le kellene szokni a stúdiófilmek hájpolásáról. az is lehet, hogy én értelmezem rosszul az előzeteseket (urambocsá' tényleg a kommunikációval van gond), mindenesetre mostanság sorozatosan mást kapok, mint amit várok. példának okáért a wanted közel sem olyan nagy móka, mint amit az előérzetem sustorgott.

túl sok benne a bekmambetov. no, nem az akciójeleneteknek csúfolt cirkuszolás miatt (épp ellenkezőleg: ezek az elemek jelentették a legnagyobb vonzerőt): a rendező úr őrség-filmjeinek túlfőzött karakterei hosszasan vetítették ilyen-olyan frusztráltságukat, legyen az családi, pszichológiai vagy szexuális, és ez most sincs másként. ez a fajta kínlódás egy gilliam-filmben alapelem, de egy könnyed nyári akciófilmben túl sok. nem egyszer kívántam azt, hogy jó lenne abbahagyni a fárasztó belső monologizálást, túl kéne lépni a gyilkosok szövetségének erkölcsi elemezgetésén (hisz a magyarázkodás legalább annyira légből kapott, mint az egész brancs működési elve), s végre el kéne már hajlítani azt a kurva golyót, ha már az előzetesek másról se szólnak.

végsősoron azért a lelkizés nem aknázza alá a teljes szórakozást: a morvaföldön játszódó vonatos katasztrófa, a piros járgánnyal végrehajtott akrobatamutatványok és a végső mészárszék (minusz a patkányok, de inkább ne kérdezzétek) tehermentesítik a filmet, amely akciódús perceiben tényleg emlékeztet egy nagy nyári mozira.

nem vitás, a wanted tobzódik a jó ötletekben, de nem mindegyik sül el jól: a sors-szövőszékből kiolvasott ítéletek misztériuma szerény véleményem szerint baromság; timur és csapata érezhetően pedálozik a mátrix proféciáinak megídézésre, aztán végül jól elcsépelik. a többnyire kurvaanyázásra alapuló viccek nagyon hamar ellaposodnak, s nem értem, miért kellett újabb kisrealista szenvelgéssel agyoncsapni a finálét. lehet, hogy ezért van most rossz szájízem?