Az alábbi sorokban néhány szóban véleményezném neked a hét legfontosabb bemutatóit, nehogy szó érje a ház elejét.

Utódok (The Descendants). Alexander Payne legújabb utazása a kisember lelkébe ezúttal egy sármör szellemes dekonstrukciójával történik - nem mintha George Clooney most először menne szembe a sztárimázzsal. Igaz, hogy a gyermekei nevelésének felelősségét hirtelen nyakába vevő világfi sztorija nem új keletű (elég csak a Clive Owen féle The Boys Are Backre gondolnunk 1-2 évvel ezelőttről), de a Hawaii környezet, a remekül felskiccelt karakterek, és a szerelmi szál mellőzése (pontosabban annak transzcendens megidézése) frissességgel ruházza fel a filmet. Meg aztán Clooney hülye futását mindenképp látni kell.

Egy hét Marilynnel (My Week With Marilyn). A filmvászon egyik legnagyobb ikonjának enigmáját már több alkalommal próbálták megfejteni - többnyire tévés produkciók formájában -, és Oscar-jelölések ide vagy oda, a filmvászon továbbra is adós marad a megfejtéssel, ugyanis ez a film inkább csak egy naiv rácsodálkozás Marilyn kisugárzására. Persze, nem lehet portért számon kérni egy olyan filmtől, amely a színésznő életének csupán egy vékonyka szeletével foglalkozik, de ha van mersze kijelenteni, hogy íme, itt az igazi nő Marilyn Monroe poszterlánya mögött, akkor többet kellene mutatnia néhány gyógyszermámoros momentumnál vagy hiperaktív kirohanásnál. Michelle Williams persze fürdőzik az ikon bőrében, de játéka nekem kimódoltnak tűnt - ami nem feltétlenül baj, ha valaki egy olyan figurát formál meg, aki másról sem szólt, csak a látványpékségről. Sebaj, a filmben vannak karót nyelt brit arisztokraták, akik többször is káromkodnak, az mostanság úgy is menő.

Védhetetlen (Safe House). Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Bourne-filmek trendje leáldozóban van, hogy a névadó franchise legújabb epizódja szemlátomást szakítani fog a dokumentarista jelleggel. Ez nem jelenti azt, hogy Hollywood még egy ideig ne lógna Greengrass emlőin: itt van például a Safe House, melyben megint egy világméretű konspirációra derül fény, melyben kétszínű öltönyösök döntenek élet-halál kérdésben mindent látó képernyőik mögé rejtőzve, és közben attól rettegnek, hogy hirtelen öntudatra ébredt szuperügynökeik nehogy ellenük fordítsák fegyvereiket. Plusz adalék lehet a meghatározhatatlan előjelű figurát alakító Denzel Washington kisugárzása, de a szálakat ezúttal nem sikerül úgy kavarni, hogy az egyszerű mozinéző ne döbbenjen rá hamar arra, hogy milyen butuska kis akciófilmet néz valójában.