figyelem! spoilerben gazdag szöveg!

miközben emberfeletti mértékeket ölt a sötét lovag körülötti hájp (én meg két fülemre tapasztom két kacsóm és azt kántálom: pah-pah-pah-pah...), az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy a kritikusok nem nolan képregényfilmbe oltott gengsztereposzát éltették leginkább, hanem - mint oly sokszor - a pixar aktuális animációját.

teljesen megérdemelten. wall-e figurája, legyen bármennyire esetlen és bárgyú, esetenként sekélyes, olyan elemi humánummal bír, ami mellett egyszerűen nem tudtam elmenni, bármennyire nem nevettem a hasraesésein. szerelme eve-vel pedig életrekelt varázslat.

és mégis, nem emiatt hajtok főt andrew stanton filmje előtt. eonok óta nem láttam említésre méltó sci-fit: sem soderbergh, sem boyle nem tudott mit kezdeni a műfajjal, s verhoeven műfaji kirándulásai is inkább voltak szatírák, semmint tudományos-fantasztikus események.

a régóta vágyott eledelt a pixar szállította. nem egy kritikus/néző hozta kapcsolatba kubrickkal. nem véletlenül. a brit rendezőzsenit sokan vádolták azzal, hogy mennyire cinikusan bánik saját fajával, legyen szó evolúcióról, születésről vagy halálról, pedig kubrick nem kevés érzelmet csöpögtet filmjeibe - gondoljatok csak a paths of glory fájdalmas énekbe csavart lezárására, vagy a ragyogás szakácsára, akinek értelmetlen végzetét a lehető legteljesebb apaszerep előzi meg (hisz a világ végére elmegy a kvázi "fiáért"), az, ami danny-nek jack torrance által soha nem adatott meg. és a 2001 is olyan motívummal zárul, amely egyedül az emberi fajt érdekli: az újjászületéssel.

de a hideg-meleg kapcsolat fordítva is tetten érhető. a wall-e kétségkívül zseniális nyitányában a pixar merőben szokatlan dolgot művel: úgy mond ítéletet az emberiségről - méghozzá kérlelhetetlenül és visszavonhatatlanul, hisz a föld halott -, hogy magát az elkövetőt nem is láttatja. kubrick 2001-ében sokáig nem láthatsz embereket, csak vadállatokat, melyek megelőlegezik az emberi jelenlétet: a wall-e-ban is szembesülsz ezzel a kölcsönhatással, csupán nem azt látod, ami az ember előtt volt, hanem azt, ami utána lesz...

és micsoda képeket látsz! ahogy azt már mage blogján fejtegettem, a 2001-hez hasonlóan a wall-e nyitánya is nagyvonalú, nagyívű, egyszerre gyönyörű és rémisztő képsorokkal dolgozik. torokszorító és ámulatbaejtő a látvány: elszomorító és lelkesítő egyszerre, hisz ha az emberiség által elkövetett bűn ellenére egy robot emberséges tud lenni, akkor talán van remény.

a direkt utalások a későbbiekben jönnek csak: a mozgásképtelenné "olvadt" ember újabb evolúciós lépcsőfokra hág - a szó szoros értelmében véve -, eme tettét strauss taktusai köszöntik; hasonlóan in-your-face az a robotpilóta, amely az emberiség érdekében átveszi az irányítást, csak úgy, mint HAL. mindketten ugyanolyan optikán osztozkodnak.

a 2001 igazi mestermű, a wall-e ellenben csak majdnem-mestermű. a pixar fellebbez a nyitányban meghozott ítélettel szemben; végül győz a hagyomány: a disney öröksége. az egyéniségét, szellemét szerelméért és az emberiségért feláldozó wall-e-t végül egy csók ébreszti fel örökké tartó csipkerózsika álmából. nem baj, egy csók nem a világ.