Egyszer mindannyian voltunk gyerekek. Vannak akik azóta felnőttek, míg másoknak a mai napig sikerült megőrizniük azt a bizonyos belső gyermeket. Egészen a Nanny McPhee érkezéséig szentül meg voltam róla győződve, hogy én is a második csoportba tartozom, a varázsdada első megjelenése után viszont alaposan elbizonytalanodtam. A folytatás az előd által kikövezett úton halad tovább, ismét szigorúan korhatáros darab, 12 év felett kizárólag kiskorú felügyelete mellett ajánlott.
Egyszer mindannyian voltunk gyerekek. Vannak akik azóta felnőttek, míg másoknak a mai napig sikerült megőrizniük azt a bizonyos belső gyermeket. Egészen a Nanny McPhee érkezéséig szentül meg voltam róla győződve, hogy én is a második csoportba tartozom, a varázsdada első megjelenése után viszont alaposan elbizonytalanodtam. A folytatás az előd által kikövezett úton halad tovább, ismét szigorúan korhatáros darab, 12 év felett kizárólag kiskorú felügyelete mellett ajánlott.
Nanny McPhee egy bibircsókos, kiálló fogú, görbe bottal közlekedő dada, aki csak akkor jön, ha szükség van rá. Mrs. Green (Maggie Gyllenhaal) három gyermekes anyuka, férje (Ewan McGregor) távollétében alaposan meggyűlik a baja a lurkókkal, a mindennapok gondjai mellett még a városi unokatestvérek fogadására is fel kell készülnie. De ez mind semmi: a kedves sógor (Rhys Ifans) mindenáron el szeretné adni a tanyát, szerencsére ez a feleség hozzájárulása nélkül nem valósulhat meg. Szóval van itt bonyodalom bőven, egy percig sem kétséges, hogy a gyereknevelést, a tanyamentést és a vendégfogadást egyedül Nanny McPhee tudja levezényelni.
Az addig még rendben van, hogy a készítők a fiatal korosztályt célozták meg alkotásukkal, de Emma Thompson forgatókönyve olyan távol van a minőségi szórakoztatástól, mint Uwe Boll az Oscar-díjtól vagy Steven Seagal a színészmesterségtől. Jó adag toalethumorral indít (rögtön "A kaki körforgása" című Kula bácsi klasszikus ugrott be), majd büfögő varjúval és szinkronúszó disznókkal folytatja, míg a végére el nem jut a körömvágó ollóval történő bombahatástalanításig, amit természetesen a gyerekek végeznek el egy pár oldalas kézikönyv segítségével. De most komolyan, milyen mese az, ahol az illető az elkaszinózott pénzéért fél veséjével felel és a ráküldött nővérruhás verőlányok merőkanállal szednék ki a belsőségeit, hogy utána jól kipreparálják?
Nanny McPhee legújabb kalandja a saját kategóriájának Disaster Movie-ja, hamis tanulságával - miszerint normális szülőnek esélye sincs a gyerekeit kordában tartani, kizárólag a félelem eszközével tud szót érteni velük - és túlkalibrált infantilizmusával rendkívül kínos perceket tud okozni a gyanútlan nézőknek, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a célközönség igényeit kielégíti. Sebaj, én meg addig megyek, újranézem a Stardustot és helyére teszem a kitépett gyermeki szívemet.