A szinkron után jöjjön néhány szó magáról a filmről is. Ja, ez egy "szókátrány", és mint olyan, sok jóval nem kecsegtet. Tulajdonképpen hálásnak kellene lennetek azért, hogy én nem leszek olyan szószátyár*, mint Richard Wenk (A feláldozhatók 2., 16 utca, A mestergyilkos - micsoda rezümé!), a film forgatókönyvírója, aki úgy érezte, nem elég élére vasalt módon, célirányosan elmesélni a Nincs bocsánat és a Tűzben edzett férfi mixtúrájából készült filmjét, mindenképp kitérőt kell tennie két korrupt zsaru fülön csípése, illetve a címszereplő volt főnökeihez (Bill Pullman és Melissa Leo) tett kiruccanás irányába, hátha gazdagabbnak, mélyebbnek, emberibbnek hat majd az irománya.

Pedig mindezt simán rá lehetne bízni Denzel Washingtonra, akinek ugyan karikás a lába és ráncos az orra (mi több, még a haja is ősz lenne, ha nem borotválná kopaszra a buksiját), de a tekintetében még mindig olyan tűz ég, amely felperzseli a vásznat, és azonnali jegyváltásra ösztönöz mindenkit nemtől, kortól, bőrszíntől függetlenül. Az ő szájából még Az öreg halász és a tenger elemzése ("mindketten megvívnak még egy utolsó nagy harcot, pedig már azt hitték, túl vannak ezen") sem hat tolakodó szájbarágásnak, és mikor megjósolja, hogy hány másodperc alatt csomagol össze egy szobára való rosszfiút, hát nem kételkedsz a számításában.

Washington játssza Robert McCallt, aki környezete szerint csak egy árufeltöltő a helyi barkácsáruházban, valójában egy visszavonult különleges ügynök, akinek mestersége a halál, és ugyan egykori feleségének megígérte, hogy többé nem tér vissza ahhoz a szakmához, melyre született, mikor az orosz maffia csúnyán helyben hagy egy fiatalkorú prostit (Chloe Grace Moretz), hát ő elindul, és mindenkire lesújt hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, aki megérdemli.

És hát sokan megérdemlik. Többek között Marton Csokas is, aki a szegény ember Kevin Spacey-jeként, amúgy az orosz maffia problémamegoldójaként gonoszkodja végig a filmet, de gyakorta tehetetlen dulifulinak tűnik a vakmerőnél és vakmerőbb Denzellel szemben. Ezt a filmet igazából Tony Scottnak kellett volna megrendeznie, és hiánya annál fájóbb, minél gyakrabban nyúl a rendezői székben ücsörgő Antoine Fuqua a szuperlassítás gomb felé. A sok kitérővel együtt megáldott sztori így aztán főleg nagyon lassan megy előre, pedig nem rossz ám a matéria - az eredeti sorozat főhőse a halál MacGyvereként híresült el, és Denzel se túl gyakran folyamodik hagyományos fegyverekhez, változatosan osztja a halált, és mikor a fináléban elszabadul a barkácsáruházban, hát az maga a cirkumveniálás nonpluszultrája.

*Mégis az lettem. Bocsánat.