Legutóbbi információink szerint Alice egy rakat klónjával egyetemben hadat üzent a világkatasztrófát előidéző, ám ebből tanulni képtelen Umbrella Corp. megmaradt sejtjei ellen, és lőn: az Alice Takarítóbrigád Tokióban foganatosítja a masszív elbocsátási programot, ám itt nem más fogadja őket, mint Albert Wesker, aki nem csupán elvetemült rajongója a Mátrix-filmeknek, de hasonló képességekkel rendelkezik, mint Alice.

A megszokott cirkuszi ugribugrik és a tinédzser coolness mutatót kiverő sztoikus arcú emberirtás után az Alice-ok száma egyetlen egyre zsugorodik, mi több még a szervezetében dolgozó T-vírus is hatástalanodik - tehát az az agenda, amit a franchise során felépítettek, hirtelenjében nullára redukálódik: Alice-ből egyszerű halandó lesz. Devolúció?

Legutóbbi információink szerint Alice egy rakat klónjával egyetemben hadat üzent a világkatasztrófát előidéző, ám ebből tanulni képtelen Umbrella Corp. megmaradt sejtjei ellen, és lőn: az Alice Takarítóbrigád Tokióban foganatosítja a masszív elbocsátási programot, ám itt nem más fogadja őket, mint Albert Wesker, aki nem csupán elvetemült rajongója a Mátrix-filmeknek, de hasonló képességekkel rendelkezik, mint Alice.

A megszokott cirkuszi ugribugrik és a tinédzser coolness mutatót kiverő sztoikus arcú emberirtás után az Alice-ok száma egyetlen egyre zsugorodik, mi több még a szervezetében dolgozó T-vírus is hatástalanodik - tehát az az agenda, amit a franchise során felépítettek, hirtelenjében nullára redukálódik: Alice-ből egyszerű halandó lesz. Devolúció?

Á, dehogy. A visszafejlődés nem jelenti azt, hogy Milla Jovovich a továbbiakban ne lenne képes hatmétereseket ugrani vagy akkurátusan likvidálni bármely szembejövő rémséget, viszont az ukrán származású ex-modell továbbra sem képes színészetre akár nyomokban is emlékeztető megmozdulásokra. Egy rezignált zombivadásztól az ilyesmi amúgy is luxus lenne.

Ugyanakkor a franchise-nak határozottan jót tett, hogy ilyen-olyan nóném bérmunkások helyett ismét Paul WS Anderson vette kézbe a megafont, aki azt nyilatkozta, hogy régóta szerette volna már újra ő dirigálni az asszonyt, akiben 35 éves korára hál'istennek némileg alább hagyott a hiúság, s nem kért a harmadik rész egyik legnagyobb humorforrásából: a digitális ráncsimításból. Szellemében ugyan hozza a folytatások túldimenzionált blődségét, összességében azonban gondosabban összerakott munka azoknál - habár továbbra sem tanítani való.

A RESIDENT EVIL film-franchise kritikailag körbefújolt történetében talán ez az első olyan epizód, ami már itt-ott rokonságot is mutat az alapjául szolgáló játékokkal: az egyik szintvégi főmonszter (a nagyra nőtt böllér-hóhér) pl. az ötödik részből lépett elő változatlan kiszerelésben, továbbá a szétnyíló fejű kutyák és maga, Albert Wisker is szerezhetnek néhány jó pontot a játékok rajongóinál.

Aki viszont a poszt-apokaliptikus világ további felfedezésére vágyik, az csalódni fog: Alice ugyan kiruccan Alaszkába, ahol látszólag minden rendben van a környezettel, de mire megkérdeznéd, hogy akkor miért nem marad ott, máris visszatér Los Angelesbe, hogy onnantól kezdve maréknyi túlélő társaságában játsszon PRECINCT 13 rimékesdit egy börtönépületben. Még egy szigorúan őrzött és elképesztően cool rab is jut neki (Wentworth Miller személyében), akitől minimum azt várnád, hogy valami sötét titkot rejteget, de igazából csak kellett egy legény a lányok mellé.

Valószínűleg James Cameron azóta fogja a fejét, mióta a 3D a gyártási oldalon is tömegcikké vált, és a migrénjét a RE4 sem fogja csökkenteni, amely ugyan már 3D-ben forgott (és nem utólag konvertálódott fel), de a BLOODY VALENTINE óta ez a legbazáribb példány valamennyi 3D-s darab között, ahol minden bunyóra jut egy-egy képernyőbe küldött szekerce, dobócsillag, pisztolygolyó vagy zombifej, s ezek maximális kiélvezhetősége érdekében az összes ilyen szcéna közel statikus állapotba van lassítva.

A hóhéros jelenetet valószínűleg Zack Snyder munkássága ihlette (mert a bunyó lejátszása elejétől végéig félsebességre van véve), a filmvégi haddelhaddot pedig a Wachowski-testvérek 11 éves öröksége, amely már-már nem is koppintás, inkább egyfajta "revival", s a bullet time-hoz gyakorta forduló, napszemüveg + bőrruha kombót erőltető wire-fuzás még egy ponton kapcsolódik a THE MATRIX-hoz: a Wiskert alakító figura kiköpött mása Seann-William Scottnak, aki pár éve hasonló szerkóban parolázott egy rövidke Mátrix-paródiában.

Cselekmény tekintetében a film nem sok értelemmel bír, az előző rész sivatagos Mad Max-esztétikáját sok-sok eső és füst, továbbá különböző hi-tech helyszínek váltják fel (belegondolni sem szabad abba, hogy a világégést követően hogy lehet ilyen csodákat megépíteni), s a nők még a legmocskosabb szituációkból is makulátlan sminkkel keverednek elő. Négy rész alatt viszont már igazán megszokhattuk ezeket a bárgyú, de célközönségüket maximálisan kielégítő tényezőket, így aki az első hármat értékelni tudta, az a negyedikben is megtalálja a magának valót.