aeon flux (2005). most akkor szedjem a sátorfámat, vagy mi van? na jó, ennyire nem vészes a helyzet. sőt! íme egy axióma: ha egy kultikus rajzfilmből überfos filmadaptációt csinálnak, attól még az eredeti mű kultikus marad, mi több a bukás használ is neki: nem lesz belőle hetedhét földön ismert franchise, ezáltal a forrásanyag is megmaradhat underground szinten.

szóval tulajdonképpen hálás lehetek karyn "girlfight" kusama rendezőnőnek, hogy egy olyan filmet sikerült összedíszleteznie, melynek reménytelenül semmitmondó képsorai már a befogadás pillanatában törlődnek az ember fejéből, s bármennyire görcsölök, egyszerűen nem tudok olyan dolgot említeni, ami kicsit is megragadott volna ebben a műben. peter chung erotikus-groteszk, szürreális és mégis kétségbeejtően tudományos jövővíziója, amelynek minden képkockájáról süt az eredetiség, kifacsart ember- és világábrázolása ellenére valószerűtlenül érzéki, játékos és felnőttes, stb-stb. egy megismétlehetetlen remekmű. aeon flux megenné lara croftot reggelire, s fel se böfögné a forrónadrágját. retinagyilkos rajzfilmsorozatához képest a filmben még az amúgy vonzó charlize theron is kegyetlenül bénán fest a pántos/csíkos cicanadrágjában; továbbá mind az erőszak, mind az erotika kisstílű és visszataszító, az akciójelenetek nem csupán zagyvák (nincs egy mozdulat, ami ne lenne nyolcfelé vágva), de olyan hervasztó tölteléket nyomnak a bűzlő hurkába, melyek elhagyása nem okozna túl nagy hiányérzetet, maximum kevesebb hányingert. oscar-díjas és -jelölt színészek és színésznők feszengenek borzalmas kosztümökben (magyar származású ám a jelmeztervező), s nem tudom, hogy gondolták azt, hogy charlize többet virnyog aeon flux bőrében, mint az összes oscar-közeli filmjében együttvéve. egy könnyes szemű, közhelyeket lehelhgető cicababa még öt sör után sem lesz cool.