hallgatnivaló. sokáig úgy véltem - s ezzel sokan egyetértenek -, hogy photek volt az egyik legjobb dolog, aki a drumandbass-szel történt; aztán pár éve eladta a lelkét a táncparkett ördögének: megtanult mixelni és slágerbarát zúzdákra cserélte a gyönyörűen és aprólékosan felépített zenéit. ez érthető: manapság már nem lehet megélni hálószoba-kompatibilis zenék írásából, turnézni kell, dubokat (sokáig kiadatlan zenéket) kell gyártani nyakra-főre, s diszkófost varászolni nine inch nails zenékből... ám volt idő, amikor photek még olyan szenzációs albumokkal ejtett ámulatba, mint a modus operandi (1997), a form & function (1998) vagy a solaris (2000). ebben a korban született a dnb-történelem talán legkülönlegesebb, legidőtállóbb szerzeménye, a ni ten ichi ryu (two swords technique) című dob és basszus csoda, amit photek, azaz rupert parkes hónapokig csiszolgatott sajátos dobok, valamint szamurájfilmekből csent hangmintákból (ezért is van keleties íze - no meg a klipje is olyan, mint egy csambara-film). a végeredmény egyedülálló élmény, ugyanakkor hamisíthatatlanul photekes.

pár napja jött ki hivatalosan az 1997-ben megjelent szám első és egyetlen remixe, amit a norvég teebee követett el. egyesek szerint szentségtörés, amit művelt, szerintem csak a kor hívószavára hallgatva táncparkettre alkalmazta a photek-nótát. emiatt nyugodtan szórjon hamut a fejére, de akkor is baromi jó lett.