hot fuzz (2007). mondj egy épkézláb brit zsarumozit! na jó, ne törd a fejed: segítek, ilyesmi nem létezik. egyetlen filmesnek nem jutott még eszébe, hogy megpróbálja misztifikálni a british police force, bocsánat: police service vérciki egyenruháját, hisz ez legalább akkora képtelenség, mint jean claude van damme visszatérése (de ő legalább próbálkozik). mostantól viszont másképp lesz: ha 5, 10, 25 év múlva elhangzik a fenti kérés, 10-ből 6 ember kapásból rávágja, hogy "hot fuzz!", a maradék négy pedig a "hot fuzz 2: a pint of pain"-re voksol majd.

szóval a pegg/wright páros megcsinálta a lehetetlent: vérbeli zsarufilmet forgattak, amely - micsoda fordulat! - minden, csak nem színtiszta zsarufilm. simán elintézhetném a zsánerparódia címszóval, de itt azért többről van szó: a paródiákat arról lehet felismerni, hogy a célkeresztbe állított műfaj egyetlen tényezőjét sem veszik komolyan; a legfontosabb aspektusokat a lehető legfelületesebben kezelik, mert az szellemes (a horrorparódiákban a trükkök gagyik, a krimikomédiákban a lövöldözések kisstílűek, stb.). ezért is emelkedik ki a brit alkotópáros munkája a tömegből: már a spaced c. sorozat - amely tele volt filmes utalásokkal - is több volt egyszerű sitcomnál, a zseniális shaun of the dead sem futamodott meg, mikor a vérontásról volt szó, pedig a felütésben lágyabb volt mint richard curtiz bármelyik munkája.

a hot fuzz is ezt a nyomvonalat követi: detektívfilm, kisvárosi komédia és látványos akciófilm egybe gyúrva, és még annál is több: edgar wright nagy rajongója az olasz thrillereknek, (ez már a grindhouse-hoz forgatott don't fake traileréből is látszik), a hot fuzz középső fele is olyan, mintha egy giallót látnék ürügy jellegű cselekményével és véresen kreatív gyilkosságaival, aztán megidézésére kerül nagy-britannia talán legjobb horrorja is, szóval ez a film sem sétagalopp: néhol már-már kényelmetlenül grafikus, szerencsére a vérdelejt mindig sikerül elütni egy-egy frappáns poénnal. mikor pedig előkerülnek végre a fegyverek, akkor a film hihetetlenül nagyot szól.

ennek ellenére a shaun szerethetőbb munka: egyenletesebb, kevésbé csapongó film, de leginkább frissessége miatt fészkelte be magát a szívembe, nem mintha nick frost figurája abban a filmben kisebb bunkó lett volna, mint a hot fuzzban. de az észbontó tempóval pörgő filmen érezhető a "vérszem" effektus, amely a rengeteg ügyes utaláson, helyzetkomikumon és világbajnok figurán is túlnő - pontosabban lehengerlő menyiségüknek köszönhetően lesz egy kicsit terhes: egészen addig a pillanatig, amikor simon pegg páros lábbal rúg fejbe egy megvadult nagyit... (trailer)