Minden idők legdögösebb szuperhős-mozija lehetett volna - egy "vizionárius" rendezővel és egy Oscar-díjas színésznővel az élen, szuperszexi alapanyagból dolgozva, egy szuperhősökre és legálisan körberajongható szexistennőkre kiéhezett korban. Nos, nem lett az, hogy a macska rúgja meg.

Patience Phillips (Halle Berry) reklámtervezőként dolgozik egy kozmetikai cégnél. A kis kócosnak mindene sekélyes: a ruhatára, az élete és a barátai (1 db cserfes dagi és 1db mókás homokos). Igazából elég lenne megfésülködnie ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, de PP inkább életveszélyes helyzetbe sodorja magát egy macska miatt (kimászik utána az ablakpárkányra), így nem csodálom, hogy Tom Lone (Benjamin Bratt), az épp arra furikázó rendőrnyomozó azonnal beleszeret. Ugyan ki ne zúgna bele egy komplett őrültbe?

Patience megbízói (a rég nem látott Sharon Stone és a Mátrix-folytatásokban franciázó Lambert Wilson) egy új kozmetikumot szeretnének piacra dobni, s mikor a nő véletlenül rájön, hogy a szépítőszer függőséget okoz, elteszik láb alól. Na, most jön a fordulat! Básztet, az egyiptomi macskaistennő (az a cicus, aki miatt Patience bevállalja a hajmeresztő légi balettet) újraéleszti a nőt, méghozzá Macskanőként! Patience azonnal levedli magáról a szende tündibündi énjét, belövi a haját, kirúzsozza a száját, továbbá emeletes házakat ugrál át, hatosával pusztítja a macskakonzervet és röhejes jelmezt gyárt magának. Valamint, ha minden igaz, a gyilkosain is bosszút áll, de ez nem annyira fontos.

A bő 70 éves múlttal rendelkező Macskanő talán nem bír akkora rajongótáborral, mint bizonyos hímnemű harcostársai, de abban a képregényfanatikusok szinte kivétel nélkül egyetértenek, hogy ő a legszexisebb mind közül. Valószínűleg ennél több nem is érdekelte a film forgatókönyvíróit (hatan is dolgoztak a matérián), ugyanis minden egyebet, amit a Macskanőről tudni érdemes - szimbolikus értékeit, személyiségének kettősségét, mindazt, aminek köszönhetően kultikus státusznak örvend -, figyelmen kívül hagytak. Csinos húzás. Vágjunk szemétre mindent, amit a rajongók szeretnek a Macskanőben, s egyedül csak arra koncentráljunk, hogy a hősnő jól nézzen ki.

Tudjátok, mi a vicc? Az, hogy nem is néz ki jól. Az épp ötven felé közeledő Halle Berry még mindig gyönyörű nő, ez vitathatatlan, de ez a ruhaförmedvény még rajta is nevetségesen áll. A Zöld Manó elvetett Power Rangers-jelmeze és a Schumacher féle Batman-kosztüm gumimellbimbói óta  nem láttam ekkora melléfogást a szuperhősök öltöztetése során. Apropó Batman. A köpönyeges igazságosztó jó fél évszázadon át viaskodott a Macskanővel, no meg a saját érzelmeivel: kettejük be nem teljesülõ románca a képregény mitológia egyik sarokpontja. Vajon mit tud felmutatni Tom Lone, ez a színtelen-szagtalan zsaruklisé egy ilyen románc örököseként? Nem sokat. Kettejük kapcsolatából teljességgel hiányzik a kémia; eleinte Halle Berry izgatottan forgatja szemét és idegesen vigyorog, mikor találkoznak, az átalakulást követően viszont nagyokat ugrik, elveri a pasit kosárban, egyébként meg izgatottan forgatja szemét és idegesen vigyorog: így csinálják ezt az Oscar-díjas színésznők! Mindezt Bratt rezignáltan tűri, s mikor megkapja a jelet, elszavalja a szájába adott szövegeket, s valószínűleg azon ábrándozik, hogy mit tenne Batman a helyében, és milyen szép is volt minden, mikor még Julia Robertsszel melegítette az ágyát.

Hogy mit tenne Batman? Valószínűleg inkább választaná Schumacher neonmázas Gothamét, a Macskanőnek helyt adó Komputer Generálta Névtelen Város ugyanis hideg és jellegtelen. Hűen tükrözi az alkotók hozzáállását a produkcióhoz, akik miután a rajongókat száműzték a filmszínházakból, nem ártott volna, ha keresnek maguknak egy új célcsoportot. Azt alkotógárda úgy gondolhatta, hogy a történet beteges gerincét alkotó kozmetikai skandalum majd leköti a csajokat, a fiúk gyönyörködhetnek az ostorát csattogtató csizmás cicuson, a kisgyerkőcök pedig el lesznek ragadtatva a rajzfilmbe illő akciókat látva, melyeket többnyire egy olyan, ide-odacikázó CGI-figura segítségével vettek fel, aki szemlátomást kevesebbet nyom, mint egy csomag fénymásolópapír. Nos, profit szempontjából talán jobban jártak volna, ha költségvetésből forgatnak egy csajfilmet, egy szoftpornót és egy rajzfilmet.

Megdöbbentő, de Sharon Stone szemlátomást remekül érzi magát a "rosszfiú" bőrében. Dimenziókat ugyan õ sem tud kölcsönözni a férfigyűlölő alfanősténynek, de mintha nem is akarna. Ennyire hisztérikusan utoljára talán Jon Voight játszotta túl a gonosztevő szerepét az örökbecsű Anakondában; arról pedig a mai napig vitatkoznak a kritikusok, hogy Miss Stone vajh direkt engedte-e el a gyeplőt. Mindenesetre Sharon Stone-nak a film kapcsán tett nyilatkozata talán segít választ találni a kérdésre: "Halle Berry gyönyörű ebben a szerelésben, szívesen megcsókoltam volna. Máig nem értem, miért nem engedték, hogy mi ketten csókolózzunk. Mióta George Bush az elnök, azóta nem lehet csókolózni."

S most beszéljünk Pitofról, a Vidoq rendezőjéről! Ez a (vezeték)nevesincs francia valószínűleg él-hal a belsőterekért; úgy tűnik néhány monumentális díszlet berendezésére elpuffogtatta minden puskaporát, magát a filmrendezést pedig egy robotpilotára* bízta. A direktor úr valószínűleg csak a vágószobában tért magához, ott viszont rendesen be akarta hozni a lemaradást, a filmben ugyanis nincs egy olyan beállítás, ami legalább 5 másodpercig tartana. Az így indukált hányingert tovább fokozza Klaus Badelt RNB-t majmoló zenéje, amit minden bizonnyal kedvenc Destiny's Child albuma inspirált. Nincs ám nagy baj a vonagló asszonykórussal, ha nem egy szuperhős-mozi alá játsszák el a hangulat-alávalót.

A Warner anno 100 milliót tapsolt el a Macskanőre, melynek csupán töredékét látta viszont: producerét soha többé nem engedték szuperhős-film közelébe, a rendezőt meg úgy általában kitiltották Hollywoodból. Ugyanakkor Halle Berry egy bátor és vicces magánszám keretében személyesen vette át a jól megérdemelt Arany Málnáját, s valószínűleg ennek köszönheti, hogy még ma is szóba állnak vele. Szerencsére csak egy évet kellett várni arra, hogy a DC Comics renoméján esett csúnya macskakaparás eltűnjön, de ez már egy másik történet.

* Itt szeretnék elnézést kérni a robotpilótától, ha ez nem így történt volna.