Kezdjük ezzel a plakáttal. Akkor most erre ment ki a játék? Leégetni Robert De Nirót? Ehelyett inkább már a Comedy Central roastjába kellett volna meginvitálni. De mondom a tényállást: Zac Efronnak jóval kínosabb a Nagyfater elszabadul.

Mert hát Robert De Niro blamálta már magát nem egy szerepben, és a kéjenc, mocskos szájú vénember csak egy ezek közül, ugyanakkor kétségtelen, hogy produkál olyasmit a 100 perc leforgása alatt, amit sosem akartunk látni. Mikor megözvegyül az általa játszott Dick, ráveszi az esküvőjére készülő, feltörekvő ügyvédként tevékenykedő unokáját, Jasont (Efron), hogy kocsikázza el Daytona Beachre, ahol nonstop a partihangulat és sok a mindenre kapható ifjú hölgy. Emberünk ugyanis szexelni akar egyet.

Ilyesfajta motiváció mellett Jasonre nem várnak kellemes élmények, a nagyobb baj, hogy a nézőre se. A Nagyfater elszabadul ugyanis túlzottan tapló film. R korhatáros zavarában az elsőfilmes forgatókönyvíró minden szemérmetlen és bűnös dolgot belezsuppolt a játékidőbe, ami eszébe jutott, elegyengetni őket viszont már nem volt kedve. A milliószor látott, előre lejátszott "merev hisztérika menyasszony" vs. "laza kedves csaj" meccs, illetve a két főszereplővel való rokonszenvezés lehetőségének teljes hiánya pedig a maradék esélyt is felőrli. Efron figurájának kirohanásai túlpörgetettek, De Niróé pedig nem csak unokájával, de gyakorlatilag az összes szereplővel képtelen a megfelelő hangot megütni, ha meg mégis fordulat áll be ebben, az teljesen légből kapott. Sunyi dolog lenne azonban elhallgatni, hogy Dicknek azért van pár eszelős beszólása (Reviczky Gábor szokás szerint prímán szinkronizál), aminek felét mondjuk többször is elsüti, de a legnagyobb kár az, hogy nem méltó kontextusban hangzanak el.

És ezzel a Nagyfater elszabadul sértő lehet gyakorlatilag mindenkire: idősekre, fiatalokra, nőkre, feketékre, melegekre, zsidókra, rendőrökre, fűterjesztőkre, kisgyerekekre és nőkre optimalizált gépjárművekre. Mert nem szatirikus, csak szimplán prosztó a humor, ami a jó, kedvelhető figurák hiányában nem tud úgy működni, ahogyan szánják. Ha jó figurákban hiányt is szenved a film, akad színész, akinek a rossz figura is jól áll: Aubrey Plaza a ledér leány olcsó szerepében simán visz mindent. Ennyire vicces a csaj. Annyira, hogy ami bárki másnak megalázó lenne, azt ő két kézzel ragadja meg és teszi teljesen magáévá (és ebben magyar hangja, Nemes Takách Kata is partner).

De Nirót meg én nem féltem. Amíg David O. Russell kétévente meginvitálja rendezéseibe, addig nem vész el, bár a farbaujjazásokat remélhetőleg ezzel a filmmel egy életre letudta. Ami Efront illeti, ő lassan túllendül azon az időn, amikor érdemes hülyét csinálnia magából. Itt hol egy szál méhecskében, hol még idiótább öltözetekben nyafog, az épkézláb pillanatai pedig szörnyen közhelyesek. Fene tudja, merrefelé óhajtja építeni karrierjét, mindenesetre a Miénk a világ után újabb ballépést jelent a Nagyfater elszabadul, még ha más szempontból is. És ha már szempontok: a vígjáték rém szubjektív műfaj, úgyhogy ha a Vakáció nálam átment a rostán, ugyanúgy ez is csúszhatott volna. Csak nem voltam eléggé felkészülve a seggekre és plajbászokra. Hogy melyiket villantja Efron és melyiket De Niro, az maradjon meglepetés.