olvasnivaló. the prestige (2006). a tök(él)etlen trükk.

fun. ha már azt hitted, mindent tudsz a marketingről, hát ébresztő: a fehéroroszok újra meg újra foraddalmasítják a filmes promóciók unalmas világát. vess egy pillantást a lenti ábrára, amely az 50 első randi című filmet hivatott promótálni. drew barrymore felemás szemgolyójával, enyhén puffasztott kiállásával és meglehetősen rémült ábrázatával úgy fest, mint egy picasso egyik spanyol polgárháborús impressziója, mellette pedig adam sandler pompázik, méghozzá rasszának valamennyi vonásával; a bámulatosan őszinte összeképet csupán a kiszedett szemöldök és a kihúzott szem zavarja valamelyest, de ez a zseniális húzás valószínűleg sandler hamarosan bemutatandó új filmjére céloz, amelyben melegnek álcázza magát. további észbontó fehérorosz filmplakátok itt.

the texas chainsaw massacre: the beginning (2006). a legendák közel sem úgy születnek, ahogy azt jonathan liebesman filmjében megtapasztalható, a rendező ugyanis alibi jelleggel, már a főcím alatt lezavarja bőrpofa gyerekkorát, aki a harmadik percben már meg is ragadja a láncfűrészt. szóval aki arra kíváncsi, miből lesz a brutálbogár, az csalódni fog, ám ha egy újabb tiniszabdaló trancsírpartira vágysz, amely kvázi a remake remake-je, akkor nyugodtan befizethetsz erre a vidéki túrára.

erőszakból a the beginning sem szenved hiányt: a deviáns hewitt família - élén a megunhatatlan r. lee ermey-val - ezúttal is négy tinédzsert tanít móresre, akik a film első perceit természetesen szexszel és más tiltott dolgokkal töltik. tegnap a moziban (a dvdextra exkluzív vetítés keretében) elvileg a moziváltozat, azaz nem az unrated verzió ment, viszont a film így is kegyetlenül brutálisnak tűnt, ám nem sok újdonságot hozott: az elmaradhatatlan darabolás, nyúzás és szabás-varrás mellett megrendezésre került a nagy hagyományokkal rendelkező láncfűrészes futás is, amely a közkedvelt vágóhidas bújocskába torkollott. állítólag az első remake forgatásakor túl durvának találták a klasszikus előd vacsora-jelenetét, amit ezúttal elsütöttek, ám sem ez, sem egy-két morbid beszólás nem menti meg a filmet attól, hogy motorzúgástól émelyegve, de hiányérzettel távozz a filmről. (trailer)

eljött a pillanat, mikor a magyar kultúra maradékát is lehúzták a klotyón. hipp, hopp, jöjj és lásd a kis vuk előzetesét.

(és ha ez még nem lenne elég: amézgáékat is megerőszakolják.)

olvasnivaló. top 10 másodhegedűs kedvenc avagy hol láttam én már ezt a fazont korábban?

nyúz. részlet az SPI hírleveléből:

trailer. rush hour 3 (2007). mr-nek ajánlom sok szeretettel ezt a az előzetest, amelyből kiderül, egyik nagy kedvence meddig tud alacsonyodni. további szereplők: hirojuki szanada, max von sydow... what the fuck is going on?! és ezt kapd ki: hat évig sehol se volt, és hogy visszatérjen a főszerepben, chris "a világ legidegesítőbb fekája" tucker 35 millió dollárt zsákolt. harmincöt. millió. dollárt. beteg a világ.

spider-man 3 (2007). pókember-rajongó legyen a talpán az a néző, aki megállja ezt a filmet harsány röhögés, vagy rosszabb esetben görcsös kínrohamok híján. ez a nagy helyzet: a 2000-es évek hollywoodjának legnagyobb franchise-ja a harmadik részre teljesen kifulladt. és most dühös vagyok. az egész pofásra sikeredett spider-man 2.1 és a sötét hangulatot sugalló előzetesek által felkorbácsolt várakozás módszeresen vált köddé, amint a harmadik installáció bárgyú cselekménye magabiztos hányavetiséggel formát öntött a csalódottságtól összeszűkült szemeim előtt.

oda kellett volna figyelnem az előjelekre. még be sem mutatták a második részt, már ki volt tűzve a harmadik epizód premierjének dátuma. 2004-ben sam raiminek még fogalma sem volt arról, hogy folytathatná a sztorit, végül aztán attól félve, hogy ugyanazzal a svunggal nem tud harmadszor is hatost dobni, elhatározta, hogy átszervezi a dolgokat, és nem egy, nem kettő, hanem mindjárt három rosszarcút zúdít peter parker nyakába, aztán hogy teljes legyen a káosz, még az oldalbordák számát is megkettőzi.

hat főszereplő és legalább kétszer ennyi kulcskarakter mozgatása epikus feladat, amely talán kissé túlnő egy olyan rendező hatáskörén, aki elősosorban vizuális innovációinak és a filmjeire jellemző játszótér hangulatnak köszönheti hírnevét. mindenesetre a sony hétpecsétes titokként őrizte a film cselekményét (amígy kirsten dunst el nem kotyogta a javát) és az első két résszel ellentétben még a rendező sem nagyon nyilatkozott a médiának, még a bemutató környékén sem. némi kis zúgolódás is támadt emiatt, de a legtöbben azt feltételezték, hogy sam raimi biztosra megy és valami iszonyatosan nagy dobásra készül.

a filmet látva inkább azt mondanám, valószínűleg elbizonytalanodott. mikor tavaly a cselekmény-központú superman visszatér szépen elhasalt a pénztáraknál, sam raimi még büszkén híresztelte, hogy a harmadik pókember is a történetre összpontosít majd. még szép, hogy a sony bepánikolt és ráparancsolt a rendezőre, hogy azonnal forgasson le 1-2 akciójelenetet. hálát adok az égnek, hogy így tettek, hisz ha van erőssége a filmnek, az akciójelenetek közéjük tartoznak. naná, hogy a cgi pókember most is úgy pattog a házak között, mint egy megkergült gumilabda, ám a film 4-5 nagy összecsapásának intenzitása simán feledteti a nézővel, hogy valaha élt egy bizonyos isaac newton.

de minden hiába, hisz az összecsapásokat hihetetlen közhelyek és hiteltelen fordulatok kötik össze. a 140 perces játékidő egyszerűen kevés ahhoz, hogy a filmesek által felvállalt valamennyi cselekményszál - a homokember tragédiája, venom megjelenése és prosperálása, mary jane, gwen stacy és peter parker szerelmi háromszöge, a hős- és hősnő karrierjének válsága, harry osborn bosszúhadjárata, ben parker gyilkosságának körülményei - kellőképp kibontakozzon, s mellette jusson hely és idő humornak, akciónak és nagyívű katarzisnak. így aztán a produkció egyik félkész száltól a másikig nyargal, és lóhalálában a kulcsfontosságú jelenetek is csak borzasztó klisékben öltenek testet. ennek köszönhetően egyetlen olyan figura, egyetlen olyan történés, egyetlen olyan út nem marad a filmben, amelynek súlya, jelentősége: hatása lenne.

helyette maradnak a kérdések: osborn lakája miért vár a legutolsó pillanatig, hogy fellebbentse a fátylat egy sorsfordító titokról? színész létére mary jane hogy lehet olyan hülye, hogy egy színjátékot látva megsértődik? aztán miért gondolja azt, hogy a bokorban rejtőző harry osborn veszélyt jelenthet a csodálatos pókemberre? milyen az a barát, aki akkor mutatkozik be a barátnője apjának, amikor a kérdéses hölgy épp élet és halál között vergődik? ez valami vicc? és hogy a fenébe lehet elsütni az amnéziát egy 250 millió dolláros megaprodukcióban?

még több üröm az ürömben, hogy peter parker - aki eddig sem volt éppenséggel tökös srác - abban a 15 percben a legszórakoztatóbb és a legéletrevalóbb, amikor venommal él szimbiózisban. szinte sírni támadt kedvem, mikor hirtelen rájön, hogy ez nem ő, megfésülködik, eldobja a fekete szemceruzát és letépi magáról a göncöt... jó lett volna, ha egyenesen sam raiminek adja, hátha csinál végre valami igazán dögöset, hisz ash láncfűrészét csúnyán belepte a por. (trailer)

stay classy, sparta! (thx to anja)

the life aquatic with steve zissou (2004). valahol a bolygónkon bizonyára megbomlott a galaktikus rend és feltárult egy tér-idő kapu, különben olyan arcok, mint a coen-testvérek, jim jarmusch, michel gondry vagy wes anderson soha nem léphettek volna a földre, hogy mozgóképnek álcázott nemi szerveikkel közösüljenek veled, aztán úgy hajtsd álomra a fejed, hogy innentől kezdve őket szolgálod.

világok harca alattomos, de nem alantas fegyverekkel: a normális találkozik az idegennel, hogy rezignált, de mégis tökéletes kifejező bill murray-t szőjön, aki látszólag a bosszúvágy által hajtva üldöz egy kétes létezésű halat, igazából azonban saját egójának maradékát szeretné még egy utolsó nagy villanásba oltani: legyen ez bármenyire is "antihőstett", hibáztatni nem lehet érte.

mint ahogy az sem róható fel neki, hogy teljes mértékig kihasználja - állítólagos - tékozló fiát (owen wilson), hisz huszonéves kora ellenére úgy rágcsálja a pipaszárat, mintha kurvára semmi értelme nem lenne a létezésnek, hát ad neki életet és a legjobb tennebaumi hagyományokat követve családot is, legyen az bármennyire elbaszott. meg persze kalandot lázadással, kalózokkal, mentőakcióval.

és rengeteg humorral.

ez a film nem kortárs karib-tenger kalózai. itt a külcsín csupán szimbólikus, a tenger sok esetben vetített, a hajó műtermi, a besorolhatatlan fajú állatok pedig gyurmából készültek, ugyanakkor a felszerlés igazinak hat, és ha a szereplők víz alatt kommunikálnak, akkor a légzőkészülék zaja is hallatszik, pedig azt MINDIG kikeverik a filmekből. és ugyanez a helyzet a figurákkal is: mintha csak típusok lennének, akiket hol az akcentusuk, hol az öltözékük határoz meg, s mégis árnyaltabbak a realistáknál. (trailer)

egy éjszaka a dizsiben donna summer (aka jason forrest) társaságában valahogy így néz ki...

trailer. fantastic four: rise of the silver surfer (2007). nomen est omen hasít az új trailer, habár a cgi rakéták és a minirepcsik megmosolyogtatók, jessica alba vastag szemöldöke meg egyenesen megdöbbentő.

boogie nights (1997). a legendák addig maradnak legendák, amíg úgy beszélsz róluk, hogy mindig hozzáteszel egy-egy millimétert, épp ezért meglehetősen illúzióromboló látni, hogy a sok-sok kifejező tekintet után marky mark végül a néző előtt is előkapja a kolbászát, amely nagynak nagy, meg vaskos, meg súlyos, de nincs is két smaragdszínű szeme, meg nem is köp tüzet: csak egy bazi nagy bráner.

az akkoriban még újoncnak számító p.t. anderson rendező is szemérmetlenül bevillantja a himbilimbijét ezzel a filmmel, amely olyannak hat, mintha egy kiforrott pályamű csúcsa lenne, a legenda viszont addig tart, amíg hiszel benne. hisz a pornó olyan dolog, amit mindenki néz, de senkit sem érdekel az idomokon túlmenően. reprezentatív formákkal pedig a boogie nights is bír, hisz tucatnyi szereplőt tologat jó érzékkel vagy tíz éven át, miközben a világ audiovizuális és kultúrális forradalmat él meg; szóval lehet miben gyönyörködni - az ironiával átitatott korrajztól kezdve a csodálatos színészi repertoáron át a tarantinósan közvetlen dialógusokig, de túlon túl egyszerű lenne csupán ezekbe a felszínes dolgokba kapaszkodni, hisz ennyi erővel nézhetnél csöcsöket és farkakat is.

meg stilisztikai szempontból a film tulajdonképpen vajmi kevés újat nyújt: tempójában és hangulatvilágában scorsese-t, felépítésében altmant ídézi, qt nevét pedig te is tudod, hova helyezd, maga a tündöklés és bukás, majd megváltás sztori pedig legalább annyira ősi, mint a kurválkodás. érdemes hát benézni a súlyosan sminkelt arcok mögé, mert nem kisebb dolog fog kibontakozni előtted, mint az amerikai álom banális tragikuma.

meg egy bráner, amely a tévhitek és legendák ellenére nem igazi, csak egy protézis, melyet marky mark addig örzött, amíg szét nem rohadt, s kivágta a francba. ennnyit az amerikai álomról. (trailer)

call of duty 4: modern warfare. a napokban kijött az első teaser trailer, s láss csodát: a játék már most heveny nyáladzásra készteti az olyan adernalin-függő egyorrúakat, mint amilyen én vagyok. a CoD sorozatról tudni érdemes, hogy az egyetlen fps, amely kedvéért hajlandó vagyok félretenni a half-life 2-t - amíg végig nem rohanok rajta néhány óra alatt. ahogy az alcím is sugallja, a folytatásban szakítanak a II. világháborús környezettel, és oroszok, németek helyett közel-keleti hadurakat lehet majd aprítani, s remélem, fordítva is, hogy adjanak a propagandának. mint minden nagyívű játék esetében, a CoD4 is akkor jön ki, amikor elkészül...