seed of chucky (2004). azt hittem, a sorozat mélypontja a harmadik rész: ó, én milyen naiv vagyok! az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy chucky-t a büdös életben nem tudtam komolyan venni, hisz egy baba elől bármikor el lehet sétálni, még csak sietni sem kell, ezért valamennyi áldozat kb. úgy jár, mint leslie nielsen a türölközővel, ha érted, mire gondolok. (szóval az összes chucky film 5 csillagról indul... lefelé.) a negyedik résztől kezdve a chucky-széria átment komédiába, amely a seed of chucky-val elérte azt a pontot, amikor az ember legszívesebben a kreátorok képébe üvöltene, hogy "baaaaszd meg, egy maszturbáló játékbaba egyszerűen NEM VICCES!", nem mintha a maga alá hugyozó transzvesztita baba, vagy a szilikon(hehe)melleit mutogató baba sokkal viccesebb lenne. de a film legszánalmasabb alakja mégis jennifer tilly, akinek ha eddig még volt valamennyi karrierje hollywoodban, most már pápát inthet annak is. miss tilly önmagát játssza, egy kövér és tehetségtelen színésznőt, aki képes dugni a rendezővel egy szerepért. persze értem én az iróniát, de ez már több mint irónia: ez égés. mondok egy példát: jennifer épp sikoltozik a telefonba, a másik végén kérdezik, mi a baj, miért üvölt, mire a válasz: "a fülledtség megy a tévében, s gina gershon épp most ujjaz meg." gyönyörű, de tényleg. nem beszéltem még a három forintos trükkökről, az idegesítő családi veszekedésről, a szánalmas "ne gyilkoljunk többet" akcióról, s britney kameójáról, de inkább nem szaporítom a szót. a film csupán a ragyogó ragyogásos poén miatt kap két csillagot.