titkok és hazugságok. elkövettem azt a hibát, hogy megmutattam néhány barátomnak (sziasztok!) ezt a naplószörnyeteget (persze, a legtöbben magatoktól találtatok ide, kockafejek! :), így kudarcba fulladni látszik a kibeszélős hozzáállás. ilyenkor mi a teendő? nyissak még egy blogot, s ott csak magamnak sírjon a lelkem? attól hiába is remélnék feloldozást, viszont nem szeretnék nyitott képeskönyv formájában sem leledzeni, így azt hiszem, előkapom kedvenc fegyverem, a virágnyelvet. :)
[CENZÚRÁZTAM]
no, ennyit a kibaszott virágnyelvről.