Az életnek ára van. Van, amikor örökké tartó gyötrődés és bűnhődés, máskor pedig egy vállvonás, vagy még annyi se. Egy kis mozi kis termében láttam az Isten városát, és mikor a film egyik jelenetében Kicsi Zé (Firmino da Hora) azért végez valamelyik csicskájával, mert az nem képes elhallgatni, hirtelen felindulásból... felnevettem. Zavarba ejtő élmény volt. Az egyik pillanatban a srácnak még járt a szája, a következőben pedig már halott volt. Lehetett vagy 16 éves. Persze, a reakcióm szúrós tekinteteket váltott ki a mozi körülöttem ülő közönségéből, de én annyira nem tudtam mit kezdeni a jelenet abszurditásával, hogy ilyen váratlanul, ilyen lehetetlenül reagáltam. Aztán persze rám jött a hidegfrász, mivel ott és akkor megértettem, hogy az életnek néha rohadtul nincs ára.

A zsűri (Jane Campion - elnök, Carole Bouquet, Sofia Coppola, Leila Hatami, Do-yeon Jeon, Willem Dafoe, Gael Garcia Bernal, Jia Zhangke, Nicolas Winding Refn) hamarosan nyilvánosságra hozza döntését, mellyel kapcsolatban az a legnagyobb kérdés, lesz-e új Cannes-rekord. A kritikákat és a szakértői véleményeket olvasgatva erre duplán is van esély.

A versenyprogram négy legesélyesebb, egyben legjobbnak tartott filmjei közül az első a belga Dardenne-fivérek munkája (Két nap, egy éjszaka), akik a harmadik Arany Pálmájukat szereznék meg ezzel, a fesztivál történetében először abszolválva ezt az eredményt. A kanadai Xavier Dolan egy másfajta bravúrra készül. Ha sokat méltatott új filmje (Mommy) nyeri a fődíjat, ő lesz a legfiatalabb Arany Pálma-díjas rendező. Akármelyik lehetőség a török Nuri Bilge Ceylannak fájna a legjobban, aki már tényleg mindent megnyert Cannes-ban, de az áhított Pálma mindig elkerüli szegényt. Legújabb alkotása (Winter Sleep) megint csak ott van a legtöbbet méltatobb versenyzők között, talán végre megkönyörül rajta Campion és csapata. Persze ebbe még az oroszok üdvöskéje, Andrej Zvjagincev (Leviathan) is igyekszik beleszólni, aki utópista drámájával a tőle megszokott magas színvonalon mesél arról, hogy Oroszországban bizony nagy a káosz.

Ha az egzotikum iránti rajongás ezt a zsűrit is elkapja, valamelyik mellékdíjra benevezhet még Abderrahmane Sissako Timbuktu című műve, vagy a japán rendezőnő, Naomi Kawase Still the Water című alkotása is - de azt se felejtsük el, hogy Mike Leigh festőéletrajzának (Mr. Turner) stílusa nagyon közel áll a zsűrielnök stílusához. És ha már a nyugati világ nagyjai, meg kell említeni még Bennett Millert, aki a Foxcatcherrel a fődíj közelébe ugyan nem várható, de egy forgatókönyvírói díj, vagy még inkább egy színészi díj (Steve Carell) minden további nélkül megtörténhet.

Ami a magyarok versenyét illeti, Mundruczó Kornél sikere (Fődíj az Un Certain Regard szekcióban) után még dőljünk hátra, hiszen Szőcs Petra kisfilmje (A kivégzés) még versenyben van a hivatalos versenyprogramban. Azt sem árt elismételni, hogy ezzel még mindig hibátlan a magyarok évtizede: 2011 - Tarr Béla (Berlin - A zsűri nagydíja), 2012 - Fliegauf Bence (Berlin - A zsűri nagydíja), 2013 - Szász János (Karlovy Vary - Fődíj).

UPDATE: Teljes a nyertesek névsora! Ha minden igaz, ezzel van egy Oscar-jelölt rendezőnk is a 2015-ös gálára. És még az is lehet, hogy két színészünk is...

A Mondo két gyönyörű printtel ünnepli Bryan Fuller pszicho-sorozatát, melynek második évada hamarosan véget ér (de nyugi: lesz harmadik is).

...hogy adjunk egy kicsit a hatásvadászatnak: a Marvel ennél azért finomabban fogalmazott, mikor közreadták rövidke bejelentésüket arról, hogy immáron nem Edgar Wright rendezi a 2015 júliusában - bő egy év múlva bemutatandó - Ant-Mant. Az ok? Máshogy képzelték el a filmet.

És most végtelenül szomorú vagyok. Ugyan a Világvége nem szólt akkorát, amekkorát premisszája alapján kellett volna, de még ez a film is elég kreativitást hordozott magában ahhoz, hogy Wrighttól a Marvel Moziverzum egyik legkitűnőbb filmjét várja az ember, főleg a már bejelentett szereposztás (Paul Rudd, Michael Douglas, Evangeline Lilly) mellett.

Vajh azzal, hogy a rendezői székből kiszállt, úgy az általa - és Joe Cornishsal közösen - írt forgatókönyv s megy a levesbe? Kérdésemet megválaszolva: nem hinném, lévén a Marvel tartani akarja a bemutatódátumot.

Most írhatnám, hogy ez egy tudományos igényű dokumentumsorozat reklámvideója (Through the Wormhole S5), de beszéljünk inkább Morgan Freeman (a sorozat házigazdája) messze földön híres, ezer közül felismerhető, mondjuk ki kerek perec, isteni orgánumáról. De előbb nézzétek meg... 

Paolo Sorrentino remekműve nem csak az Oscar, a BAFTA, a Golden Globe vagy az Európai Filmakadémia zsűrijének, de a mi szívünknek is nagyon kedves volt. A nagy szépség nem csak a tavalyi-, de az utóbbi évek filmfelhozatalának egyik legkülönlegesebb, legszebb darabja - aki kihagyta moziban, az bánhatja! -, és ez a gyönyörűség most már odahaza is élvezhető lesz a Fantasy Film jóvoltából.

A DVD kiadvány slipcase-es díszcsomagolásban, választható magyar szinkronnal, olasz eredeti hanggal és magyar felirattal egy sor extra kíséretében jelenik meg 2999 forintos áron. Részletek és a slipcase borítója a tovább mögött...

A tavalyi bejelentésnél még úgy tűnt, hogy Harvey Weinstein új színt visz majd az egyre esztelenebb méreteket öltő YA-adaptációk világába. Habár a film alapjául szolgáló regény (Lois Lowry: Az emlékek őre) finoman szólva is csak egy közepes ponyva, az alapötletben van annyi lehetőség, amelyből ki lehet hozni valami értelmeset: adott egy tökéletes világ, ahol mindenki egyenlő, nincsenek háborúk, nincsenek szegények vagy gazdagok, minden tökéletes. A nagy harmóniát egy tizenkét tagú tanács felügyeli, például ők döntik el, hogy a tizenkettedik életévét betöltött polgárok hogyan folytatják életüket. A főszereplő is megkapja a maga kijelölt állását, amelyre egy mentor készíti fel, csakhogy a fiú időközben rájön a nagy tökéletesség mögött húzódó titokra...

Ez idáig rendben is van, de aztán pár hónapja kijött a trailer, és a világ két részre szakadt. A regény rajongói nem értették, mi ez a színpompás gagyi, mikor Az emlékek őre steril világából a színeket is száműzték, miközben a laikus többség azon gondolkodott, mit keres Meryl Streep ebben a micsodában? Az első csapat aggodalmát hamar eloszlatta a stúdió, mondván hogy ami fekete-fehér, az a filmben is az lesz (a most közzétett plakátok már ehhez a minimalista színvilághoz illeszkednek), a többiek pedig, nos, ők megkapják a maguk válaszát Streep saját poszterének szlogenjében...

Azt tudjuk, hogy a Sharknado akkorát szólt, hogy a SyFy rögtön két újabb részt kért belőle. Azt is tudjuk, hogy az együttműködő partner The Asylum pályája is felfelé ível (eltávolodva a b-filmektől, most sorozatot gyártanak), de az meg sem fordult a fejünkben, hogy más csatorna is lecsap majd erre a fura trendre. Nos, ez is megtörtént, kedvenc Asylumunk összeállt a természetfilmekre szakosodott Animal Planettel, hogy egy közös produktummal indítsák el a "Szörnyek hete" elnevezésű programsorozatot, amelyben ez az opus lesz az egyetlen fikciós program. Mondjuk én máris tanultam valamit, mert eddig még az életben nem hallottam erről az ingóla nevű állatról. Íme...  szegény Christopher Lloyd a piranhák után ezeket a dögöket sem úszta meg.

A Marvel és a Disney házasságából született első animációs film hat hősről szól, akiket a kormány azért szerződtetett, hogy megvédjék San Fransokyo némileg "kozmpolita", ám hipermodern városát. Ezek egyike Hiro Hamada, kinek robotjára ráfér némi tuning. Íme.

Egy focis-kémes latino James Bond-sorozatot? És úgy, hogy nagyon menő filmek mögött álló nagyon menő emberek készítik a nagyon menő Robert Rodriguez saját tévécsatornájára?

Bevallom, a SyFy nagyra törő tervei közül a Dominion érdekelt a legkevésbé. Ennek legfőbb oka, hogy a sorozat alapjául szolgáló 2010-es Légió pont annyira volt elhibázott, mint amennyire egy bukott angyalok az emberiség ellen sztori csak lehet. Azt nem mondom, hogy most már tűkön ülve várom a premiert, mindenesetre ez az új poszter van annyira kúl, hogy legalább az első résznek adjak egy esélyt. A trailerrel kattintás után lehet ismerkedni...

Dollár, kanna, szerelem, grace, monaco, csillaga, mr, jones, x-men, az, eljövendő, múlt, napjai. Heti bemutatók.

Nagyon úgy tűnik, hogy a legújabb Elmore Leonard-adaptáció fel akar iratkozni a minden idők legelcseszettebb emberrablását bemutató filmek listájára, valahova a Fargo és a Mint a kámfor közé. Ebben most egy elég eklektikusan összeválogatott színészgárda segédkezik: Jennifer Aniston, Tim Robbins, John Hawkes, Mos Def, Will Forte és Isla Fisher. 

Ahhoz képest, hogy három éve legszívesebben a vállukon hordozták volna körbe Cannes-ban, a nemzetközi sajtót most határozottan hidegen hagyta Michel Hazanavicius (A némafilmes) új filmje. Persze hazugság lenne azt állítani, hogy utálták, de a középmezőny alsóbb régiója semmi esetre sem az a hely, ahova a többség várta a francia direktor kiugrás utáni első alkotását.

Gyorsan hozzáteszem, hogy most nem is olyasmivel állt elő, amibe a legmogorvább ítész is pillanatok alatt beleszeret, mert hát a csecsen hadszíntér igencsak távol áll a glamúros Párizstól. A The Search a szintén Oscar-díjas Fred Zinnemann, a második világháború utáni Berlinben játszódó azonos című filmjének aktualizált átirata, amely Kelet-európai poklába helyezi a cselekményt: egy karitatív szervezet képviselője (Berenice Bejó) segít egy helyi kisfiúnak, hogy a zűrzavarban megtalálja édesanyját.

A filmet Magyarországon novemberben mutatja be a Vertigo Media.

A holnaptól látható szuperprodukció nem csak két külön színészgárda házasítása, hanem két szinkroné is: egy jóé és egy nem túl jóé. Az X-Men - A kívüállók még olyan időkben futott a hazai mozikban, amikor nem volt különösebb gond ezzel az oly sokat taglalt "műfajjal", ellenben az X-Men: Az elsők a ma uralkodó viszonyok egyik legnagyobb elszenvedője volt: millió szereplőt mozgatott és irtó kevés idő volt megcsinálni, ami határozottan érződött rajta. Ez Az eljövendő múlt napjaira is rányomja a bélyegét, de a helyzet most annyira nem vészes.

Vajon kire fogja fegyverét Hujber Fassbender?