Közeleg a végítélet. Nincs mit tenni. Fuss az életedért, illetve minek futnál, hisz úgy is utolér a mindent elpusztító vasbogárfelhő, amely csak a stáblista éléhez érve szelektál. De erről majd később.

A reklámszlogen nem hazudik: az idegenek csütörtökön tényleg csapást mérnek az emberiségre, de nem holmi űrgömbök és szuperrobotok segítségével. Az agyzsibbasztásra játszanak. Látványos előzetesek, bociszemű Jenniferek és fiatalosan jóképű Keanúk formájában tömegeket vonzanak a mozikba, ahol aztán egy hipnotikusan együgyű invázió álcáját vázolják fel, melynek néhány könnycsepp és "na, ne csináljátok!" színtű könyörgéssel pikk-pakk véget lehet vetni, hogy aztán mikor tényleg megérkezzenek, akár inferior TPF*-ekkel felszerelve, simán rájuk legyintsünk, miközben álbiblikus ökomaszlagjukat darálva elpuszítsanak mindent, ami él és mozog, meg igazából azt is, ami nem.

Jól vigyázzatok hát, hisz eme népmegvezető idegen propagandtermékben fontos döntések kerülnek olyan nők kezébe, akik hirtelen felindulásból idegen lényeket engednek szabadon, csak mert szép a mosolyuk, más nők pedig inkább elkábítanák, csak mert ugyanezen idegenek inkább értekeznének a főnökükkel. Arra ösztökél a film, hogy minden döntést kivegyünk a nők kezéből, ezzel véget vessünk a civilizációs fejlődést kísérő emancipációnak, s tényleg az lenne a legjobb, ha a feketékre ismét bilincset adnánk, ahelyett hogy elnökké válasszuk őket, hisz eme film szerint mindenki, aki más, azt megbéklyózzák, meglincselik és megölik, s a kis fekete kölkök, akik a hihetetlenül népszerű, ergo veszélyes Will Smith írmagját hordozzák magukban, csak veszélyt jelentenek.

Ne add hát át magad a film radikálisan leegyszerűsített dialógusainak ("A barátunk vagy?" "Én a Föld barátja vagyok.") vagy hurráoptimista kijelentéseinek ("A Földnek pusztulnia kell, de én maradok meghalni, mert az emberek jó arcok."), ne dőlj be a kartonpapírból hajtogatott figuráknak, s szúrd ki a méregdrágának feltűntetett, de egy színházi makett színvonalát hozó trükköknek (figyeld csak a vetített Manhattant a Central Park-i jelenetekben!), le fog esni, hogy ez a film egy óriási átverés, amely csak buta embereket képes megtéveszteni, hisz te, kedves mindenre felkészült barátom, talán bevennéd azt a kijelentést, hogy az emberek bizony képesek megváltozni - egy perccel az után, hogy napalmot szórtak az idegen űrhajójára? Na ugye.

A Dreamworks kockázatos új Oscar-kampányában egy fickót javasol az akadémistk figyelmében, aki egy olyan fickót játszik, aki egy másik fickónak adja ki magát. Vajh a klubtagok közül ki fog rákeresni Kirk Lazarusra az imdb-n?

RÖVID, ÖMLESZTETT VÁLTOZAT

Az amerikai mozik bevételei, 2008. december 5-7.

Az elmúlt hétvégén az amerikai mozik 50%-kal vonzottak kevesebb nézőt, mint egy hete; december első víkendje október vége óta a leggyengébb összbevételt produkálta. Az első helyen ismét a NÉGY KARÁCSONYt köszönthetjük; a vígjáték a heti viszonyok között közepes, 46%-os bevételveszteséget jegyez, s immáron a 70 millió dollár szomszédságában jár. Második helyre lépett elő az ALKONYAT, ami most "csak" felezte múlt heti teljesítményét. A családi filmek, így a VOLT és a MADAGASZKÁR 2 masszív zuhanással szembesült, ami szokványos dolog a hálaadást követő időszakban - a Disney filmje bronzérmes most, s december folyamán szép lassan beveszi majd a százmilliót. Negyedik az AUSZTRÁLIA, ami 52%-os hátraszaltóját látva most már egyértelműen a bukások sorát gyarapítja. Az ötödik helyen álló A QUANTUM CSENDJE szenvedte el a top 10-ben a legintenzívebb közönségelpártolást; a film mindazonáltal még mindig esélyes a CASINO ROYALE lekörözésére. Hatodik a már említett DreamWorks-animáció, hetedik pedig A SZÁLLÍTÓ 3. A Lionsgate akciófilmje csupán 4,7 milliót hoz második körében, ami égetően kevés ahhoz, hogy eztán beérje az előző rész végeredményét. Az első részé mindenesetre már megvan.

Csak a 8. helyen üdvözölhetünk új belépőt, ez pedig megint csak a Lionsgate terjesztése, a PUNISHER: WAR ZONE. Nagyon látszott a produkción, hogy érdektelenségbe fog fulladni, de hogy alig bírjon 4 milliónál többet összekuporgatni több mint 2500 filmszínházból, hát az durva. A kétezer dolláros átlagtól is nagyon messze álló film 35 milliós költségeinek viszontlátásától elköszönhet még világviszonylatban is, most még 10 millió sem jön össze Észak-Amerikából. Kilencedik lett a Sony mérsékelten széles premierje, a CADILLAC RECORDS. A 12 millióból készült alkotás ötezer dollár fellett teljesített mozikra lebontva, így a 3,4 millió kielégítőnek könyvelhető el. A tízes listát a ROLE MODELS zárja. A Universal vígjátékának bevétele még az ötödik héten is meghaladja a 2,5 milliót, így 65 millió felett zár majd végül, ami több mint duplája a produkciós költségeknek.

A hét harmadik (ismét csak módjával) széles bemutatója a NOBEL SON a Freestyle Releasing gondozásában. Valószínű azonban, hogy a reklámra túl sok gondot nem fordítottak, hiszen a film észrevétlen maradt, s mindössze 333 ezer dollárra volt képes. Jövő héten süllyesztő. Nem így a 3 moziban műsorra tűzött, kritikai ováció övezte FROST/NIXON. Ron Howard rendezése 60 ezres átlagot generálva vág neki a jó esélyekkel kecsegtető díjszezonnak - és így a nézettségi listának is. Hasonlóan a MILK és a SLUMDOG MILLIONAIRE; a két film többedik hetében is méretes átlaggal képviselteti magát a 11. és 12. helyen. Danny Boyle filmje a 4. hetében teljesít e téren közel annyit, mint a második hete látható Gus Van Sant-gyermek.

updated: 2008. december 9. 7:42

damn! (damn!)

A legnagyobb badass az univerzumban (bocsi, Vader) visszatér. A végén mindenki ugyanúgy vérzik. Íme, az új Riddick fps bemutatkozó előzetese.

hollywood legtehetségesebb szerzőpárosa vitathatatlanul joel coen és ethan coen. a szakmájukat közel 20 éve űző szerzői filmesek olyan klasszikusokkal ajándékozták meg a világot, mint a mesteri miller's crossing, a kultikus the big lebowski, vagy művészi látásmódjuk abszolút csúcspontja, az éjfekete komédia és kíméletlen dráma határmezsgyéjén egyensúlyozó fargo. az utóbbi évek sikertelenebb mainstream megmozdulásai ugyan elszomorították a rajongókat, de tavaly szerencsére helyreállt a világ rendje. mccarthy regényének adaptálásával létrehozták a tökéletes filmet (mert a no country for old men az), amivel minden nívósabb kritikai elismerés mellett díjra váltották az akadémia legfontosabb jelöléseit (film, rendezés, forgatókönyv) is. a sors furcsa fintora, hogy megannyi szerzői és rendezői bravúr után egy olyan adaptációval tetőzték életművüket, melyben markáns stílusjegyeik csak nagyon ritkán törnek a felszínre. fontos azonban megjegyezni, hogy sok év tapasztalata szervezte koherens egésszé az alapanyagot.

bár az intolerable cruelty óta hivatalosan is megosztják egymás között a rendezői és produceri titulust, az aranyszobrok érkezése hosszú időre biztosította számukra a korlátlan művészi és anyagi szabadságot. néhányan újabb csodában reménykedtek, de végül nem volt meglepő, hogy a testvérpár egy jóval könnyedebb, személyesebb hangvételű filmet készített. a bevált receptet alkalmazva újfent egy tradicionális, sokat koptatott zsáner elemeit forgatták ki és olvasztották össze sajátos filmes nyelvükkel, hogy az öntőformában megszilárduló végeredmény átadhassa a coeni látásmódot, ugyanakkor tisztelegjen a megidézett művek előtt.

a burn after reading a korábbi darabokkal ellentétben csupán fomájában hommage, a kémfilmek kliséinek bátor és szabatos alkalmazása ugyanis kőkemény szatírájává formálja a fekete komédiába csomagolt alapanyagot. a fogyasztói társadalomtól kezdve az idolizált prezidentális köztársaságig elég sokan górcső alá kerülnek, a mű mégsem markol elég nagyot. szerencsére ezzel elkerüli a kínos feszengést, önismétlést, ám a rendezőpáros zsenije még így is szétfeszíti a kereteket. a könnyed ujjgyakorlatnak titulált mű konklúziója mögé további rétegek is szerveződnek, ám ezek kidolgozatlanok, csupán néhány érdekesebb problematikát vetnek fel. a néző mégis nem egyszer azon kapja magát, hogy önfeledt szórakozása közepette kénytelen önmagát is kinevetnie.

coenék forgatókönyvében tótágast áll az értelem, mert a stílusparódia eszköztára még a képtelenebb jeleneteket is gond nélkül belesimítja a történet folyamába. a túlkapások bemutatása azonban konzekvens és kulcsfontosságú, mert azon túl, hogy gúnyt űz a szituációk hangsúlyából és a karakterek tetteiből, ez az alkotás fő hajtóereje. a feldobott akcióra soha nem a kémfilmekben várt reakció érkezik: a tét érdektelen, de ezt az oroszokon kívül senki nem látja; a titokzatosságot az emberi butaság konstruálja; a feltételezett konspirációt tévedések és félreértések egész láncolata érvényteleníti; az amerikai hírszerzés vezetősége tökéletesen dilettáns; információelhallgatások helyett információhiányt kapunk; az üldözési mániát gerjesztő fekete autós/fekete öltönyös férfiről pedig rövid úton kiderül, hogy csak egy ügyvédi iroda sunyi megbízottja. a paródiából eredő humorforrások nincsenek maradéktalanul kiaknázva, bár valójában nem ez a mű célja.

a dialógusok coenesen csipkelődők, élesek, mesteriek, ráadásul az elhangzó mondatok a legváratlanabb pillanatokban kacsintanak ki az aktualitásokra.

a karakterek sztereotípiákat testesítenek meg, de egytől-egyig eltúlzott karikatúrák. a színészgárda brillírozik, de ez el is várható. frances mcdormand a fargo óta nem volt ennyire magával ragadó. játékát tovább erősíti az a tény, hogy az ő karakterének van egyedül súlya. középkorú, magányos nő, akinek agyát a társadalmi trendek már tisztára mosták, így boldogságát a plasztikai műtétektől reméli. brad pitt végérvényesen bebizonyítja, hogy fantasztikus színész. rövid, de annál infantilisabb szerepe az utóbbi idők egyik legkomolyabb önkritikája. george clooney és tilda swinton a michael clayton konfrontációja után egy ágyba bújt, bár a kémia nehezen működik közöttük. john malkovich figuráját ugyan valamelyest unalmassá teszi, hogy legalább 234-szer használja a legmegnyerőbb angol szót, arroganciája, modoros artikulációja viszont egyszerre gúnyolja a klasszikus ügynökök viselkedését, és a magukat alkotó értelmiségnek valló, valójában motiváció- és kreativitásmentes senkiket. az egyetlen normálisnak nevezhető karaktert a zseniális richard jenkins formázza meg, akinek viselkedése és sorsa némi rezignáltságot csempész az alapvetően önfeledt játékidőbe.

coenék ismét elég mostohán bántak a szereplőkkel, de ezt már megszokhattuk. hangulatváltásokban, váratlan meglepetésekben még mindig ők viszik a pálmát, pitt és clooney közös jelenete pedig annyira jó, hogy azt már büntetni kellene.

a forgatókönyv homályosággát, és jóformán az egész cselekményt megsemmisítő záró dialóg bármennyire humoros, nyomasztó konklúziót fogalmaz meg. a távolodó kamera szimbolikája nem egyértelmű: kiterjeszti az elhangzottak érvényességét és/vagy kijelöli a forrást. mindenki döntse el magában.

az új coen-darab ugyan nem éri el a klasszikusok színvonalát, de még így is az év egyik legjobb komédiája. összességében egy szerethető, szórakoztató és elgondolkodtató mozi. mondanom sem kell, rajongóknak kötelező.

emmanuel lubezki meg egy zseni.

Elérkezett az év utolsó hónapja, amikor is legalább annyi filmet tartogatnak a forgalmazók csupán néhány vászonra, mint amennyit országos bemutatóra. Előbbiekről majd januárban, szélesebb premierjükkor esik szó, most a karácsonyi szünetre szánt produkciók kerülnek terítékre, valamilyen sorrendszerűség keretein belül, ami box office-esélyeiket veszi alapul. Akad bőven komoly mű, több képregény-adaptáció és persze vígjátékok szép számban. Ami a top 10-be nem fért be: most hétvégén már látható a CADILLAC RECORDS és a NOBEL SON, amelyekre várhatóan holnap már számokkal együtt térünk vissza. Jövő héten érkezik egy animációs mozi, a DELGO és a NOTHING LIKE THE HOLIDAYS című, sokszereplős komédia. Egyik film sem tűnik első blikkre különösebben nagy közönséget megmozgatónak, de majd kiderül. Íme a többi versenyző:

10., PUNISHER: WAR ZONE (Lionsgate)
Hosszas előkészületek után, négy és fél évvel az első rész után érkezik a mozikba a box office szempontból közepesen teljesítő MEGTORLÓ folytatása. Thomas Jane-nek nincs nyoma, a jóformán sérthetetlen halálosztót ezúttal Ray Stevenson alakítja, akinek eddigi legnevezetesebb szerepe valószínűleg a RÓMA című HBO-sorozatban volt. A PUNISHER-márkanéven kívül semmi, de semmi érdekes nincs a projektben, amit egy hölgyemény, a HULIGÁNOK direktornője rendezett. A jelenlegi, várhatóan hosszú idők óta leggyengébb hétvégét sem lesz képes megnyerni a Lionsgate bemutatója, s 20 millió alatti mozibevétellel virágoztatja majd fel a forgalmazó DVD-üzletét pár hónapon belül.

9., SPIRIT – A SIKÍTÓ VÁROS (The Spirit; Lionsgate)
Gabriel Macht, sokszoros mellékszereplő Denny Colt, azaz The Spirit megszemélyesítőjeként először bizonyíthat főhősként. Jó pár vonzó hölgyet kap maga köré, ellenlábasnak pedig magát Samuel L. Jacksont, aki mostanság nagyon belemélyedt a képregény-filmekbe. A SPIRIT - A SIKÍTÓ VÁROS Frank Miller első saját rendezése; olybá tűnik azonban, a 2005-ös, Robert Rodriguezzel közösen jegyzett SIN CITY - A BŰN VÁROSÁnak csak az árnyéka lesz, legalábbis bevételét tekintve. (hazai premier: január 29.)

8., VALKŰR (Valkyrie; United Artists)
Egy film, aminek krónikája lassan szövevényesebb, mint maga a címadó összeesküvés. Tom Cruise-nak rendkívüli fontosságú a produkció, hiszen a VILÁGOK HARCA óta egyre csorbul vonzereje, amit főleg a MISSION: IMPOSSIBLE III csalódást keltő szereplése példáloz. Emelett ott van a gyártó United Artists is, s bizony nagyon rosszul venné ki magát, ha Cruise a saját magával a GYÁVÁK ÉS HŐSÖK után egy újabb politikai drámát futtattna vakvágányra. Meg is tesznek mindent a minél szélesebb közönség elérésében a marketingesek: intenzíven implikálják a trailert látóba, hogy ez kérem az X-MEN és a SUPERMAN VISSZATÉR rendezőjének új munkája; s bizony, a fiatal közönségre is nagy szükség van, hogy a százmilliós vállalkozás megtérüljön. Még ha jó is lesz végül a mű, ez akkor sem tűnik valószínűnek.

7., BENJAMIN BUTTON KÜLÖNÖS ÉLETE (The Curious Case of Bejamin Button; Paramount Pictures)
A hónap második ígéretes produkciója, aminek elszabadult költségvetése lesz a veszte. Az F. Scott Fitzegerald, a ’20-as években íródott novellájának filmre adaptálása már 1994-ben felmerült, s éppen tíz éve, hogy az első forgatókönyv-vázlat megszületett. Azóta rendezők és színészek cserélődtek, mígnem egy jól bevált, nyerő páros került a képbe David Fincher és Brad Pitt személyében. Minden más lényegtelenné is vált a filmkedvelők számára, de a Paramountnak igen sok múlik a két és háromnegyed órás film díjesélyességén ahhoz, hogy legalább a 150 milliós költségvetés felét viszontlássa. (várható hazai premier: február)

6., MARLEY MEG ÉN (Marley and Me; 20th Century Fox)
December végén, a legzsúfoltabb hétvégén mutatja be a Fox második számú decemberi versenyzőjét, amelynek főszereplője Owen Wilson és Jennifer Aniston mellett egy ellenállhatatlan, de sok kalamajkát okozó kiskutya. John Grogan saját élményeit vetette papírra könyv formájában (őt játssza Wilson), amit a MINT A KÁMFOR és a KÜLÖNVÉLEMÉNY Oscar-díjra jelölt forgatókönyvírója, illetve a SZÍVÖRVÉNY rendező-forgatókönyvírója adaptált, s AZ ÖRDÖG PRADÁT VISEL rendezője vitt vászonra. Ezt összeadva, bármi kisülhet a dologból; az ugyanakkor debütáló ESTI MESÉK alaposan keresztülhúzhatja a számításokat, de a mindössze 25 milliós költségek ismeretében kizárt, hogy rosszul jöjjön ki a forgalmazó a dologból. (várható hazai premier: március)

5., AZ IGENEMBER (Yes Man; Warner Bros.)
Jim Carrey-nek nem sikerült a Golden Globe-on túl elismertetnie magát, s az utóbbi időben vígjátékai (A BALSZERENCSE ÁRADÁSA, DICK ÉS JANE TRÜKKJEI) is csak a kötelező számilliót hozták. Most visszanyúl egy korábbi durranása, a HANTA BOY alapötletéhez, hogy kicsit csavarintva rajta - egy évig mindenre igenlő választ adó fickót játszik - megint a csúcsra törjön. A vád azonban, hogy újrahasznosításról van szó, alaptalan, hiszen a film egy könyvadaptáció. A forgatókönyv részben a DICK ÉS JANE TRÜKKJEI társszerzőjének munkája, a rendezésért pedig itt is egy hölgy, a SZAKÍTS, HA BÍRSZ!-szal bevételek terén már bizalmat nyert Peyton Reed felel. (hazai premier: január 15.)

4., CINCIN LOVAG (The Tale of Despereaux; Universal Pictures)
Nem múlhatnak el az ünnepek egy nagy stúdiós CGI-film nélkül. Ezúttal a Universal kísérel meg egy szeletet vágni magának a box office-bejgliből a Kate DiCamillo Newbery Medal-díjas mesekönyve alapján készült CINCIN LOVAGgal. A cím nem hazudik, egérkalandozásokat követhet nyomon a néző, s ezen állatoknak már megvan a filmes múltjuk: az élbolyban ott van a tavalyi évből a L'ECSÓ, vagy az éppen kilenc évvel ezelőtt vetített STUART LITTLE, KISEGÉR. Előbbi távoli cél volna, ellenben utóbbi 140 milliója megközelíthető a többek között Matthew Broderick, Dustin Hoffman, Emma Watson, Sigourney Weaver, Kevin Kline, Christopher Lloyd és Robbie Coltrane eredeti hangját felvonultató egérmesének. (hazai premier: december 25.)

3., HÉT ÉLET (Seven Pounds; Sony Pictures)
Will Smith és Gabriele Mucchino rendező előző, két évvel ezelőtti közös munkája nem kis meglepetést okozott azzal, hogy több mint 160 millió dollárt gyűjtött, lenyomva többek között az inkább sikerre hivatott (ám ettől végül elesett) ERAGONt is. A HÉT ÉLET most ugyanezt megteheti a Unversal animációs filmjével és a Warner vígjátékával. A sztori most nagyobb ködbe burkolózik, mint A BOLDOGSÁG NYOMÁBAN esetében, de ez nem gond, mert a film plakátján elég nagy méretben virít ott Smith búrája, aki akár még harmadik Oscar-jelölését is megszerezheti most. (hazai premier: február 26.)

2., AMIKOR MEGÁLLT A FÖLD (The Day the Earth Stood Still; 20th Century Fox)
Keanu Reeves az emberiség megmentőjének kultikus szerepe után a véget elhozó ufó bőrében tetszeleg az AZNAP, AMIKOR A FÖLD MEGÁLL remake-jében. A hidegháborút az alkotók a természetgyilok aggályaira cserélték érthető módon, s persze a különböző effektusokat is alaposan felturbózták, amik a Satellite Awards osztogatói szerint az év öt legjobbja közé tartoznak. A korábban ezév májusára tartogatott science fiction december legjobban várt produkciójává lépett elő, s ha végül nem is fog megállni tőle a világ, tisztességes összegre tehet szert, ami meghaladja százmilliós költségvetését. (hazai premier: december 11.)

1., ESTI MESÉK (Bedtime Stories; Buena Vista)
2006 decemberében Will Smith az ÉJSZAKA A MÚZEUMBANnal karöltve hódította meg a box office listát, s most is egy egészen hasonló páros kerül az amerikai közönség elé, hiszen az életre kelő múzeumi kiállítottak helyett ezúttal az esti mesék szereplői lépnek ki Adam Sandler fejéből. A családi nézőáramlás garantált, Sander pedig már maga elég a kasszasikerhez, így nem túl merész állítás, hogy 200 millió dollár felett végez a karácsony napján mozikba kerülő, látványos produkció. (hazai premier: december 25.)

A zseniális egészestés W&G mozifilm után 3 évvel sokunk kedvenc gyurmafigurái ismét visszatérnek a tévék képernyőire. A Wallace and Gromit in 'A Matter of Loaf and Death' című új kaland premierjére december 3-án került sor a kenguruk földjén, Angliában a karácsonyi időszakra tartogatják a stop-motion animáció elsőszámú hazai képviselőjének új történetét. Akik már megcsömörlöttek a temérdek 3D-s animációs filmtől és szeretik az ötletes, humoros történteket, no meg az angol nyelv megértése sem okoz nagy problémát, azok megnézhetik az új W&G epizódot ezen a linken. Ha az előzőekben felsorolt kritériumok valamelyikének nem sikerült megfelelni, akkor sincs nagy probléma, mert remek szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Cracking job, Gromit!

Jasonnek hívják, s ma van a születésnapja. Bőrpofa és Michael Myers után vajh a harmadik nagy horrorikon mundérját is sikerül összesározni?

És van egy plakátunk is:

A bosszúnak neve van: úgy hívják, Frank Castle. A vértelenül ciki első résznél csak job lehet...

Glenn Ficarra és John Requa, a CATS & DOGS (búúú) és a BAD SANTA (jippiii) írópárosának rendezői bemutatkozása nem lesz bockbuster siker. Illetve post-brokeback: ki tudja..? Jim Carrey egy szép nap rájön, hogy meleg, de ez nem akadályozza meg abban, hogy folytassa a kisstlű conmankedést, ami aztán börtönbe juttatja. Itt ismerkedik meg Ean McGregorral (a címbeli Phillip Morris), akivel nagy-nagy szerelemre gyúlnak egymás iránt a zord falak között. A trailer alapján a filmhez szükségeltetik majd egyfajta ízlésvilág.

Ha már a poszterekről volt szó: Ty komának köszönhető az alábbi link, melyre összegyűjtöttek 100 kickass filmplakátot abból az időből, amikor még a legdurvább horror poszteréről is sütött a gyermeki lelkesedés. Brózoljatok itt meg itt.

Nicolas Cage mostanában inkább nem tudja, mit csinál, e ez a film ettől függetlenül érdekesnek tűnik, ezt a plakátot viszont már láttuk korábban, csak egy tapadókorongos kacsóval kiegészítve.

A 2009 február 21-én kiosztásra kerülő ISA zászlóshajója meglepő módon nem a THE WRESTLE, ami három jelölést gyűjtött be, hanem a FROSEN RIVER és a BALLAST fej-fej mellett. Kötelességem megemlíteni, ogy személyes kedvencem, a THE VISITOR három jelölés gyűjtött be, ami nem sok, de legalább van. Go, Jenkins!

Best Feature
Ballast
Frozen River
Rachel Getting Married
Wendy and Lucy
The Wrestler

Best First Feature
Afterschool
Medicine for Melancholy
Sangre De Mi Sangre
Sleep Dealer
Synecdoche, New York

Best Director
Ramin Bahrani - Chop Shop
Jonathan Demme - Rachel Getting Married
Lance Hammer - Ballast
Courtney Hunt - Frozen River
Tom McCarthy - The Visitor

Best Male Lead
Javier Bardem - Vicky Cristina Barcelona
Richard Jenkins - The Visitor
Sean Penn - Milk
Jeremy Renner - The Hurt Locker
Mickey Rourke - The Wrestler

Best Female Lead
Summer Bishil - Towelhead
Anne Hathaway - Rachel Getting Married
Melissa Leo - Frozen River
Tarra Riggs - Ballast
Michelle Williams - Wendy and Lucy

Best Supporting Male
James Franco - Milk
Anthony Mackie - The Hurt Locker
Charlie McDermott - Frozen River
JimMyron Ross - Ballast
Haaz Sleiman - The Visitor

Best Supporting Female
Penelope Cruz - Vicky Cristina Barcelona
Rosemarie DeWitt - Rachel Getting Married
Rosie Perez - The Take
Misty Upham - Frozen River
Debra Winger - Rachel Getting Married

Best Screenplay
Woody Allen - Vicky Cristina Barcelona
Anna Boden & Ryan Fleck - Sugar
Charlie Kaufman - Synecdoche, New York
Howard A. Rodman - Savage Grace
Christopher Zalla - Sangre De Mi Sangre

Best Cinematography
Maryse Alberti - The Wrestler
Lol Crawley - Ballast
James Laxton - Medicine for Melancholy
Harris Savides - Milk
Michael Simmonds - Chop Shop

Best Documentary
The Betrayal
Encounters at the End of the World
Man on Wire
The Order of Myths
Up the Yangtze

Best Foreign Film
The Class (France)
Gomorra (Italy)
Hunger (U.K./Ireland)
Secret of the Grain (France)
Silent Light (Mexico/France/Netherlands/Germany)