hogy segítsenek kihalászni a jó stuffokat a zavarosból. :)

Nem ertem miert kell keverni a technikat a tartalommal, maz annyi, hogy QT lusta megerteni, milyen lehetosegei lennenek ha hasznalná a modern eszkozoket.

@Gazz: " karakterek sokkal érdekesebbek, árnyaltabbak, életszerűbbek" - hát ezzel én nagyon-nagyon vitatkoznék, legalábbis ami a hollywoodi mainstream-et illeti. Ennyire steril, egysíkú, felejthető figurákat még sosem termelt ki az álomgyár. Hol van ma egy Marty McFly, egy Sarah Connor, egy John McClane és még folytathatnám? Az átlagos hős egy mai filmbe olyan se íze, se bűze élőhalott, mint Shia LaBeouf, Pattinson, vagy Sam Worthington.

@disfear: @Father Merrin: Srácok, nehéz definiálni azt, hogy "filmszerű", ugyanis a filmszerűség a technológiákkal együtt folyamatosan változik. Most talán nehezen tudjuk elképzelni azt, hogy 48 vagy 60 fps-ben nézzünk filmeket a moziban vagy otthon, de lehet, hogy 10-15 éven belül már ez lesz a standard, s mint ahogy a 4-16-sokmillió színű kópiának, az egyre szélesedő vászonnak és a térhatású hangnak is kellett egy kis idő, mire az emberek hozzászoktak, ma viszont már elengedhetetlen feature-ként tekintünk rájuk. És ezek csak a mérföldkövek: nem minden ugrás a technológiában ilyen látványos.

@Pitypalatty úrfi: Nem az a baja, hogy nem forgathat celluloidra, hanem az, hogy a filmjeit digitális forrásról vetítik.

@K. Kálmán: Nem feltétlenül. Ha egy filmet szinkronizáltan mutatnak be, és a forgalmazó kér belőle egy-egy feliratos kópiát, akkor tudtommal azt olcsóbb 35mm-re megcsinálni, mint külön feliratos DCI-t gyártani, ezért mentek kópiáról a Prometheus és a TDKR feliratos változatai - a CC-mozikban is. Több feliratos kópia esetén viszont már jobban megéri a DCI, gondolom, ezért is látható olyan sok helyen felirattal a Felhőatlasz. De ez csak saját tapasztalat.

Szerintem egy-két félreértés azért van, amit nem ártana tisztázni. :-)

Digitális lehet a felvételi eljárás ÉS a vetítés is. A kettő nem ugyanaz. Tavaly a filmek nagyobbik része még mindig 35mm-re forgott - igaz, már tényleg nem sokáig őrzi meg a dominanciáját a formátum. Ha a tavalyi Oscar-díjas, vagy arra jelölt (az ötöket) filmeket nézitek meg (nem az a kérdés, hogy jók-e, csak alapul vesszük őket, mint nagy produkciókat, amik mindenhová eljutnak), akkor azt látjátok, hogy a többségének az _alapanyaga_ film volt.

Ebben az évben ez az arány nagyjából a felére csökken, vagy talán alá is megy. A TDKR, az Éhezők viadala, az Expandables 2, az Argo-akció egy része (50%-a kb.), a Felhőatlasz, Looper, Silver Linings Playbook, Holdfény királyság (16mm) stb. mind 35mm-re forogtak, és akkor nem beszéltünk PTA új filmjéről, a Masterről, ami 85%-ban 65mm-re készült. Jön karácsonykor a Nyomorultak-film, ami szintén blockbusternek tűnik, az is filmre forgott. A film tehát manapság már inkább egy "művészi" döntés az alkotók részéről - nevezetesen, hogy szeretnék azt a dinamikát, hangulatot, stb.-t elérni, amit a film nyújt, mivel a technológia azért folyamatosan fejlődik, a Kodak mozifilmes üzletága pl. továbbra is nyereséges (hogy meddig, az más kérdés).

Amerikában már 3-4 éve megindult a digitális mozik térhódítása és 2012 végére a nagy mozik már szinte mind váltottak, 2013 végére pedig váltani fognak digitális vetítőkre, mivel a nagy forgalmazók bejelentették, hogy leállnak az analóg kópiák gyártásával. Részint igazuk van, mert üzletileg indokolható: a digitális terjesztés olcsóbb (nem kell legyártani a kópiát ÉS kiszállítani, utóbbi Amerikában irtó drága), részben viszont drasztikus lépés is, mivel a moziipar eddig inkább konzervatívnak számított ebben a kérdésben. Szóval szerintem a jövő az lesz, hogy lesznek kisebb-nagyobb mozik filmrajongóknak, 35mm-es vetítésekkel, de a 99%-a a moziknak digitális lesz. Ahogy már most az összes CC mozi digitalizált a fővárosban, sőt, a nagy művészmozik nagytermei is már rendelkeznek projektorral. A legfrissebb megjelenésekből van olyan film, ami már meg sem jelent hagyományos kópián.

Tehát filmre, mint nyersanyagra bőven fognak még forgatni filmeket. Sorozatokat is gyártanak celluloidra (gengszterkorzó, breaking bad, walking dead, castle, stb.), de a filmiparban azért stabilan meg fog maradni még egy darabig. Egyébként Tarantinonak csak az illúzióra van szüksége, azt szerintem nem állította, hogy a DCP szarul nézne ki. Van, hogy rosszul néz ki egy digitális vetítés, de az inkább a rosszul kalibrált projektor, vászon, stb. hibája, mintsem a kópiáé. Főleg, hogy a filmre forgott filmek 99%-a átmegy egy ún. "digital intermediate" nevű fázison, ahol a kész filmet digitálisan utómunkázzák, színkezelik, stb, és így jön létre az a nyersanyag, amit DCP-ként vagy 35mm-ként a mozikba küldenek. A kettő elvileg ugyanaz (gyakorlatilag vannak eltérések, de ez más téma), szóval ebből a szemszögből Tarantino nyávogása inkább nosztalgia. Egyébként ma már tényleg egészen jók a digitális kamerák, de pl. a tíz évvel ezelőtti próbálkozások a mai szemmel eléggé rosszak (lásd SW új trilógia második részétől).

@Gazz: Hm, a Star Wars azért érdekes példa, mert a történészek szerint az nyírta ki az intelligens közönségfilmet. Szóval nem hogy azóta lettek árnyaltabbak a karakterek, meg ilyesmi, hanem annak köszönhetően lettek egysíkúak a közönségfilmek. Persze, ellenpéldák azóta is vannak, de míg előtte a sorok olyan filmek előtt kígyóztak, mint a Keresztapa vagy a Kínai negyed, utána megfordult a helyzet: a mind nagyobb és nagyobb költségvetéssel megtámogatott B-film lett az új közönségfilm.

"A filmkészítés túlságosan eltolódott a technikai tökély irányába, és ez rossz trendeket szül."
- én magam is ezt érzem, de hozzátenném, magam is rendesen prostituálódtam, hisz a Prometheus IMAX 3D vetítésén rendesen ámultam-bámultam, pedig addig én is úgy voltam vele, egy jó film kistévén-nagytévén is működik.

Csakhogy kár tagadni, egy ideje jelen van az a filmkészítői- és terjesztői tendencia, hogy "ha nem 1080p-ben/dts-HD MA-ban/IMAX-ben/3D-ben/satöbbi látod, akkor elvész az élmény", vagyis a film teljesértékű élvezete bizonyos technikai feltételek hiányában egész egyszerűen meghiúsul, az alkotók szándékosan úgy rakják össze a kész filmet, hogy annak befogadása a vetítés bizonyos technikai feltételeinek függvénye, míg a hivatkozott Ponyvaregény, vagy gyakorlatilag bármelyik Tarantino-mozi erényeiből a kisképernyős CRT-tévé sem von le semmit.

@levee: Az a baj, hogy lehet bármennyire is akkurátus a digitális vetítés, az itthon beszerelt digitális projektorok 99%-a csupán 2k-s, s gondolom, a világ fejlettebb részein sem a 4k-s projektorok vannak többségben, és ha egy olyan átlagember, mint én is kiszúrja a pixeleket a vetítőteremben, akkor a filmalkotónak ezek főleg feltűnhetnek. Szóval nem feltétlenül csak a nosztalgia beszél Tarantinóból.

@Zalaba_Ferenc: teljesen egyetértek. Én most a multiplexekre gondoltam, ahol nagyjából tűrhetőek a vetítések. Ellenben volt, hogy panaszkodtam már a Művészben egy Özpetek-film kapcsán, mert a digitális kópiának csúfolt valami elrontotta a filmélményt. Utólag tudtam meg, hogy a KINO-ban 35mm-ről vetítették, és akkor fogtam a fejemet. A probléma az, hogy az artmozikban csak most jelentek meg a DCP-s vetítők, de a kisebb termekben csak gagyi projektorok vannak, amik csak rossz minőségben tudnak vetíteni. Nincs pénzük minden terembe Christie projektort venni 10 millióért. És ilyenkor rossz, hogy a Művész egyik "kisterme" valójában nagy vászonnal rendelkezik, mert a vetített DVD-minőségű kópia megbosszulja magát - pixeles mint állat. Szóval, én még mindig örülök a 35mm-es kópiáknak, sőt, az Élet fáját is pl. csak így láttam tőletek :-D

Egyébként az Óbuda moziban van 4K projektor, csak nem tudják még kihasználni. Ők okos döntést hoztak üzletileg, mert 1-2 év múlva jön az új őrület, amikor a mozik majd fogatják a fejüket, mert megint fejleszteniük kell majd - ezúttal 4K-ra. Ami érthető, mivel a 2K-s kópiák csak kicsivel jobbak a HD kópiáknál, a 4K viszont 4x nagyobb felbontást enged meg a HD-hez képest, ami egy nagy vászonnál a részletesség szempontjából már számít.

@Pitypalatty úrfi: Tarantino úgy értette, hogy nem csak a forgatás legyen celluloid alapú, hanem az ő filmjének a VETÍTÉSE is.

@levee: Gyanítom, hogy a Művészben BD-ről vagy e-cinemáról ment a vetítés. Kis filmeknél a kis forgalmazók sajnos nem feltétlenül engedhetik meg maguknak a DCI-t, melynek gyártási költsége a kópiaszám növelésével lesz olcsóbb, művészfilmekből viszont hiába csinálsz 20-30 kópiát, egyrészt a mozik nem fogják bevenni, vagy ha mégis, akkor szép kis installációs költséget kérnek tőled, ami a 35mm-nél nincs, aztán olyan simán kiszórják 1-2 hét után a filmedet, mint annak a rendje. De mivel a 35mm világszinten is kiszorulóban van, itthon meg a kis mozik kezdenek el kikopni, ezért lassan mindenki rákényszerül a DCI-re, ezt viszont néhány forgalmazó - köztük sajnos mi - nem biztos, hogy ki tudja gazdálkodni.

@Zalaba_Ferenc: nem tudtam, de mostmár értem. Nagyon sajnálom... én azért örülnék, ha a kis artmozik vetítenének 35mm-es kópiákat továbbra is (kár, hogy a KINO bezár, ott ilyen sosem fordult még velem elő). Volt olyan film, amit először 35mm-ről láttam, nagyon szép volt, de a kópiát "leutaztatták" vidékre, és amikor legközelebb viszont láttam, akkor már e-cinemáról ment. Borzalmas volt a korábbi élményhez képest. A BuFi csinálta ráadásul - nektek még talán megbocsátottam volna. :-)

Apropó, az Élet fájánál mekkora volt a DCI/35mm arány?

Mondjuk laikus moziesztétaként, de műszaki végzettséggel azt nem értem, hogy ha már ezernyóccszáz-valahányban a Lumiére testvérek megállapították, hogy másodpercenkénti 16-17 képkocka a határ, ami már úgy megtéveszti a szemet, hogy az folyamatos mozgást lát, akkor minek húzzák ezt feljebb? Manapság 25-30 képkocka megy másodpercenként, minek ezt feljebb húzni 48-60-ra? A film sztorija ettől nem lesz jobb! Attól se, ha megsüketülök a surround hatású robbanástól. Ha a sztori lapos, akkor a látvány nem menti meg.

Minden tiszteletem Tarantino úré, de elsősorban tartalom kell egy filmbe (nála ezzel nincs is gond), a többi mind utána jön. Jó ízléssel akár digitális, akár nem, ugyanúgy lehet film élményt létrehozni. Felesleges duma az egész, de hát ő se lesz már fiatalabb. :)

@levee: A filmet kizárólag 35mm-ről vetítettük (kivéve a sajtóvetítésen, ami miatt ezúton is elnézést kérek a sajtós kollégáktól :).

magazine.creativecow.net/article/the-truth-about-2k-4k-the-future-of-pixels

ez a cikk tok jol elmagyarazza ezt a 2k/4k/projektor/kamera biszbaszt:

A number of years ago some IMAX engineers - and I don't think IMAX ever let these guys out of their lab again -- did this wonderfully elegant experiment at the Large Film Format Seminar at Universal Studios Imax theatre. They showed this film they made that began with 2 rows of 2 squares: black white, white black, as if you had 4 pixels on the screen.

Then they started to double and double and double the squares. Before they got to 4K the screen was gray. Do you know what the means? There was no longer any difference between black and white, which is what allows you to see sharpness. It's the contrast that we see, not the actual information. Technically, the MTF (Modulation Transfer Function) was zero at 4K!

Let's just pretend for a moment that IMAX truly is 4K. You watch IMAX at between one and one and a half picture heights from the screen. But in order to get to appreciate 4K on a regular movie screen, you would have to sit much closer than normal. In other words, when you go to a movie theater, and most of the modern theaters with stadium seating are designed so that the middle of the theater is 2 ½ to 3 picture heights from the screen, for most of us who watch movies, that's pretty where we want to be sitting. Maybe just a little bit closer from some of us who do this for a living, because we're maybe looking for artifacts or issues. If you sit much closer than 2 ½ picture heights, that's what you're seeing, artifacts, not movies!

So if you had true 4K resolution in your local theater, everybody would have to sitting in the first 6 rows. Otherwise they wouldn't see any extra detail. Their eyes wouldn't LET them see it. You know this intuitively from passing by these beautiful new monitors at trade shows. You find yourself getting absolutely as close as possible to see the detail, and to see if there are any visible artifacts. At normal viewing distances, you can't.

So the whole 2K 4K thing is a little bit of a red herring.

Nem korrekt a fejlődésre fogni a bénázást. Legkésőbb a Jacky Brown után vissza kellett volna vonulnia. az utolsó pár filmje a vicc kategóriába került nálam.

Egyetértek.

Amióta feltalálták a papírt és mindenki papírra rajzol vagy vászonra fest ahelyett, hogy barlangrajzokkal szüttyögne, a képzőművészet is elvesztette a maga varázsát.

én tök szívesen néznék tőle HBO sorozatokat!
szerintem az a legmodernebb szemlélet, hogy egy 10-12 órás sorozatban sokkal jobban lehet történetet mesélni, jellemeket kifejteni, mint egy 2 órás filmben, és már rég nem alábecsülendő egy sorozat egy filmmel szemben, szóval ha ebbe az irányba megy, akkor éppenséggel a leginkább tartja a lépést az időkkel.

Igen Quentin, szeretném ha dacból sorozatokat gyártanál az HBO-nak.
Sokat.

@Zalaba_Ferenc: "A magam részéről azért javarészt meggondolatlan hisztinek érzem QT kijelentését."

Én is. Nem értem, miért kell ilyenen kiakadni. Nem a képminőség határozza meg a film értékét. (Na, jó. Nézhetetlen ne legyen.)

Van pénze Tarantinónak, feljesszen belőle olyan digitális effektet, ami a digitális felvétel és vetítés esetén is olyan jellegű képeket eredményez, mint a filmnél látható. Ha élethű lovat lehet számítógéppel varázsolni a vászonra, akkor a filmes vetítés jellegének szimulálása sem lehet megoldhatatlan.

pályája lefelé ível úgyis. hagyja abba nyugodtan, legalább nem gyalázza tovább magát olyan förtemekkel, mint például az Inglorius Basterds.

Anno azt a förmedvényt szavaztam meg én is, meg az olvasók is 2009 legjobb filmjének. :)

aeonflux.blog.hu/2010/04/06/golden_action_boy_2010_a_nyertesek

aeonflux.blog.hu/2010/01/02/top_2009_a_tiz_legjobb_film

Már a gőzgép is túlzó előrelépés volt a lóvasúthoz képest, de ezek megfejelték a belső égésű motorral...felháborító, hát hová vezet ez.

Érdekelne máskülönben, hogy a trágár címadást az Indexre való kikerülés motiválja, vagy a posztoló csak simán bunkó?

á, ezek ilyenek.

@Zalaba_Ferenc: Ó, értem! Csak mert mintha azt olvastam volna a Corner oldalán, hogy a Malick által ajánlott módon elkészült DCP-ről is lesz vetítése, de én abszolúte nem bánom, ha nem volt. Mondjuk amikor legutóbb találkoztam a Puskin kópiájával, eléggé el volt már nyűve, de nem zavart. :-)

@megacrash: értem, hogy miről szól a cikk, de mi egy picit másról beszéltünk. A 4K-s DCP-nek nem is a felbontása a lényeg, hanem inkább a mintavételezés a kérdés. A 35mm-es filmet általában 4-8K közötti tartományban szkennelik, majd azt amikor előkészítik a terjesztésre, általában 2K-s "csomagban" küldik el a mozik számára. Vagyis van egy visszatömörítési fázis, ahol létrejön a mozik által projektált végeredmény. Egy kis, közepes vászonnál semmiféle problémát nem jelent a 2K. A nagyon nagy (MOM nagyterme, Westend nagytermei, stb.) vásznaknál azonban már itt-ott láthatóak a pixelek (persze ez a vetített nyersanyag minőségétől is függ, lehet valami 2K, de kristálytiszta, és fordítva). Lásd a budapesti IMAX mozi a filmes vetítő kihajítása óta digitális 2K vetítővel dolgozik. Sajnos minőségileg egyelőre visszafejlődés volt, az óriási nagy vászonra kilőtt 2K-s film olykor eléggé pixeles. A Skyfall is az volt, pedig az digitális kamerákkal forgott, szóval natív digitális anyag. Szóval a 4K indokolt lehet, mondjuk ennél feljebb menni tényleg parasztvakítás.

Régebben, kb. úgy a kétezres évek közepéig létezett az ún. color timing (en.wikipedia.org/wiki/Color_grading), amikor a 35mm-es mesterszalagot úgy készítették el, hogy egy color timert használtak a fényeléshez, a DI ebben a formájában még nem létezett. Vagyis - kis túlzással - minden egyes kockánál kézzel fotokémiai úton állították be a fényeket, a színeket, stb., ehhez ismerni kellett egyrészt a felvett filmanyag karakterét, másrészt magának a print filmnek a karakterét, ami a hordozója lesz a kész produktumnak - végül ez került a mozikhoz. Vannak amúgy ma is rendezők, akik nem használnak DI-t, pl. Christopher Nolan egyetlen filmjéhez sem volt hajlandó, a legutóbbi Batman film is jórészt az eredeti negatívok összevágásával és fényelésével készült. A The Master 65mm-es anyagait is optikai úton nagyították 70mm-re, ez utóbbi baromi nagy munka lehetett mondjuk.