In medias res... 

A -1. & 0. nap nem tartogatott számomra semmit, így ezeket kihagytam. A Tankcsapda kétségtelenül sokat tett le az asztalra, így nem lepett meg, hogy a beszámolók szerint a Nagyszínpad előtti tér megtelt lelkes rajongókkal. Nyílván a csökkentett árú belépő is kedvezett ennek.

Viszont a "Zene a raszizmus ellen" kitaláció sok helyen vérzett. Igyekszem politikailag korrekt maradni, de ha van is rasszizmus ebben az országban, az rettenetesen fel van fújva, mert ez korunk divatos problémája, amiről érdemes tévéműsorokban vitázni. Szerintem a tavaly rendezett "Magyar zene napja" sokkal nagyobb találmány volt, és az idősebb korosztályt is megszólította. Az ez évi nulladik napnak csak a vendéglátósok örültek: dupla annyi pia fogyott. Persze az első napokban még nem olyan spórolósak a szigetlakók, töményre is több jut, meg aztán nem is volt mást csinálni.

Mivel munka mellett szigetelek, nekem nagyjából 6 után érdemes programok után nézni. Számomra a szerdai nap különben is csak bemelegítés lehetett.

In medias res... 

A -1. & 0. nap nem tartogatott számomra semmit, így ezeket kihagytam. A Tankcsapda kétségtelenül sokat tett le az asztalra, így nem lepett meg, hogy a beszámolók szerint a Nagyszínpad előtti tér megtelt lelkes rajongókkal. Nyílván a csökkentett árú belépő is kedvezett ennek.

Viszont a "Zene a raszizmus ellen" kitaláció sok helyen vérzett. Igyekszem politikailag korrekt maradni, de ha van is rasszizmus ebben az országban, az rettenetesen fel van fújva, mert ez korunk divatos problémája, amiről érdemes tévéműsorokban vitázni. Szerintem a tavaly rendezett "Magyar zene napja" sokkal nagyobb találmány volt, és az idősebb korosztályt is megszólította. Az ez évi nulladik napnak csak a vendéglátósok örültek: dupla annyi pia fogyott. Persze az első napokban még nem olyan spórolósak a szigetlakók, töményre is több jut, meg aztán nem is volt mást csinálni.

Mivel munka mellett szigetelek, nekem nagyjából 6 után érdemes programok után nézni. Számomra a szerdai nap különben is csak bemelegítés lehetett.

6 fele értem ki, a szokott módon szívem már a hídon  elkezdett kalapálni. Hiába, a Sziget-feeling mind a mai napig hatalmába kerít, pedig nem vagyok már egy mai csirke. Gyorsan körbejártam és néhány dolog azonnal szemet szúrt: rengeteg az angol!! Mindenütt hófehér lányok, hatalmas mellek, vörös fejek és töménytelen igénytelenség fogadott. Amellett sem tudtam elmenni, hogy mintha kevesebb kisebb, tematikus sátor lenne, ahol korábban a feltörekvő zenekarok kaptak helyet. Hát már sosem fogom élőben hallani az Aljas Kúszóbab himnuszát: kávé, cigi, kábel??!!

A vendéglátásra a szokásos sokszínűség jellemző, itt mindenki megtalálja a neki valót. Hiába, ez a fesztivál még mindig remekül össze van rakva. Ha valamire igazán büszkék lehetünk, az az, hogy minden évben le tudunk tenni egy nemzetközi szinten is unikumnak számító fesztivált tudunk az asztalra.

Háromnegyed 8-tól választanom kellett: 30Y vagy Snow Patrol. Inkább a Nagyszínpad felé vettem az irányt, mert SP-t már nem hiszem, hogy túl sokszor fogom látni. Egy időben nagyon kedveltem őket, mert teljesen vegytiszta, izgalommentes, dallamos brit popot játszottak és virág korukban tényleg még a csapból is ők folytak. Azt kaptam, amit vártam: végtelenül szimpatikus, szerény, maníroktól mentes frontembert, aki még énekelni is tud. Minden a helyén volt, jól ellötyögtem, amíg játszottak, de AE-nek tökéletesen igaza van: a koncert után 5 perccel már azt is elfelejtettük, hogy ki is munkálkodott odafent.

A szeparé nagy találmány! Az olyan kiöregedő, kényelmes sznoboknak, mint amilyen én vagyok, van tiszta WC, méghozzá papírral (!!!!), kultúrált kaja, székek, s ha valami nem érdekel annyira, hogy a tömegből nézzek meg egy koncertet, hát bevetem magam a Szeparéba, és onnan ülve is látom a Nagyszínpadot.

Lilly Allent pontosan onnan néztem, nem kevés szkepticizmussal megspékelve. Elkényeztetett kis fruskának tartom, aki mindent megtesz azért, hogy megbotránkoztassa szüleit és látszólag elvesse felsőosztálybeli voltát. Azért a bahamai nyaralás meg a cabrio BMW jól jön, mi?

Mindegy is, mert hiába a butuska tálalás, ez a csaj nagyon jól össze van rakva. Remek hangja van. Egész jó szám-átiratokat is hallottunk, a flegma sétálgatás, cigizgetés pedig csak még jobban elültette bennünk: nem mindennapi teremtéssel állunk szemben. Még néhány év, és talán a manírok is eltünnek. Már ha kitart addig a lelkesedése. Női szemmel egy valami volt megrázó látvány: a cipő! Sőt: CIPŐ! A vége felé le is rúgta. Bárcsak hamarabb megtette volna. Akkor nem kellett volna minden lépésénél felszisszennem. (Jómagam azért szorítottam, hogy ne essen el. Vagy épp ellenkezőleg? - AE)

A parádézás után átloholtunk az A38-ra, hogy elkapjuk a White Liest. A hangosítás hátul pocsék, később The Notwist alatt rájöttem, h előre kell menni, ott sokkal jobb, persze, ott a népsűrűség is komolyabb. Ezen kívűl Harry McVeigh frontember hangja túl gyenge élőben, pedig a fiúk nagyon fasza kis albumot alkottak, amiről szerencsénkre az elején elhangzik már minden nagyobb szám, így a vége előtt még haza tudtunk menekülni.

Folyt.köv.