aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: a nagy john carpenter filmantológia Zalaba_Ferenc
2011. február 06. 18:44:07

Kategória: film 40 komment

Ha nem a hatvanas-hetvenes évek szülötte vagy, akkor jó eséllyel tárhatod szét a karod és nézhetsz hülyén. Miért is John Carpenter a horror mestere? Filmjei túlontúl lassúak, speciális effektusai, vágószobában született trükkjei idejét múltak és kiszámíthatók, és isten mentsen meg attól, hogy öt percnél tovább kelljen elviseli bármelyik általa írt filmzenét, pontosabban az annak csúfolt minimalista prüntyögést...

Igen. Manapság már más szelek fújnak: viharos, rángatozó, epilepsziás szelek. Az egyre impulzívabb videojátékokon, információs dömpingen és másodpercenként változó trendeken nevelkedett közönség ingerküszöbe egészen más régiókba nyúlt, és nincs is ezzel semmi baj.

És mégis, ha 120-szal is rohansz végig John Carpenter igencsak változékony filmográfiáján, előbb vagy utóbb azon kapod magad, hogy egyre jegesedő gerincoszloppal dúdolgatod a New York, az Assault vagy a Halloween szólamait, és bele-bele borzongsz a szorongásba, melyet a "terror within & terror without" kettősségének mestere - azaz az őrült, céltalan, kompromisszum és magyarázat nélküli hideg gyilkolás művésze plántál beléd kisebb-nagyobb adagokban.

Ha mégsem így lenne, akkor innen nem is érdemes tovább olvasnod, ugyanis a következő sorokban John Carpenter filmográfiájának valamennyi darabjáról véleményt mondok.

Dark Star (1974). Mint a legtöbb mai mozimágus, John Carpenter is előbb tanulta meg bekapcsolni a 8mm-es kameráját, mint bekötni a cipőfűzőjét; gyerekkorában felvett kisfilmjei is abból a lelkesedésből fakadnak, melyek egészen a filmiskoláig űzték, ahonnan végül azért lépett ki, hogy egész estéssé alakítsa át azt a 40 perces diákfilmet, melyben űrhajósnak álcázott hippik szembesülnek a 2001 Űrodüsszeiában felvetett problémákkal, valamint egy strandlabdára emlékeztető idegen lénnyel. Az ökörködés és a minimalista költségvetés ellenére Carpenternek úgy sikerült zsánerben maradnia, ami még Seth Rogenéknek sem mindig megy, a záró képsorokból pedig simán lehetett volna olyan pólótéma, mint Che toronzonborz fejéből. Apropó torzonborz fejek: az egyik úrhajóst az a Dan O'Bannon játssza, aki Ronald Shusett-tel közösen később összeütött egy Star Beast névre hallgató, jelentéktelen forgatókönyv-tervezetet...

Assault on Precinct 13 (1976). Carpenter legalább annyira rajongott a westernekért, mint az ötvenes évek sci-fijeiért, nem csoda, hogy Howard Hawksot nevezi meg kedvenc rendezőjeként, aki legalább olyan ügyes lóoperákat dirigált, mint amilyen hatásos szörnyfilmeket (néhány Oscar-közeli drámáról nem is beszélve). Az Assault tulajdonképpen a Rio Bravo (és a Night of the Living Dead) remake-je, csupán blacks- és egyéb -ploitation áthallásokkal, melynek köszönhető minden idők egyik (ha nem a) legjobb B-filmjévé vált lecsupaszított történetével, típusfiguráival és dumáival, valamint egy még ma is sokkolónak számító jelenettel, melyet a cenzúrabizottság anno ki akart vetetni a filmből - jóváhagyás végett Carpie le is szállított nekik egy olyan változatot, melyből hiányzik a fagyi miatt panaszkodó kislány végzete, de a mozikba már a vágatlan változatot vitte. És megúszta. Más idők jártak, na.

Halloween (1978). Lehet, hogy nem "a rémület éjszakája" szülte meg a nőket öldöklő maszkos sorozatgyilkos zsánerét (hisz a Psycho is valami hasonlót szállított), de ez a darab fektette le azokat a szabályokat, melyekhez még ma is ragaszkodnak. Carpenter 300.000 dollárból forgatott klasszikusában ugyan még a végjátékban sem sietik el a dolgokat, a borzongatás nem is a ma már némileg komikusnak tűnő gyilokokból jön, hanem az üldöző és üldözöttek közötti távolság módszeres és konstans megnyirbálásából, melyet a mesteri vágás és fényképezés képes volt az egész filmre kivetíteni. Továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy egyszerűen nincs magyarázat arra, hogy a testvérgyilkos Michael Myers miért szakad ki hirtelen több évtizedes apátiájából és miért veszi célpontba Laurie Strode-ot. Egy teljes átlagos tinédzserlányt, kinek bőrébe ennek az oknélküliségnek köszönhetően bármely néző bele tudta képzelni magát. És most jótékonyan szemet hunyok afelett, hogy a film új (később leforgatott) jelenetekkel bővített tévés változata és rosszabbnál rosszabb folytatásai szép nagy közös családfát faragnak Laurie-nak és Michaelnek.

Someone's Watching Me! (1978). Az első bizonyíték arra, hogy nem minden arany, ami korai Carpenter. Sőt, ez a közvetlenül tévére forgatott "movie of the week" szörnyűség egyenesen a legalsóbb régiókból származik, melyben semmi sem működik - a Peeping Tomra épülő lakótelepi leselkedősdi eleinte még magában hordozza a frappáns fordulat ígéretét - de idővel kiderül, hogy a távcső másik végén álló Lauren Hutton nem azért viselkedik olyan furcsán, mert bekattant és képzeleg, hanem mert olyan szar színésznő. Szerencsére a film nem igazán viseli magán a rendező kézlenyomatát, így ha a stáblistáról lemaradsz, kisebb lesz a megdöbbenésed. Ellenben kétlem, hogy ma ezt a filmet bárki önszántából végig tudná nézni.

Elvis (1979). A Halloween sikerét követően Carpenter bármire rábólintott, amit az ügynöke felhajtott neki, hisz úgy vélte, úgy szerezhet magának nevet Hollywoodban, ha folyamatosan dolgozik. Ennek köszönhető ez a másik tévéfilm is, kvázi az első hivatalos biopic A Királyról, melyet alig egy évvel a halálát követően kezdtek el forgatni. Sajnos eme tévéfilm legnagyobb hibája nem az, hogy kurva hosszú és legalább annyira sablonos, de megalkuvó módon kizárólag a menő évekre összpontosít. Ugyanakkor Kurt Russellnek meglepően jól áll az ikon napszemüveget, és az sem elhanyagolható előny, hogy ezzel a filmmel egy hosszú és gyümölcsöző együttműködés vette kezdetét színész és rendező között.

The Fog (1980). A tévés kitérők után Carpenter visszatért ahhoz a zsánerhez, melyben a legjobb. A köd ugyan messze nem tökéletes munka: az ütős alapsztori itt-ott értelmetlen kinövéseket produkál - gondolok itt pl. a zombiként visszatérő tengerész-áldozatra vagy Spielberg Close Encountersét majmoló intróra, ellenben az ijesztések még ma is betalálnak, a gomolygó címszereplőhöz pedig vaskos atmoszféra járul. A film további jó pontokat szerez azzal, hogy sikolykirálynők több generációját is felvonultatja.

Escape From New York (1981). Kultikus státusza vitathatatlan, ellenben leginkább stúdiós támogatottságának köszönheti, hogy kiemelkedhetett a kor poszt-apokaliptikus csodái közül (értsd: sok emberhez eljuthatott). Ugyanakkor Carpenter nem dolgozhatott akkora költségvetéssel, mellyel fel tudott volna nőni saját elképzeléseihez (az Air Force One lezuhanását sajnos csupán "számítógépes szimulációként" láthatjuk) és a csatornákban és alacsony házak között A-ból B-be sodródó Snake Plisskent látva még a felületes szemlélődőnek is feltűnhet, hogy a filmet nem New Yorkban forgatták (de a film címe mégsem lehet az, hogy "Escape from St. Louis", nem igaz?). Mindezt és a Donald Pleasance túlburjánzó játékával megfertőzött demagóg befejezést leszámítva a New York kellemes akciófilm. A kizökkenthetetlen és a maga módján rendkívül szellemes Snake Plissken személyében Kurt Russell pedig egy olyan filmes ikont állított hadrendbe, akit a későbbieknek számtalanszor megidéztek. Sajnos egyszer Carpenter is.

The Thing (1982). Ezen sorok írója mindössze kilenc éves volt, mikor apja ismételt kérlelése ellenére tágra nyílt érzékszervekkel megnézte eme filmet, hogy aztán a következő napokban egy hunyásnyit se aludjon és visszavonhatatlanul, végérvényesen filmőrültté váljon. Manapság ugyan már nem tudok horrorként tekinteni A Dologra, bár kétségtelen, hogy az elzártságból és a bizalmatlanságból eredő rettegés még most is elég vaskos nyomokat hagy bennem, ugyanakkor jobb szeretem - Carpenter szavait idézve - úgy belőni ezt a mozit, hogy "egy jó kis akciófilm szörnyekkel", ami persze sokkal több annál: hosszasan lehetne fejtegetni a címszereplő valódi létét (értelmes lény vagy csak egy vírus, amely a túlélésre hajt?), illetve annak a kornak a lenyomatát, melyben született: hisz a Dolog egy olyan gyógyíthatatlan betegség allegóriája, amely sokáig rejtve marad a gazdatestben, hogy aztán pillanatok alatt feleméssze azt. Csak úgy, mint az AIDS.

Christine (1983). Valahol meg lehet érteni, hogy A Dolog megbukott a mozikban (a lehangoló befejezéssel rendelkező jeges sci-finek semmi keresnivalója nem volt a nyári moziszezonban - főleg nem néhány héttel az E.T. bemutatóját követően), az viszont elszomorító, hogy Stephen King egyik legjobb regényének kiváló adaptációja is hidegen hagyta a nézőket. A regényalaphoz hasonlóan a film is a felnőtté válás allegóriája, melyben Keith Gordon hátborzongató átalakulást produkál az esetlen lúzerből ijesztően önteltté váló Arnie Cunningham szerepében. Természetesen az igazi sztár Christine, a gyilkos öntudattal rendelkező, elpusztíthatatlan autószörny, melynek többszörös amortizációját illetve az azt követő újjászületését elismerésre méltóan kortalan effektusokkal valósították meg. Lehet, hogy egy felbőszült kocsi elől te vagy én könnyebben el tudnánk menekülni, mint a film alacsony IQ-jú áldozatai, de ki tudná elfeledni a lángokban álló autó hipnotikus látványát, ahogy Carpenter utánozhatatlan taktusaira közeledik csendesen?

Starman (1984). A film hozott egy Oscar-jelölést a bolygónkra látogató ártatlanságot (azaz a jóval szemrevalóbb E.T.-klónt megtestesítő) Jeff Bridgesnek, de sajnos a stúdiófilm nem áll jól Carpenternek, főleg nem eme produkció világbékét sulykoló üzenete. A rendező fél-automata üzemmódban dirigálta végig a sok helyszínen felvett, (ma már igen csak elavultnak tűnő) speciális effektusokkal felvértezett romantikus sci-fi roadmoviet (bezony). De hát nem hibáztatom. A fagypont körüli alaszkai forgatásokhoz és a tavasszal szétszórt műlevelek összegereblyézéséhez szokott rendező miért mondott volna nemet a kényelmes trailerre meg minden olyan szolgáltatásra, ami egy nagy stúdiófilmmel jár?

Big Trouble in Little China (1986). Bő egy évtizeddel azelőtt, hogy Tarantino és a Wachowski-testvérek révén menő dolog lett, Carpenter egyetlen filmbe ötvözte mindazt, amit az ázsiai filmekből ellesett (a kínai wuxiáktól a japán szuperhős mozikig bezárólag) és egyfajta Indiana Jones-ötvözetet hozott létre... már amennyire ezt a producerek engedték, akik hol azért dobták vissza a nyers vágást, mert túl komolytalannak találták, hol meg azért, mert túl komolynak. A végeredmény leginkább idétlennek mondható, de mivel egy kvázi nonstop akciójelenetből áll, ezért a történet hiányossági és egyes "színészek" szerencsétlenkedései megbocsáthatók neki, és ha összeállítanék egy toplistát a legjobb filmes kamionsofőrökről, akkor Kurt Russell biztosan ott lenne a dobogón (közvetlenül a Thelma és Louise nyelvöltögető csodasofőrje után).

Prince of Darkness (1987). Valamiért ez a példány - amely jobb helyeken jogosan merült a feledés homályába - hazánkban igazi kultuszstátuszba jutott. Carpenter apokalipszis-trilógiájának középső fejezete (az első a The Thing, az utolsó pedig az In the Mouth of Madness) érdekfeszítően nyit, a tudomány és a vallás megütköztetése pedig érdekes koncepciónak tűnik, de aztán a szereplők elkezdenek magyarázni, és biza, ilyen komoly arccal ennyi baromságot már rég hordtak össze, mint A sötétség fejedelmében. Sokat elmond Carpenter forgatókönyvéről (melyet álnéven jegyzett), hogy a magyar fordítás köszönőviszonyban sincs sem az eredetivel, sem a józan paraszti ésszel, de kevés olyan ember van, akinek ez feltűnne. Szerencsére a vagdalkozás viszonylag hamar elkezdődik és Carpenter ügyesen tologatja a mumusait, így többé-kevésbé megmenti a mundér becsületét.

They Live (1988). A stúdiórendszerben csalódott Carpenter minden mérgét beleöntette ebbe az anarchiára buzdító, ám ravasz és intelligens sci-fibe, amely önmagában ezért a jelenetért megérdemli a vállveregetést. További jó pontokat szerez azzal az önmagában értelmetlen, de magnetikus bunyójelenetével, melyben a két főhős - nem vicc - öt és fél percen át püföli egymást látványosan, ahogy azt a pankrátorok szokták. Vajh Roddy Piper mivel foglalkozott, mielőtt/mialatt megkapta élete első és utolsó említésre méltó főszerepét?

Memoirs of an Invisible Man (1992).Hollywood vette a lapot, egy jó darabig nem is adott munkát a sértődött direktornak. Még szerencse, hogy az álomgyár szereti rehabilitálni tékozló fiait, Carpenternek meg bizonyára kiürült otthon a családi kassza, így vállalhatott be megint egy bérmunkát, amellyel újabb gigantikus buktát szállított. A film messze nem olyan vállalhatatlan, mint elsőre tűnik (a trükkök és a díszletek ügyesek, a tempó pörgős, a párbeszédek is élnek), ugyanakkor óriási baklövés volt Chevy Chase-t megtenni főszereplőnek, aki valószínűleg kikötötte, hogy azokban a jelenetekben is látszódjon, melyekben láthatatlannak kellene lennie.

Body Bags (1993). John Carpenter és Tobe Hooper három epizódból összefűzött tévéfilmmel tettek kirándulást a horrorantológiák világába. Az eredményt látva ez a Mesék a kriptából, a Meghökkentő mesék és a Homályzóna alkotóinak sokkal jobban ment. Az összekötő szegmensekben maga Carpenter ökörködik boncmesterként, és apró kameók erejéig felvonultja a horrorszakma krémjét Wes Craventől Sam Raimiig. De ez sem menti meg a kisfilmeket a totális érdektelenségtől: a The Gas Station egy slasher a világ legunalmasabb gyilkosával, a Hairben Stacy Keachet gyilkos hajszálak hálózzák be (és olyan rossz, mint amilyennek hangzik), az Eye című epizódban pedig egy baleset következtében megsérült Mark Hamill kapja meg egy sorozatgyilkos szemét, hogy aztán szenvelgős jelenetek sorában igazolja, miért is nem lett belőle akkora sztár, mint Harrison Fordból.

In the Mouth of Madness (1994). Sokak szerint ez Carpenter utolsó mesterműve, és Az őrület torkában valóban rendelkezik emlékezetes pillanatokkal, de az egymás hegyén-hátán sorakozó rémeffektusokból alig-alig tud kiemelkedni egy épkézláb történet, amely leginkább annak az olcsó forgatókönyvírói húzásnak tudható be, hogy a film voltaképp egy őrült fejében játszódik. Sam Neill kiválóan hozza a kételkedő ügynökből lett pszichopatát, a főmumust alakító Jürgen Prochnow bámulatos ékességgel beszél angolul (manapság már ez is erény) és a Stephen Kinget ért beszólások is találók (még akkor is, ha Sutter Cane figuráját szegről-végről róla mintázták), ellenben a befejezés felvet néhány épeszű kérdést (emberünk hogy láthatja saját magát a moziban?), melyre az egyetlen ésszerű válasz a legyintés.

Village of the Damned (1995). Nos, innentől kezdve nincs más, csak mélyrepülés. Az Elátkozottak faluja egy sokkal jobb sci-fi faforgácsízű remake-je, melynek már a szereposztása is kétkedésre adhat okot: Christopher Reeve még elmegy falusi tanárként, de Kirstie Alley, mint rejtélyes kormányügynök, maga a megtestesült melléfogás - és Mark Hamill hogyan is blamálhatná magát jobban egy doomsayer pap hisztérikus figurájánál? A cselekmény csigalassúsággal vánszorog a végzetéig (nem megmondta a Mark hamill?!) és ugyan az idegen gyermekek földöntúli fényben ragyogó tekintetét az ILM szállítja, de a csemeték gyilkos telepátiáját blokkoló Reeve erőlködő arcával összemontírozott téglafal-képek akkora fantáziáról árulkodnak, mint egy tehetségtelen kisdiák amatőrfilmje. Valószínűleg a gyerekszínészek többségét is egy ilyen film statisztái közül szerződtették.

Escape from L.A. (1996). Ha nem lenne olyan szórakoztatóan szar, akkor ezzel a filmmel minden bizonnyal büntetni lehetne. Carpenter laza 50 milliót tapsolt el egy olyan produkcióra, amely egy korabeli videojáték esztétikájával rendelkezik (a háttérképek felbontása is ezekkel korrelál), továbbá olyan elemeket vonultat fel, mint a férfi hangon beszélő Pam Grier, az 55 éves Peter Fonda, mint betépett surferdude, a sárkányrepülőről lövöldöző és csatornában szörföző Snake Plissken (mackónadrág + bőrkabát kombóban), valamint egy olyan jelenet, melyekben hősünk hárompontos kosarakat dobál az életéért. Körülötte a világ - még akkor is, ha épp egy csatornában mászkál - úgy van megvilágítva, mint Disneyland. Mindeközben a fáradt tekintetű Snake halálosan komoly arccal ismételgeti az első rész zöngéit. A mai napig ez Kurt Russell és John Carpenter utolsó közös munkája.

Vampires (1998). Eleinte úgy tűnik, hogy  Carpenter és a vérszívó mítosz találkozásában van spiritusz. Egész szakasznyi menő vámpírvadász szembesül az éjszaka gyermekeivel, méghozzá valahol a mexikói határ környékén portyázva, mint valami vadnyugatról ideszakadt törvényen kívüli banda, hogy aztán a csapat nagyjával szemvillanás alatt végezzen egy ősvámpír (a híres Thomas Ian Griffith). Egyedül csak a konstans ordítozó, fél-alélt kurvákat (ez esetben Sheryl Lee-t) és papokat félholtra pofozó James Woodsot és a Baldwin-família legkövérebb tagját hagyja életben. Ettől a pillanattól kezdve könyörtelen harcot kell folytatni a film túléléséért, amely szánalmasan vánszorog egy olyan végkifejletig, melyben a százszoros túlerőben lévő vámpírok földbe gyökerezett lábbal várják, hogy az egy nyámnyila pappal háromfősre duzzadt csapat kvázi egyenként levadássza őket.

Ghosts of Mars (2001). Végső elkeseredésében Carpenter saját kincsét rabolja le: a 13. rendőrőrs ostromának Marsra teleportált változatában Natasha Henstridge és Ice Cube keménykedik egy amatőr színjátszó kör hitelességével, hogy legmészároljon egy hordányi, a Mad Max kaszkadőrválogatásáról hazaküldött, piercing-mániás őrültet, akiket Marilyn Manson kevésbé szépen artikuláló kiadása vezet. A film - néhány miniatűrjét és egy mozgó díszletet leszámítva - egyetlen vörösre festett soundstage-en játszódik, és hála az égnek gyakorta elképesztően komikus - hol önszántából, hol akaratlanul. A Mars szelleme végül olyan jól sült el, hogy Carpenternek közel tíz évre elment a kedve a filmforgatástól...

Masters of Horror: Cigarette Burns (2005), Pro-Life (2006). Bár a mozivászontól jó sokáig távol maradt, Mick Garris hívószavára hallgatva beállt a "horror nagymesterei" közé, hogy leforgasson egy-egy epizódot a mindössze két évadot megélt minisorozatnak. Az egy rejtélyes snuff-film után kutakodó magánnyomozóról szóló Cigarette Burns filmnoirnak álcázott szürreális rémálomutazás, melyet egyszerre ihletett meg William S. Burroughs és Clive Barker szelleme: messzemenőkig ambiciózus, összességében azonban céltalan próbálkozás.Ezzel szemben a Ron Perlman főszereplésével készült Pro-Life tart valahová, de a helyetekben nem szívesen lennék ott. Egy dühödt fater (Perlman) megrohan egy abortusz-klinikát, melynek falai között tinédzser lánya akarja elvetetni gyermekét, akivel (vagy amival) valami szemlátomást nem stimmel. Néhány szép speciális effektus mellé sok szar társul, nem beszélve a botrányos befejezésről.

És ennyi.

Mint láthatjátok, ha épp nem vonult el elmélkedni az élet dolgairól, akkor az elmúlt években (évtizedekben?) Carpenter szart szarra halmozott, és rajongótábora érthetően megcsappant. És időközbenfelnőtt egy új, nagyobb fordulatszámon pörgő rémüldözésre kiéhezett generáció. Vajh ők hogy reagálják le a The Ward című pszichológiai horrort, Carpenter első egész estés moziját, melyet a Ghost of Mars óta forgatott? A kritikák egyelőre finomkodók, viszont az már aggódásra adhat okot, hogy a produkciónak egyelőre nincs amerikai forgalmazója...

kövess minket facebookon!

Címkék

kritika horror halloween sci fi 2csillagos 1csillagos 5csillagos 3csillagos 4csillagos kurt russell action john carpenter the thing 10csillagos 8csillagos 7csillagos 9csillagos 6csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr584539273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_1068 2011.02.06. 18:54:09

Kérdések nektek: - Melyik a kedvenc Carpenter-filmed? (Top 5?) - Melyik a legrosszabb Carpenter-filmed? - Miért jó rendező Carpenter? - Miért rossz rendező Carpenter? - Ki a tököm az a Carpenter? :)

Nostro · http://tokeletrash.blogspot.com 2011.02.06. 19:16:44

1: The Thing (ez nem lehet másként) 2: Halloween Ezután sorrendet meghatározni nagyon nehéz nekem, mert mindegyik filmjében van valami szerethető "barkács" jelleg, ami erős komolyanvehetőséggel párosul, és ezt rohadtul bírom benne. Némelyik hősének karikatúra határát súroló személyisége is pozitív dolog nálam. A kíméletlen heavy-szinti filmzenéiről nem is beszélve. Jobban szeretem a többinél: Escape From New York, Prince of Darkness (iszonyat jó a hirtelen befejezése), In the Mouth of Madness, Vampires (James Woods jól nyomja) Pótlásra vár: Christine, Starman, Dark Star A többi majd jön amikor jön.

Ismeretlen_178753 2011.02.06. 19:22:23

Ki a tököm az a Carpenter? :) A Dolgot, a Menekülés NY-bólt, és a Menekülés LA-bőlt láttam, igaz az utóbbit elég régen, de emlékeim szerint jó volt az. a Köd itt van a polcomon, de még nem néztem bele, a többiről nem is hallottam vagy nem is láttam.

chris92 2011.02.06. 19:27:30

Top 5 Carpenter: 1. A dolog 2. Halloween 3. Assault on Precint 13 4. They Live 5. The Fog Legrosszabb Carpenter: Általában a szar Carpenter mozikat is baromira tudom élvezni, egyszerűen van valami gyermeki bájuk, főleg igaz ez a Escape form L.A.-Vampires-Ghosts of mars hármasra. Ellentétben a Village of the Damned egy annyira elbaltázott gyökérségáradat hogy az már tényleg büntet. Carpenter azért jó, mert kis pénzből és remek zenei aláfestéssel tud összetéveszthetetlen feszültséget és hangulatot generálni, valamint eszben tartja, hogy a stílus nem minden, karakterekkel és történettel is foglalkozni kell, hogy jó legyen a film. És Carpenter azért rossz, mert az utóbbi 15 évben szokása volt a fentieket elfelejteni.:) És hogy ki a tököm John Carpenter? Egy rendkívül tehetséges filmrendező aki sokszor lőtt mellé, de sokszor be is talált. Örülnénk ha visszatérne régi önmagához, de a Ward-ot nem fogom készpénznek venni. UI: A cikk elsőosztályú, riszpekt érte!:)

Ismeretlen_82723 2011.02.06. 19:34:02

Nem láttam túl sokat, ami megvolt, azok közül A dolog tetszett legjobban. A Csillagembert Jeff Bridges, Az őrület torkábant Sam Neill miatt élvezhetőnek tartom. Mivel Neillt alapvetően nagyon bírom, feltehetőleg nélküle az utóbbit egy nagy zagyvaságnak mondanám. Bár így is. :) Az Elátkozottak faluja volt a leggyengébb, amit láttam. (A Semmit a szemneket meg túl régen ahhoz, hogy megítéljem.) A Csillagember amúgy nagyon-nagyon kilóg a sorból, az már biztos.

Remo 2011.02.06. 19:41:28

A cikkből nekem inkább egy olyan ember képe körvonalazódott ki, aki szereti Carpenter pár filmjét, mint olyasvalaki, aki értékelni tudná a teljes munkásságát.

Ismeretlen_1068 2011.02.06. 19:44:01

6: Ouch! :) Szerintem egy direktornak, színésznek, bárkinek az az igazi rajongója, aki még a szardarabokat is hajlandó abszolválni... és értékelni. Nem feltétlenül pozitív előjellel.

Remo 2011.02.06. 19:48:53

7. Ebben egyetértünk, de itt az általánosan elismert darabokon kívül Carpenter szinte minden filmje alul lett pontozva.

limupei · http://kritikustomeg.org/ 2011.02.06. 19:51:45

A legjobb talán a Halloween, de A köd a kedvencem (ó, az a Leigh-Lee Curtis-Barbeau-Kyes kvartett:)) Ebbe a ligába még a Dolog és a 13-as tartozik, bár ez utóbbit bőven elég volt egyszer megnézni. A mélypontot nálam a A Mars szelleme- Vámpírok páros jelenti. Mindkettő úgy rossz, ahogy van.

feri · http://mozisblog.blogspot.com 2011.02.06. 20:07:31

1. Thing 2. The Fog ebben a kettőben biztos vagyok.

Ismeretlen_169693 2011.02.06. 21:20:38

Én töredelmesen bevallom, hogy csak a The Thing-et láttam tőle, de elolvastam a teljes bejegyzést, és egyáltalán nem bántam meg; 4 filmet fel is jegyeztem magamnak, illetve a közelgő film címét is megjegyzem, hátha. :) Tudom, hogy nem kis munka az ilyen alapos bejegyzés, de 1-2 havonta szívesen olvasnék egy-egy rendezőről vagy színészről ilyen formában. :)

Ismeretlen_1068 2011.02.06. 21:28:14

11: Ahhoz az kell, hogy végig is tudjam nézni a teljes filmográfiát. A Carpenter-összest is csak úgy fél év alatt sikerült, szóval azért ilyen átfogó írások a jövőben sem lesznek túl gyakorik - legalábbis a részemről. Mindenesetre örülök, hogy hasznosnak találtad. :)

Ismeretlen_169693 2011.02.06. 21:50:21

12 : Határozottan. Régebben is szerettem az ehhez hasonló nagy lélegzetvételű írásokat, az egyik kedvencem a négy régebbi Batman film volt. :) Amúgy meg hajlamos vagyok elfelejteni néha, hogy egy családapától kérem számon, miért nem néz meg havonta négyszázhatvankétezer filmet, és ír róluk egyesével, sorry... ^^

B. 2011.02.06. 21:58:46

Én bírom a Mars szellemét is , nem is tudom hogy hányszor láttam, rajtam kívül még soha senkivel nem találkoztam volna akinek tetszett volna a film...úgyhogy tudom hogy velem van a baj. Sajnos az összes itt felsorolt filmet nem láttam, de amiket láttam azok alapján: 1. The Thing 2. Menekülés NY-ból 3. Nagy zűr Kis-Kínában 4. 13-as rendőrőrs ostroma Végére meg legyen 5. A mars szelleme :D A Halloween előtt értetlen állok nehezen néztem végig bár nem 20-30 évvel ezelőtt láttam talán emiatt se ütött akkorát(semekkorát se igazság szerint). A menekülés LA-ből is nézhető még szerintem, a Dark Star viszont valami borzalom, akárcsak a vámpíros film. A "The Fog", "In the Mouth of Madness", és a "They Live" trió rajta van a látni kéne listámon de még nem jutottam el odáig(A They Live-ot talán elkezdtem évekkel ezelőtt,lehet hogy 10 éve is vagy régebben de az első 10 perc után abbahagytam de már nem emlékszem miért)

Süti 2011.02.06. 22:13:10

fura, hogy kommentelők közül ketten is vannak, akik nem látták a Halloween-t. azt hittem az annyira alap, hogy mindenki látta. Az Carpenter legjobb filmje :)

Gameface 2011.02.06. 22:23:22

1. the thing 2. assault on precinct 13 3. escape from new york 4. halloween 5. christine

Ismeretlen_9654 2011.02.06. 22:27:32

1. precint 13 2. halloween 3. the thing 4. escape from new york 5. big trouble in little china kicsit arrogáns rendező, de néhány kiváló filmet csinált, ráadásul zseniálisan bánik a zenével is. a keze alatt kurt russell pedig igazi kultikus karakterek formálhatott meg. bevallom, néhány alapnak tartott filmet nem láttam még tőle (pl. dark star), de néhányat nem is igazán bánok (vampires, ghosts of mars). gyakorlatilag a rossz filmjei nézhetetlenek, a jók meg valamily magnetikus erővel bírnak, főleg az precint 13 és a halloween. szerintem a jövő john carpentere talán m. night shyamalan lesz - vagy már az is, csak nem szóltak neki. ugyanúgy bekezdett néhány zseniális filmmel, aztán egy ponton érthetetlen módon elkezdett büntetni. persze a nagy dobások senki sem fogja elvitatni tőlük, és ez a lényeg.

Ismeretlen_1068 2011.02.06. 22:32:49

15: Ilyen névvel, hogy "Süti" te nem is szeretheted Carpentert. Honnan jött ez a név egyáltalán? ;)

Süti 2011.02.06. 22:41:40

18. lusta voltál kimondani a Sutter Cane-t, és rövidítettél :))

Action 2011.02.07. 08:38:30

Kedvenc: A Dolog. Jók még: Halloween, Nagy zűr kis Kínában, Csillagember, Köd, Menekülés New Yorkból. Rossz: Menekülés L.A.-ből, az nagyon fájt. Jöhet még ilyen cikk! :)

klaca 2011.02.07. 09:17:58

Süti! Ha a Halloween a kedvenc filmed tőle, akkor miért nem Laurie Strode a neved Sutter Cane helyett? :)))

clive 2011.02.07. 09:54:33

TOP5: 1. Halloween 2. A Dolog 3. A köd 4. Az őrület torkában 5. Menekülés New York-ból Legrosszabb: Elátkozottak faluja, A Mars szelleme

duwy 2011.02.07. 12:57:31

A kedvencem tőle a Halloween, ami minden idők második legjobb horrorja a The Exorcist mögött. A The Thing nem sokkal marad le utána és az Escape-filmeket (igen, a másodikat is!) meg a The Fog-ot is imádom. Nálam mindenképp top 10-es rendező, páratlan, ahogyan feszültséget és atmoszférát tud teremteni. Még a gyengébb próbálkozásai is különlegesek általában. A The Ward számomra 2011 egyik legjobban várt filmje, akkor is az lenne, ha a világ összes kritikusa porig gyalázná.

duwy 2011.02.07. 12:59:52

Ja, és még-még kritikákat régebbi filmekről!

Gábor 2011.02.07. 16:51:49

Vicces:) Én nem a hatvanas-hetvenes években születtem (na jó, nem sokkal 1980 után), de John Carpentert a teljes filmtörténet egyik legnagyobb zsenijének tartom, nem csak a horror mesterének.

phelan 2011.02.07. 18:06:00

szóval.. én imádom a Ködöt, A Dolgot, a 13. rendőrörs ostromát, a Menekülés New Yorkbólt, a Halloweent, a Nagy zűr Kis-Kínábant, meg a ..... szóval bírom a palit. ez van :)

sidek · http://sidek.blogspot.com 2011.02.07. 18:09:50

Nagyon izgi volt olvasni, mivel Carpenter a kedvenc horror rendezőm. Nagyon jó és élvezetes cikk! Talán a legkedvencebb a Fog, de közte és a Halloween és Thing hármas közt nem nagyon tudok sorrendet felállítani. Top 5: -Fog -Halloween -The Thing -Princess.. -Big Trouble.. Legrosszabb Carpenter-film: ez egyértelmű: Mars!!!!! :))) - Miért jó rendező Carpenter?: Atmoszféra, atmoszféra, atmoszféra, szerethető karakterei és jó történetei + egyedi zenéje. :) - Miért rossz rendező Carpenter? Ilyet nem tudok. Illetve, ha nem lenne a 90-es évek előtti korszaka, nagyon könnyű lenne válaszolni erre a kérdésre, mert egyszerűen leírhatnám az ellentéteit az előbbi kérdés válaszainak. :))

sidek · http://sidek.blogspot.com 2011.02.07. 18:12:21

Á, a Mouth of Madness-t kifelejtettem a Top 5-ből, ami így már Top 6. :) De ha szigorúan Top 5-öt kéne megadnom, akkor talán lecserélném a Big Trouble-t erre.

Ismeretlen_1068 2011.02.07. 18:15:15

Most olvastam egy interjút Carpenterrel a Total Filmben, amiben azt mondta, hogy a The Fog remake-je nem is olyan rossz, pontosabban "vannak benne jó dolgok". Ááá... Ugyanabban az interjúban: "- Mi a véleménye a Halloween remake-jéről? - Rob Zombie jó barátom, szóval nem nyilatkozom." Ehe.

sidek · http://sidek.blogspot.com 2011.02.07. 20:24:53

Én azt a szerencsétlen, gyalázatos Fog remake-et még moziban láttam/szenvedtem végig - de, hogy minek is ültem be rá, vagy, hogy mi mást vártam, azt nem tudom. :)) Valószínű akkor még nem voltak akkora előítéleteim a remake-ekkel szemben. :D

wayage 2011.02.08. 11:06:51

John Carpenter a kedvenc rendezőm (a felsorolt filmek közül az összeset láttam), ezért nem tudok top 5-öt csinálni, mivel legalább 10 filmjét tartom zseniálisnak:) 1. A dolog 2. A 13-as rendőrőrs ostroma 3. Halloween - A rémület éjszakája 4. Csillagember 5. Nagy zűr Kis-Kínában ----------------------------------- 6. A köd 7. Elpusztíthatatlanok 8. Menekülés New Yorkból 9. Az őrület torkában 10. A sötétség fejedelme A legrosszabbja A Mars szelleme és a Pro-Life. Az atmoszférát, hangulatot, zenét, történetet a carpenteres karaktereket, fényképezését emelném ki és filmjei tartalmaznak rengeteg idézhető szöveget is. Szerintem 1974-től 1988-ig tartott a csúcskorszaka, készített pár nagyobb költségvetésű filmet, de a legtöbbet "szinte" null pénzből hozta össze sikeresem (de azért bevallom a 90-es évek filmjeit is kedvelem:) Minden évben végignézem pár filmjét, még a legrosszabbakat is. Nem tartom kizárólag horror rendezőnek, mivel más műfajokban is alkotott maradandót. Ha jobban megfigyeljük a filmjeit, a legtöbben észrevehetőek a western film utalások is. Amúgy meg grat a cikkhez:)

Argento 2011.02.08. 18:11:42

1: "- Melyik a kedvenc Carpenter-filmed? (Top 5?)" 1. A Dolog:meghatározó film,javarészt ennek és David Lynch Dűnjének hatására kezdtem el komolyabban fantasztikus filmekkel foglalkozni,sőt egyáltalán filmeket gyűjteni. 2. Halloween:számtalan álmatlan éjszaka okozója,kevés pénzből forgatott,ellenben hatalmas hangulattal és emlékezetes főcímzenével rendelkező klasszikus. 3. Az őrület torkában.carpenter utolsó valamire való próbálkozása a félelemkeltésre.igazán hangulatos horror,mely akár egy Lovecraft filmadaptáció is lehetne. 4. A köd:remek horror,félelmetes és igazán Carpenteres. 5. Nagy zűr Kis-Kínában:humoros és igazán szórakoztató akció a szokásos párostól.A 80-as évek egyik legemlékezetesebb filmje.Imádom. :) "- Melyik a legrosszabb Carpenter-filmed?" Vámpírok...nem is kérdés.Ha James Woods nem játszott volna benne én végig sem szenvedem. "- Miért jó rendező Carpenter ?" Talán,mert régen kevés pénzből is tudott jó és hangulatos filmeket forgatni.Sajnos azóta kiégett. "- Miért rossz rendező Carpenter?" Dehogy rossz.Tud még az öreg,ha akar.Azért a Cigarette Burns-el meg tudott lepni. :) "- Ki a tököm az a Carpenter? :)" A 80-as évek egyik legnagyobb horrormágusa,akire mégha másért nem is,de a The Thing miatt mindenképpen emlékezni fogunk. ;)

Gábor 2011.02.08. 18:15:53

They Live, The Thing, Precinct 13, Escape from NY a legjobbak, és én szeretem az Escape from LA-t is, mert vicces önparódia.

Ronin 2011.02.11. 18:02:25

Egyetlen Carpenter-filmet tudtam eddig feltétel nélkül imádni. És az a The Thing volt.

Ismeretlen_23605 2011.02.11. 21:35:58

Top: Mouth of Madness Escape from NY Assault on 13 The Thing They Live Kb. a Body Bags kivételével az összest láttam. Az Escape NY-t kb. 20x … Erősen a VHS korszak elején néztem a korai mozikat, és a Thing mostani fejjel egészen más, akkor csak a kis ’szörnyet’ vártam… A Darkness elég népszerű volt anno idehaza, de nekem nem tetszett annyira. Down: Vampires és tipikusan a késői mozik

Ismeretlen_23729 2011.07.10. 17:12:34

1. In the Mouth of Madness Szerintem ez a világ egyik legjobb filmje. Carpenterben az a jó, hogy egészen eltérő módokon lehet értelmezni. A nevezett filmet talán nyolcszor láttam. Kétlem, hogy őrült lenne a főszereplő. H.P. Lovecraftot kell olvasni hozzá, úgy teljesen kerek a történet. 2. Thing Nekem erről a filmről a pusztító emberi butaság jut eszembe. Az első jelenetben egy embercsoport nem a fajtársainak szavaz bizalmat élet-halál kérdésben, hanem egy kutyának. Senkiben nem merül fel, hogy talán nem véletlenül üldözték helikopterrel azt az állatot. Tökéletes diagnózis erről az álértelmes fajról, egy percben.

Ismeretlen_1068 2011.07.10. 19:23:28

36: A The Thing óriási spoilert hordoz a norvégul beszélőknek, ugyanis puskás emberünk néhány tőmondatban elmagyarázza az egész sztorit, mielőtt lelövik. Egyébként nem értek egyet az állításoddal: embereink egész odáig nem bántják, amíg rájuk nem lő.

Ismeretlen_23729 2011.07.15. 00:02:29

Nem a kutyát lövi? (Én csak egyszer láttam.)

Ismeretlen_1068 2011.07.15. 08:12:00

De, a kutyát szeretné lelőni, de ebben az sem akadályozza meg, hogy épp emberek között van, és naná, hogy nem a kutyát, hanem az embereket találja el. Egyébként meg mit árthat egy puskagolyó a Dolognak? Teljesen jogosan szabadították meg a szenvedéseitől, ha már Norvégiában nincs Taigetosz. :)

xyzdg1981 2012.01.16. 23:55:23

na, ez lehet, hogy nem lesz nagy eresztés (sőt...), de már alapból jobbnak tűnik a Wardnál: http://www.imdb.com/media/rm1727970816/tt1763206

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása