SPOILER-hegyek mindenfelé, csak saját felelősségre!

M. Night Shyamalan hatalmas provokátor. Eredetileg "The Green Effect" címre keresztelt projectje nem kis változtatáson esett át, amíg "The Happening" címmel a mozikba került. Legtöbb nyilatkozatában kiemelte, hogy ezen alkotását csak egy nagyköltségvetésű B-filmnek szánta, ennek ellenére felröppentek olyan pletykák, melyek szerint valami zöld dolog is motoszkál a háttérben (nem, nem Hulk). Az előzetesek biztatóak, a premier dátuma péntek 13-ra esik, úgy tűnt, hogy Shyamalan egy mesés kitérő után visszatér a gyökereihez.

Az indiai rendező, akinek neve egybeforrt a filmjeit lezáró kisebb-nagyobb csavarokkal, ismét átverte a közönséget. A Lady in the Water után immár másodszor csábított be olyan embereket a moziba, akiknek a történet részletesebb ismerete után eszük ágában sem lett volna jegyet váltani a filmre. Utóbbi két alkotása nem végződik semmiféle csavarral, viszont a néző már a film megtekintése előtt meg van vezetve. Ennek oka lehet a szándékos rendezői koncepció vagy szimplán csak egy elhibázott marketingstratégia, a végeredményen azonban ez mit sem változtat, ugyanis a nézők többnyire csalódottak. Sokak szerint Shyamalan alkotói válságba került és egyre gyengébb színvonalú produkciókkal örvendezteti meg a nagyérdeműt, pedig zsenije egy árnyalatnyit sem fakult Haley Joel Osment hatodik érzéke óta.

Felhők úsznak az égen, felcsendülnek James Newton Howard dallamai, ezután pedig elkezdődik az Esemény. Shyamalan nem szórakozik, rögtön belecsap a közepébe, az előzetesből már ismert kötőtűs nyakmasszázst és a ház tetejéről való műugrást csodálhatjuk meg. Marky Mark (Elliot) biológiatanárként okítja a lurkókat, Zooey Deschanel (Alma) pedig bogaras feleségként boldogítja párját, és persze a nézőket. John Leguizamo (Julian) matematikatanár, szerető férj és családapa egyszemélyben, kislányával (Jess) együtt csöppen bele a dolgok közepébe. Négyük segítségével megpróbálunk kiutat találni az egyre nagyobb káoszból, de ahogy a híradósok és a szakértők, úgy mi is csak a sötétben tapogatózunk.

Utunk során találkozunk jópofa botanikussal (aki mindenképp hot dogot akar etetni embereinkkel), belefutunk újabb túlélőkbe, a később háromfősre csökkent csoporthoz pedig még két fiatal srác csatlakozik. A szél előli futkosás úgy kimeríti hőseinket, hogy végül egy kedves öreg néninél (Mrs. Jones) pihennek meg. Aki, mint később kiderül, nem is olyan kedves. Közben Almát folyamatosan hívogatja valami Joey nevű fickó, Elliot pedig állandóan azzal a nyamvadt hangulatgyűrűvel van elfoglalva. Amikor végre eldöntik, hogy a biztos halálba rohannak és kimerészkednek a szabadba, akkor nagy meglepetésükre mégsem lesznek öngyilkosok. Most akkor mi van? Nem úgy volt, hogy kisebb csoportokat nem támad meg a gonosz szél? Mrs. Jones mégis meghalt egyedül, tehát ennek nincs semmi értelme. Ráadásul még a végén az is kiderül, hogy Alma terhes, na azért azt már ne.

A The Happening egy rendkívül buta film, egy igazi B-mozi, legalábbis a felszínen. A lényeg azonban az apró részletekben rejlik. Már a The Host esetében is elég furcsán vette ki magát a hirtelen hangulatváltás, a nézők többsége nem is tudta hovatenni a filmet. Bong Joon-ho mesterien játszadozott a különböző műfajok vegyítésével és egy párját ritkító egyveleget hozott létre. A túljátszott színészi játék a rendezői koncepció részét képezte és remekül szolgálta a történetet. Shyamalan is hasonlót művel, színészei hiteltelenül, természetellenesen játszanak, nyilván rendezői utasításra.

Miről is szól tényleg a The Happening? Az alapkoncepció, miszerint az anyatermészet megelégelte a folyamatos kizsákmányolást és végre elkezd törleszteni, rendkívül ígéretes. Nincs is attól félelmetesebb, mint amikor a gonosz ellen láthatatlan. A növények a túlélés érdekében képesek olyan mérgeket/gázokat kibocsátani, amik csak bizonyos egyedekre vannak hatással (itt konkrétan az emberekre). Miért nem kezdték el az oroszlánok magukat szétkarmolni, amikor bőszen falatoztak a "fertőzött" srácból? Na ugye.

Három lépcsőfok van a "fertőzést" követően: megzavarodás, a beszédképesség elvesztése, halál. Hőseink (Elliot és Alma) "faarccal" menekülnek a játékidő nagyrészében, amikor pedig véletlenül valami mást csinálnak, akkor is természetellenesen viselkednek. Alma ül a kanapén és csörög a telefonja, Joey hívja. Zooey Deschanel úgy reagál a hívásra, mint egy tinilány, csak ül, és nem veszi fel. Marky Mark sem viselkedik felnőtt módjára, az igazgatónő érkezésekor össze-vissza szaladgál a teremben, és különféle grimaszokat vág. Hiába felnőttek mindketten, gyerekesen viselkednek. Erre még jó példa Alma színvallása, amikor a halál torkában kinyögi végre Elliotnak, hogy egyszer munka után együtt sütizett Joeyval és a srác azóta hívogatja. Erre Elliot később válaszol egy elképesztően nagy blődséget (bemegy a gyógyszertárba, csinos lány a pultnál, erre ő majdnem kér egy köptetőt, pedig nem is fáj a torka). Alma és Elliot komolytalanok a párkapcsolatukban, felnőtt létükre abszolút gyerekesen viselkednek. Egyszer azonban minden gyermeknek fel kell nőnie, náluk ez a pont a szócsöves beszélgetés után jön el. Ekkor hoznak egy nehéz döntést, mégpedig a jövőjükre vonatkozóan, ráébrednek arra, hogy életük hátralévő részét együtt szeretnék tölteni (később még gyermekük is születik). Paff, megszűnt a "mérgezés".

Itt jön a képbe a másik fontos tényező, a hangulatgyűrű. Felnőtt emberek mióta hordanak ilyet? Elég gyerekes dolog, viszont jópárszor találkozhatunk vele a film során. A hangulatgyűrű az aktuális lelkiállapotot mutatja a testhőmérséklet változásának segítségével (pl.: sárga - szexuális vonzódás, fekete - stressz, lila - nyugalom). Alma és Elliot szócsöves beszélgetése közben kiderül, hogy már egyikük sem emlékszik a szerelem színére. Pedig a szerelem színe a hangulatgyűrűn a zöld, a szerelem az igazi Zöld effektus (The Green Effect - az eredeti, túl nyilvánvaló címre való visszautalás). A növények úgy alakították ki a "mérget", hogy csak azokat támadja, akik rájuk közvetlen veszélyt jelentenek. Lelkiállapotunk kihatással van testhőmérsékletünkre, így a "méreg" csak azokat pusztítja el, akik negatívak (feszültek, idegesek, ijedtek, gonoszak...). A gyermeki naivitás és a mindent felülmúló szerelem semlegesítette a "mérget", ezért maradhattak hőseink életben.

A csoportos hatás sem elhanyagolható szempont. Ugyanis lehet az egyén akármennyire pozitív (boldog, szerelemes, nyugodt...), ha negatív (ideges, rémült, megkeseredett...) emberek veszik körül, akkor egy idő után ő is alkalmazkodik a csoporthoz, és ezáltal elveszíti egyéniségét. Ezért is haltak meg könnyebben azok, akik nagyobb csoportokban voltak. A két fiatal srác viszont nem önkezével vetett véget saját életének, őket az ismeretlentől való félelem és a mérhetetlen harag (na meg a shotgun) ölte meg. Mrs. Jones a hosszú évek során megszokta, hogy a világ történései az ő életére nincsenek kihatással, a globalizáció csodái hidegen hagyták. Nincs nála áram, még mindig petróleumlámpával világít, saját zöldségeit eszi, személye a "dicső múltat" jelképezi. A kommunikáció hiánya miatt az évek során csak erősödött paranoid hajlama és az elfojtott agresszió végül a "méreg" segítségével a vesztét okozta.

Egyébként feltűnt valakinek, hogy a kommunikációt szolgáló eszközök szinte mind használhatatlanok voltak? Sorra megadták magukat a mobiltelefonok, a televízió sem funkcionált megfelelően, és a rádióadások is zavarosak voltak. Nem véletlenül. Manapság annyira elkényelmesedtünk, hogy szinte csak a legfontosabb dolgokat intézzük személyesen, két kattintással és egy telefonhívással szinte bármit meg lehet oldani. WAP, SMS, MMS, WWW, GSM, csupa hasznos dolog, viszont segítségükkel jócskán leredukálódtak a személyes kapcsolatok, rohanó világunkban az egyén sajnos egyre kisebb szerepet játszik. Körbevesz minket minden szép és jó, már csak azt felejtettük el, hogy hogyan is kell egymással normálisan kommunikálni. Ha a fák és a bokrok képesek összefogni egy közös ellenség érdekében, akkor az emberiségnek ez miért esik nehezére? Talán addig kellene elkezdeni, amíg még nincs késő.

Egy nagy hibát viszont Shyamalan is vétett. Készített egy rendkívül elgondolkodtató filmet a kommunikációképtelenségről és a mindent elsöprő szerelemről, nézőivel valahogy mégsem találja a közös hangot. Egy hatalmas bukta után nem kevés rizikót vállalt ezzel a B-mozival, de neki lett igaza. Van még mit csiszolni ezen a kommunikáció dolgon.